Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-09 / 19. szám

J1 E T I SZEMLE“ (19-ik szám)

3

közjövedelmet igénybe venni ne kelljen, a legkedvezőbb alkalom lenne arra most, ha az osztrák-magyar állami banktól az 1899. óv végéig be nem váltott egyforintos bankjegyekből az államra háramló egész összeg ezen alapra fordiHatnék ; ez a bank-közösség folytán oly összeget tenne ki, mely egy ilynemű üdvös intézménynek méltó alapjául szolgálhatna.

Ezenkívül fizesse be azon alap javára minden pénzintézet alaptőkéjének 5% át s további tiszta jövedelme után szintén évi 5%-ot.

Az ekkép begyült tőkék helyeztessenek el tisztán állampapírban s szükség esetén ily minőségben adassanak kölcsön a segélyt igénylő pénztáraknak, úgy hogy ezek kötelesek ezen kölcsönt az állampapír után járó kamataival együtt visszafizetni s mig vissza nem fizetik, addig se osztalékot, se a kezességnek jutalékot ne adhassanak, se uj kölcsönt ne utalványozhassanak.

Ezen alapra az állam által letett, úgy az egyes intézetek által befizetett tőkék megmaradnának az állam, illetve az illető takarék-pénztárak tulajdonai s az értékpapírkamat évenkint, a tőke pedig a vállalat megszűntekor nekik kiadandó lesz, tehát tőkét nem veszt sem az állam, sem az intézetek, hanem csak segítő alapot teremtenek, mi már azért is fontos, mert óriási állampapír összeg nyer így idehaza elhelyezést, tehát az államkincstár, midőn igy egyrészt a vidéki takarékpénztárak biztonságát megteremti, saját maga papírjainak is teremt biztos elhelyezést.

így látnok mi biztosítva a vidéki takarékpénztárakat a megtámadtatások ellen; mert ha tudja a betevő, hogy a takarék- pénztárnak ott áll háta mögött a központi segítő alap, bizonynyal nem fog tőkéje kivételére rohanni s igy a bármely okból felmerülhető időközi nehézséget minden intézet könnyen ki fogja heverni. Viszont, hogy ezen segély nem vétetik igénybe méltánytalanul, biztosítja a hozzákötött tilalom, mert bizonynyal igyekezni fog minden pénzintézet gyorsan rendezni azon segély-kölcsönügyletét, amely jövedelmét és jutalékait s uj kölcsönnyújtását, azaz üzletét leköti.

3. Végre czélszerünek és elkerülhetetlennek tartja a kamatláb leszállítását és a kis, azaz 100 koronától 1000 koronáig terjedő jelzálog-hitelt.

A vidék és kisbirtokosság emelésére legszükségesebb és legczélszerübb a kis, azaz 100 koronától 1000 koronáig való jelzálog- hitel, de sajnos, ez a mai viszonyok közt nemcsak költséges, de a vidéki pénztárak a mai rendszerrel nem is bírják meg, mert mint kötött tőkét, a felsőbbek perhorreskál- ják, egyéni átforgatása pedig a v. t. központi jelzálog-bankra oly nehézkes és költséges, hogy ez irányban tett kísérleteknél nem lehetett megtalálni a módot, mely szerint ezen leghelyesebb üzletág gyakorlatilag a központi bank, a vidéki takarékpénztár és felek részére életképessé tétessék s igy arra kell törekedni, hogy a kis jelzálog-követelés engedményezése daczára a vidéki takarék- pénztárak maradjanak a felekkel egyéni összeköttetésben, viszont az engedményes központi intézet folyó számlaszerü elkönyveléssel cumulative kezelje egy tömegben az egyes vidéki intézetektől átvett jelzálogösszeget, s mig a felek egyénenkint a vidéki pénztárnál fizetik lejárataikat, a vidéki pénztár évenkint egy tömegben fizeti a központi pénztárban esedékes összegét.

A felvetett eszmék kétségtelenül egy gondolkozó fő, egy szakember productumai és sokat tehetnek a takarékpénztárak fellendítésére, a vidék hitelviszonyainak megjavítására. Kívánatos dolog, hogy a takarékpénztárak csoportosuljanak a zászló alá, melyet Stoll Béla a nagybányai takarékpénztár megbízásából kibontott. Szerintünk ugyan az orvosság kissé elkésve érkezett, a takarék- pénztárak bűnei büntetéséül a hitelszövetkezetek rohamosan terjednek és a kisiparos, kisgazda élet-szükségleteinek, viszonyainak jobban megfelelnek, mint a takarékpénztárak, de minthogy a takarékpénztárak a hazai heterogén elemek minden részét tekintet nélkül kereset, lakhely, társadalmi viszony, nemzetiségre keretükbe ölelik, gyökeres reform után kétségtelenül nagy részét vissza- szerzik az elvesztett positiónak.

Záró-vizsgálatok sorrendje.

I. Az elemi tanítónő képző intézetben.

Május 1.0. és 16.-án vizsgálat, a IV. osztban minden tantárgyból.

Május 28., 29., 30., 31. és jun. 1-én a tanképesitő vizsgálatok Írásbeli része.

Május 28., 29., 30., 31. és jun. 1. én az I. II. és III. oszt. magántanulóinak vizsgálata.

Junius 1-én d. u. 4 órakor vizsgálat a testgyakorlásból az I. és II. osztályban.

