Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-09 / 19. szám
2 „EI E T I S Z E M I, E“ (19-ik szám.1) világol szelleméből! Krisztus Urunk is akkor volt legcsöndesebb, leg- fönségesebb, és szabad legyen mondanom, legengedékenyebb, mikor a hozzátérővel állott szemben. Olvastam nem régiben, hogy egy király azt kérdezte környezetétől : — Ki tudna értem meghalni? Környezetének minden tagja hozzá — a királyhoz — simult. Kezeit csókolták, ruháját érintették. Csak egyetlen egy maradt mozdulatlan és néma. — És te nem tudnál értem meghalni? kérdé a király tőle nagy szomorúan. — Felséged akkor látja meg, ha arra szükség leszen. És az az egy ember meghalt érte. A többi — elmenekült. Nem minden embernek van egyforma temperamentuma. Nem mindenki szereti a — külsőségeket. Egyik óra-számra el tud imádkozni. A másik csak egy rövidke imát képes Istenhez küldeni. Kié értékesebb ? — A nagy Isten tudja azt csak, a ki a sziveket vizsgálja. Némely ember a csöndes kápolnát szereti. Másik a nagy, fényes istentiszteleteket. Csak ci meggyőződés lélekből fakadjon. Csak a hitélet alapja a tiszta, hami- sitatlan szív legyen. A szivet megnyerni pedig többféle utón lehet. E különféle ut ne válaszszon szét minket sohasem ; minket, kik évek hosszú során tördeljük a kath. hitélet göröngyös utait. — Munkánk közben dobjuk el — el messzire a sötét gyanúsítás bunkóját, melynek utó végre is két vége van. A hitélet tagadhatatlanul emelkedőben van ! Ám, vándor-életem Ha végét elérte, Hogy elhagytam mindent, ■ Hiszem a jó Istent Majd kárpótol érte. Beregi Sándor. A sugatagl sóbányában. Só nélkül az ember, nem különben a legtöbb állat sem igen tudna Ízletesen táplálkozni, élni. Az ember pedig az állatvilág feje s ura lévén, mindig az oly helyeken ütött tanyát, hol igényei minden irányban kielégítést találtak. Az bizonyos, hogy ál- dottabb vidék, gazdagabb hon nem igen van Európában a magyar hazánál, mely minden irányban gazdag. Kitűnő termő földje, erdei, a világon leghíresebb borai, arany, ezüst, kőszén, s más nemű érczek, állat-tenyésztés a legnemesebb fajokból, most már fejlődésnek indult gyárai, sóbányászata, szóval minden, a mi szép és hasznos dologgal az Isten a földet csak megáldotta. Mindezek azt bizonyítják, hogy a szép észszel megáldott ember már rég lakhatta e hont. Isten a roszat is jóra tudja fordítani ! Adjunk hálát érte és dolgozzunk tovább. Bodnár Gáspár. A vidéki takarékpénztárak. Beható tanulmányt s nagyhorderejű irány-elveket olvashatunk e kérdésből Stoll Bélától, köztiszteletben álló nagybányai ügyvédtől. A vidéki takarékpénztáraknak valóban égető szükségük van a reformra. Nemes czél szolgálatára létesültek, az állami szervezetnek egy fontos müszerveként kellett volna müködniök; jólétet kellett volna fakasztanak a vidéken ; segíteniük kellett volna a kis iparost, a kis gazdát oly kölcsönnel, melyért bár kamat fizetendő, de a becsületes, szorgalmas kölcsönvevő mégis hasznot élvezhet utána; támogatniok kellett volna a tisztességes vállalatokat; biztosan elhelyezni és gyümölcsöztetni a kisbirtokosnak verejtékkel szerzett tőkéjét, szóval a társadalom a viszontagságoknak kitett és mégis a hazára legfontosabb rétegét kellett volna védeniük, támogatniok. De ez eszménytől mily messze állanak a takarékpénztárak, mily nagyok árnyoldalaik, mily sok bennük avisszaólós,mennyirelesülyedt ez azalapjában humánus intézmény ! A helyett, hogy javára volna a vidéknek, egy nehány részvényes érdekében kiszipolyozza azt, oly nagy kamatot, illetéket szed, hogy a kivett tőke a leg- megfeszitettebb munka után sem terem a mai rósz viszonyok közt gyümölcsöt a kölcsön- vevőnek, sőt nagyon gyakran még annyit sem jövedelmez, a mennyi a kamatkifizetósre elégséges, igy tehát a szegény iparos vagy földmives nem "magának, hanem a pénzintézetnek dolgozik ; megteremtette — a mint Stoll Béla igen helyesen mondja — a hidegleléssel azonos betegséget: a váltólázt, ami az egész országot rombolja, útját nyitja tömérdek visszaélésnek és romlásnak, melyeknek romboló hatása még a kivándorlás mérvét is növeli; végre sokszor veszélyezteti a betett tőkét, a rósz ellenőrzés vagy közre- játszás miatt előforduló sikkasztások koldusbotra juttatnak megszámlálhatlan családot, Hogy Sugatagon mikor kezdték a sót kiaknázni, erre Írott