Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-11 / 15. szám
4 HETI SZEMLE“ (15-ik szám.) Kelemen képviselő hosszabb beszédben a mészárosok kartellje ellen kelt ki, mely kartell gyűrűjében megfojtják a közönséget. A húsárak ma már oly magasak, hogy a szegényebb osztályannak megszerzését csak kivételes alkalmakkor engedheti meg magának. Csomay Imre a hús olcsóbbá tétele czéljából egy-két mészárosnak lómészárszók felállítását javasolja engedélyezni. Daróczy Endre a mészáros társulat kapzsiságát hozza fel. Tudomása van róla, hogy a társulat nem társulati tagnak az árak felverésé- vel lehetetlenné teszi a jószágvásárlást s igy ezek arra vannak utalva, hogy a társulat által vágott jószágok húsát kénytelenek kimérni vevőiknek. Az elhangzott beszédek után Papp h. polgármester kelt védelmére a tanácsi javaslatnak. Hogy a húsárakkal a mészárosok monopóliumot ne űzhessenek, felemlíti'a hus- vágási szabályzatnak azon szakaszát, hogy ily esetben a városnak jogában áll próba- vágatást eszközölni s ezek szerint megállapítani a húsárakat. Egyszer már tettek ilyen próbát, de ez azt mutatta, hogy a húsárnak a,próba szerint magasabbnak kellene lennie. (Általános derültség.) A vilának eredménye az lett, hogy 26 szóval 23 ellenében a tanácsi javaslatot elfogadták. Az árvaszéki hivatal részére megrendelt tüzmentes szekrény árát — 690 frtol kiutalta a közgyűlés. Minthogy kiderült, hogy a két szekrény nem honi gyártmány, Kelemen képviselő hivatkozással egy nem rég kiadott, s a hazat ipar támogatására vonatkozó miniszteri rendeletre, az ily vásárlástól való ovakodást ajánlja a közgyűlési]gyeimébe. A Szatmár-erdődi h. é. vasút részvény- társulatnak—törzsrészvények árában —95000 frtot utalt ki a közgyűlés s az utalvány érvényesítésével főszamvevőt megbízta. A Kossuth-kerti gőzfürdőépitésre vonatkozó gazdasági szakbizottsági előterjesztést elfogadták, Hireh vállalkozóval a szerződést megkötik s jóváhagyás végett a kormány hatósághoz felterjesztik. Hatósági átirat. Hontvármégye közönségének a páliti- kaivás korlátozása tárgyában megküldött feliratát pártolólag tudomásul vette a közgyűlés. Felhívás Szatmármegye kisdednevelőihez. A húsvéti ünnepek alatt Szegedre gyűlnek az ország minden részéből a kisdednevelők, hogy részt vegyenek a kisdednevelők országos egyesületének nagy gyűlésén. Vájjon a szatmármegyei óvónők közül akad-e 4—5 is, a ki eljön megtekinteni az Alföld legszebb és legnagyobb városát? akad-e, ki eljön tanulni? erőt, kitartást meríteni, tapasztalatokat gyűjteni; megismerni Pósa Lajost, a legszebb, legkedvesebb gyermekversek Íróját? megismerni a kisdednevelós csillagait : Peres Sándort, Kobányi bácsit, Steinitzer Vilmát, Katonánót, Székejnót, Molnár Máriát stb. Valahányszor a csongrádi, Csanádi, torontáli kisdednevelök egyesületének köreiről olvasok, mindanyiszor mély szomorúság fog el, hogy mily elhagyatottan, szétforgácsoltán vagyunk mi, szatmármegyeiek! Nekünk nincsen egyesületünk ! nincsen körünk! A kisdednevelők országos egyesületének is mily kevesen vagyunk mi tagjai, ügy állunk, mint a nagy pusztában széjjel szórt fák, vagy mint a feloldott búza kéve ; pedig Szatmármegyében sok kisdednevelő van! Hiszen maga a Széchényi társulat 25—30 kisdednevelőt alkalmaz, Szatmár városa 1—2 óvodával s óvónőképző-intézettel dicsekedhetik. Mily gyorsan fellendülne Szatmármegye kisdednevelésügye, ha mi, kedves kartársaim, egygyé tömörülnénk, egyesült erővel dolgoznánk az édes magyar Haza zengzetes nyelvének terjesztésén; ha évenkint legalább egyszer is összegyűlve, eszméinket kicserélve, tapasztalatainkat felújítva s abból lelkesedést merítve, uj erővel fognánk munkához. Hiszen kinek van kitartásra, lelkesedésre több szüksége, mint épen nekünk szatmármegyeieknek, kik majd nem mindannyian nemzetiségi vidékeken működűnk. Vagyunk mi elegen, csak tömörülni kellene ! Hiányzik közülünk egy valaki, ki ott a központban fölemelné az egyesülés zászlóját, s mi sietnénk mindannyian a kibontott zászló alá; de hogy lássák, megismerjék, mily hasznos az egyesülés, jöjjenek minél számosabban Szegedre! soka.t fogunk ott nem csak élvezni, de tanulni is. Szegedi kartársaink magyaros vendégszeretettel hívnak hozzájuk, halljuk meg minél többen a hivó szózatot, ne maradjunk el mi szatmármegyeiek sem az ápril. 