Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-09 / 19. szám
IX. évfolyam. lil-ik N^sírn. Szattnár, lOOO. sííjíiirs Ö. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évra — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. A hitélet. Előkelő állású embertől hallottam a minap „hogy a vallásos buz- góság, a hitélet hőmérője emelkedőben van" ! Vájjon úgy áll-e a dolog valójában ? Vagy csak boldog hiedelem-e, a mit fentebb leirtam ? Vájjon ebben a társadalomban, hol napról napra oly megrázó, megdöbbentő eseményeknek vagyunk tanúi, az emberek csakugyan közelednek-e Istenhez ? Visszatórnek- e annak a szerető jó anyának, az egyháznak meleg kebeléhez, melyet annyira elfeledtek, megbántottak? Lehetetlen tagadnunk, hogy az emberek nagy része megmozdult, felébredt és vallásosabb, istenfélőbb életért epedez. Be kell vallanunk, hogy a hitbuzgóságnak itt is, amott is olyan lélekemelő, vigasztaló jelenségeivel találkozunk, minőket haj! réges-rógen nem láttunk, nem észleltünk. Csak minap olvastam egy könyvet. Tudós, mély gondolkozásig nagyot tévedett embernek könyve. Lelke még most.sem nyugodott meg, szive zajong, szellem, ének szárnya megálló helyet keres. És e vergődései közben azt Írja, hogy nálunk „ma az emberek kiváló előszeretettel keresik a val TARCZA Remete-magányom. Azt kérdezed tőlem Jó, öreg barátom : Távol a világtól Portverő zajától Magam hogy találom ? Megmondom. Figyelj rám! Telkemből beszélek. Hidd el: valójában Csakis a magányban Boldogit az élet. A magány csendjében, Isten szól a szívhez S az ember, hallgatva A szent sugallatra, Édes gyönyört érez. Lelke, melyről a bűnt Bánattal lesirta, Fölszárnyal a földről, E szennyes göröngyről, Miként a pacsirta. Folelős szerkesztő IiÁTIlO K Y E N I> R E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTŐ.“ lásos irányú könyveket> Soha annyi vallásos könyvet nem olvastak Magyar- országon, mint ma!“ Mi ennek a jele ? Az — feleli, hogy nagyon közel van az idő „mikor itt a vallás ismét uralkodni fog a sziveken /“ Jól megfigyelte ez az iró a mai életet. Jó helyen tapogat. A könyvek, és egyáltalán a sajtó volt az, mely észrevétlenül elvonta az embereket a hittől. Láthatatlan módon rágta, ette— mint aszú szokta cselekedni ■— a hitélet fáját a vallástalan sajtó. Ugyancsak a sajtó, a vallásos és jó irányú könyvek — hozzák ma vissza lassan, csendesen a hit szárnyai alá a sokat csalódott sziveket. Visszaemléksziink még, hogy voltak — és hányán az egyháznak fiai, kik a tanügyi sajtóban pl. véres-szájjal kiabálták . . „hogy a pap maradjon az oltárnál!“ . . „hogy a papnak az iskolákban semmi helye“ és sok más hasonló dolgokat! Ma megfordult a korzka. Megtagadva múltjukat, tisztán látnak és mintha csak feledtetni akarnák, hogy ők egykor Saulok voltak . . . még sz. Pálnál is apostolibbnak akarnak lenni. Szép dolog! Adjanak is hálát az Istennek érte! De ne igy: „Hálát adok neked Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint más. Mert azt akarjuk ezzel mondani, Szeretem az embert, Hisz Isten képmása ; Ámde köztük soknak Nagyobb mint a holdnak A fogyatkozása . . . Magányomnak csendjét Irigység nem bántja, Az ember csak itten Látja be, hogy Isten, Leghívebb barátja. Kis lakom egyszerű . . . Füzes erdő mellett, Hol falombok alján A szellő fuvalmán Gyakran elmerengek, Kis elő-kertemben Fenyőfák zöldéinek, Ha ezeket nézem, Fakadozni érzem Reményét szivemnek. A jázmin bokrok is Oly kedvesek, szépek, Mind sorra ölelnek, Mint atyát a gyermek Ha hozzájok lépek. j A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető, összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Doák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Myilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik mind<m szerdán. hogy a hitélet jobbra fordulását csendesen, okosan és békesség esen kell munkálni. Lépésről, lépésre. A nagy Bougau is igy gondolkozott korszakalkotó müvében. „Tegyük először kereszténynyé az embert, a ki eddig csak az anyakönyv szerint volt katholikus, aztán következik a többi!“ A közönséges, mindennapi életben is tapasztalhatjuk, hogy sokszor valaki nagyon fújja, éleszti a tüzet, remélvén, hogy lángra gerjeszti. És mi történik? Teljesen eloltja! Még azt az egyetlen kis parázst is megöli, a mitől az eredményt várta. így vagyunk a hitélet gerjesztésével is. Nem mindenütt lehet fellépnünk egyforma erővel és tűzzel ! A jóakaratot kitagadja? De jóakarattal sok szép ügynek vágták már útját. Mikor Kolping Adolf a mester- legények ügyét felkarolta, sokan azt kívánták tőle, hogy azonnal olvasót adjon az ifjak kezébe. Jó Kolping azt mondotta : „Hát nem adtok hálát érte, hogy először az istálló piszokjából hoztam ki őket! ? Mity bölcsen halad X1IP Leó szentséges atyánk is a hitbuzgóság emelésének nagyszerű munkájában ! Bámulatos az az isteni nyugalom, az a szelídség, a mivel ő a világhoz szól. Krisztus Urunk szelleme Napsugaras reggel Jön a sárga rigó S a gesztenye-fáról, Hogy hallhassák távol, így zeng : Jó ami jó ! A ház-eresz alján Barátságos fecskék Fiók fecskéiknek, Kiket óva intnek, Adnak üdvös leczkót. A bokrok árnyában Az est csalogánya Fészkén megpihenve Alkonyi dalt zengve Késlő társát várja. Gyöngéd nemes lelkek, Vesznek körül engem, Kikkel, mint napfényben A tavasz zöldjében, Gyönyörűség lennem. Csendes magányomban Pihen lelkem gondja ; S mert soká kell élnem, A halál dühében Magát holtra unja.