feljegyzések nyomán biztos adatokat mondani a régi korból nem lehet, itt csak találgatás s ásatás után lelt dolgokból való következtetés nyomán szabad állítani, illetve mondani egyet-mást. Tekintve, hogy Sugatag környékén némely helyeken a só még a felszínre is kibukkan, bátran állíthatjuk, hogy Ázsia után Európa lévén a legrégibb biztosan lakott világrész, hazánk aligha volt lakatlan. S ha meggondoljuk, hogy 1872-ben a visói völgyben trachythól készült kalapácsot, szerszámokat, kést, vésőt találtak, bátran mondhatjuk, hogy e vidéken is a sóbányászat már a bronz, de legalább is a vas-korszakban vette kezdetét. E jogos alapon álló feltevéseken kivül a sótelep északi részén található horpadások is a régebbi bányászkodásról adnak bizonyítékot. Nem különben 1831 és 1847 ben a sós patakban zsilipet építettek a külvizek felfogására, mely alkalommal régi e fajta műveleteket találtak, melyeknek 772 méter volt a szélessége és 472 —1372 méter volt a mélysége s két még ezeknél nagyobb művelet 45'5 méter mélységgel. írásbeli okmányt Ulászló magyar királytól 1489-ből melyek talán nélkülözések közt gyűjtött filléreiket egész bizalommal helyezték a takarékpénztárba. Meglehet e tisztítani a takarékpénztárakat a visszaélésektől ? fellehet-e emelni arra a színvonalra, mely az első alapítók intentiójának megfelel ? Stoll Béla azt állítja, hogy igen s az újjászervezésre a következő módokat ajánlja. 1. A rendezés egyik főelve volna a betét sértetlenségének biztosítása. Ám erre az első panacea a hiányos ellenőrzés megszüntetése : „hogy azonban a visszaélésre semmi mód és alkalom ne leg}Ten : a vezető közegekre ter- jeszszük ki ' a teljes vagyoni és bűnügyi felelősséget; — hogy pedig a könyvelés complicatiója a hamis elkönyvelés lehetőségét kizárja: tétessék kötelezővé a legegyszerűbb kettős könyvvitel napi lezárással s kellő felülvizsgálattal; mert ily szigorítás és egyszerűség a biztonság legfőbb ellenőre. A második oivoság szerinte mentül inkább csökkenteni a tőke mobilizálhatásá- nak szükségét. „Ha egy felmondási roham keletkezik, megterem a baj ott is, ahol a legkisebb aggályra sincsen ok; midőn tehát a tömeges felmondás esélyei ellen keresünk biztosítékot, akkor felette fontos körülményt óhajtunk tisztázni ; mert hiszen ez a vidéki takarékpénztárak Achilles-sarka s csak ez- iránti védelemmel lehet és kell a vidéki takarékpénztárakat s ezzel karöltve az összes magán- köz- és állami érdekeket biztosítani oly kép, hogy módját kell találni annak, hogy a közönség ne félhessen ; mert ha nincs ok a félelemre, nincs eset a tömeges felmondásra sem s ha ez nincs, még az időközi megtámadásokat és bajokat is könnyen rendezi és kiheveri a vállalat a nyugodt betét mellett. 2. A közönség megnyugtatására szükségesnek tartja, hogy törvényileg szereztessék. „A vidéki takarékpénztárak központi kisegítő pénztára“ azon czélból, hogy legyer, a mi ez esetlegesen alkalmilag megtámadott vidéki pénzintézeteknek a szükséges segélyt nyújthassa. Ezen pénz-alap megteremtéséhez hozzá kell járulnia az államnak is, mi megtehető minden áldozat nélkül; még pedig hogy sem az állami költségvetést, sem más bírunk hiteles másolatban, mely szerint a bányák már abban az időben is a kincstár tulajdonát képezték. A találgatás és történelmi feltevéseken és bizonyítékokon túlhaladva 1787-ben már biztos alapokon állva mondhatjuk, hogy az „Egyesült Juliánná, Anna és Erzsébet“ bánya megnyitásával vették kezdetüket a só kiaknázásai. A 30 méterig vitt lemélyítésnél, homok, kő és salakkal vegyitett sótestre találtak, melyek mind a négy irányban — kelet, nyugat, dél észak — feltárva, kezdetét vette a lefejtés, mely ártott is 1859-ig, mikor is a betóduló viz a további munka beszüntetését okozta, mert a szállító és járó akna, nem különben a menyezet leszakadását idézte elő, a miért is később 1862. évben a bányának művelését végleg be kellett szüntetni. Az 1803-ban megnyitott Nép. János bánya 41‘5 méter mélységben adta a jó sót, de már 5 évvel később a beözönlő vizek a n unkát s művelést beszüntették. Az emberi kutató ész és tudás a következő évben 1809-ben feltárta s megnyitotta a Teréz bányát 15 méter mélységben és lefejtett 28 és fél méterig, de 1815-ben már ezt is be kellett szüntetni. De mert az említett bányák nem sok jövő-