Junius 2.-án vizsgálat az I. osztban : hittan- és neveléstanból ; a II. A./ osztban : hittan- és módszertanból; a II. B/ osztban: hittan- számtan- és geometriából ;

a III. osztban : neveléstan- és algebrából.

Junius 5. én vizsgálat az I. osztban: számtanból és nómetnyelvből a II. A./ osztban : neveléstan és földrajzból a II. B./ osztban : neveléstanból és németnyelvből ;

a III. osztban: módszertanból és történelemből.

Junius 9.-én vizsgálat, az 1. osztban: módszertan- és természetrajzból ;

a II. A./ osztban: számtanból és magyarnyelvből ;

a II. B./ osztban : magyarnyelvből és földrajzból ;

a III. osztban: hittan- és természettanból.

Junius 12.-én vizsgálat, az I. osztban : magyarnyelvből és földrajzból ; a II. AJ osztban: természetrajzból és németnyelvből ;

a II. B.) osztályban módszertanból, zene és énekből,

a III. osztályban természetrajzból és német nyelvből,

Junius 13.-án vizsgálat a III. osztban; háztartástanból, zene- és énekből.

Junius 16.-án vizsgálat az I. osztban : zene- és énekből; a II. AJ osztban: geometriából, zene- és énekből;

vei biztattak már a feltárás idejében is, a számitó ész tartalék bányákról jó eleve gondoskodott s azért már 1799 ben az Adalbert bányát egy szállítási és lejáró aknával nyitván meg, egy uj területet nyitott meg. A sótelepet a szállító aknával 28'5 méter s a lejáró aknával 23’5 méter mélységgel érte el a jó sótelepet. A mélyítés szépen haladt előre s az aknának 42‘5 méterig való lemélyítése után feltárták a sótelepet, 76 méter nyugatra, 57 méter keletre és 38 méter hosszúságban déli irányban. A kamara rendszer szerint lefejtés alá jött aztán a jelenlegi talp színig, vagyis a földszintól 89 méter mélységig.

1822-ben a sótelepet kipuhatolni szándékozván, megindult a munka, de a só na- gyobbmérvü földes volta miatt abba kellett hagyni a munkát, helyette nyugati irányban mentek tovább a Gábor-bánya felé s bár egy szép fejtésü területre bukkantak, a felmerülhető nagyobb kiaknázási költségek nem nagyon bőven fedezhetnék a kiadások költségeit, azért e területek kiaknázását későbbi kornak hagyták fenn.

1802-ben 27 méter mélységben szállító és 2472 méter mélységben lejáró aknával

érték el a Mihály bánya sótelepót. A szállító aknát 46V2 méterig mólyitettók le, mely után a sótelepet 50 méter széles csarnokkal látták el s művelték lejjebb s mert a talpon egészen tiszta finom só réteget találtak, azért 13 évvel később a feltalálás után a csarnokot 3'8 méterrel kiszélesítették. 1842-ben a karzatról a csarnokban Kelet felé a sóréte- gek puhatolása végett két vágatot indítottak meg és pedig kelet felé 57 méter hosszúságban, ebből északnyugatra egy f vágat, melynek a menyezete 21 méternyi magasságban elérvén a sótelep fedőjét, lassacskán vizbeömlések s romlások keletkeztek s igy a további kutatásokkal fel kellett hagyni s a beözönlő vizeket pedig ki kellett huzni a felszínre, hogy a bányát tovább művelhessék. Hogy ez szép eredménynyel mehessen, később a főtalp szintjéről két vágat nyugatra, ezekből pedig a főtalphoz párhuzamos 4 vágatot létesítettek a legtisztább sótestben. Az igy kibuvárlott területet 1854-ben vették művelés alá, mely tartott 1893 végéig, mikor is a nehézkesnek tűnt és igazolt szállítás berendezések miatt egy időre be lettek szüntetve. A művelési talp — a bánya feneke — területe jelenleg 15543 m2, mélysége pedig

102.5 m. Aztán van a Gábor bánya, mely művelés alatt áll. 1821-ben nyitották meg, a lejáró akna volt akkor 35 m. s a szállító akna 23'5 m. mély, itt volt a sótelep. A két aknát 70 m. mélységben egy közlekedő vágattal kapcsolták össze. De mert az igy elért sótestet lefejtésre érdemesnek nem találták, ezért nyugoti irányban egy feltáró vágást indítottak meg, hogy jobb minőségű sót találjanak. 98 méternyire haladtak ekként előre, mikor a fejtésre érdemes só testet megtalálták, délészaki irányban egy fővágat és ettől keletnyugati irányban 16 kereszt csarnok készült 11 5 m. széles menyezettel. Az igy nyert terület a kamara fejtés rendszer szerint munkába vétetvén, ma is kiaknázás alatt áll úgy, hogy a fővágattal párhuzamos és az egyes kereszt csarnokokkal összekötő átvágások is üzembe lettek véve. A művelési terület jelenleg 2090 6m2, mélysége pedig 105'6 méter.

A sótelepet magát 1856-ban tárták fel 15 kutató aknával annyira, hogy terjedelmét elég biztos adatokkal határozhatjuk meg. A kutató aknák mélysége 4—25 méter, a telep hossza circiter 5—8 kilométer, szélessége 2—3., átlagos mélységének 20 métert véve fel, s tapasztalás szerint a földes