14-iki orsz. találkozásról ! Nántün, 1900. ápril. 5. kartársi üdvözlettel : Iván Kálmánná, szül. Csanády Margit óvónő. a pálinkabűz fogja eltölteni. Azért azt kérdi a h. polgármestertől : van e tudomása a tömeges bevándorlásról? Ha van, szándékozik-e szigorá intézkedést tenni, hogy az ily népség városunkba be ne jöhessen s a foglalkozás nélküliek innen eltolonczoltassanak. A helyettes polgármester nyomban megadta az interpellátióra a választ. Tudomása — úgymond — a bevándorlásról nincs ; de a hallottak után erélyes intézkedést fog tenni a bevándorlás megakadályozására. A válasz tudomásul vétetett. Csornai Imre indítványt nyújtott be a tanácshoz, hogy a Vigadó építését vegyék le a napirendről, mely Márkusz Márton bérlőnek viszalépósével, tárgytalanná vált. Ez ügyben, rnig az indítvány a közgyűlés elé került, érdekes fordulat állott be. Márkus bérlő a bérlettől való visszalépés iránt beadott kérvényét visszavonta és aláveti magát a megkötött szerződésnek. így az indítvány lett most tárgytalan, melyet a közgyűlés a tanácsi javaslat alapján elutasított. Az elhalálozás által megüresedett II. osztályú végrehajtói állást Bura Sándorral töltették be, ki ellenfelével — Bodnár Lajossal szemben — 42 szavazattal nyerte el azt. A választást az elnöklő főispán kifogásolta s annak megsemmisítése végett panasz- szal fog élni a közigazgatási bíróságnál. A városi vagyont és árvapénzeket névszerinti szavazással a város pénzintézeteiben az alap- és tartaléktőke arányában fogják elhelyezni. A városi erdőségek kezelésére a földművelésügyi miniszter, egyetértve a belügyminiszterrel, egy minősített szakértő erdőtiszt tarthatását engedélyezte, úgy, hogy annak fizetése a pénztárból lesz teljesítendő. A főerdész által a városi erdők állapotáról, kezeléséről és védelméről beterjesztett jelentés, a múlt évi közigazgatási állapot megfigyelésére és bírálására vonatkozó jelentéssel együtt, tudomásul vétetett. A husvágási szabályrendelet 46. és 48. szakaszainak módositása tárgyában benyújtott tanácsi javaslat élénk vitára adott alkalmat, melyhez a javaslatot védő h. polgár- mesteren kivül hozzászóltak: Kelemen Samu, Csomay Imre, Keresztszeghy Lajos és Daróczy Endre bizottsági tagok. Ä tanácsi javaslat az említett szakaszok módosításával a vidéki hús behozatalát akarja korlátok közé szőri tani, nemcsak közegészségi szempontból, hanem a husfogyasztási adó elvesztése szempontjából is. Keresztszeghy a vidékről magán fogyasztásra szállított hús behozatalát nem kívánja megakadályozni, s csak az esetben fogadja el a tanácsi javaslatot, ha a vidéki húst egyes mészárosok közfogyasztás czéljából akarnák behozni a város területére. hazájukról álmodozva. Csak a harang némult el a kápolna tornyában, a mely árnyképével, megkoronázva a Szent Szűz szobrával az egész vidéket oltalmazni, áldani és megszentelni látszott. És a boldog táj eme csendjében neheztelnek a gyász és kétségbeesés hangjai, a melyek az anyaszivében mindig erősebben és erősebben hangzanak s a melyekhez még a dacz és gyűlölet hangjai is csatlakoznak. A nagyon is gyötrő benyomások, a melyeket a kibontakozott élet ezen ünnepe és gyógyíthatatlan gyásza között élő ellentétek okoztak, összeolvadtak — mostoha gyermekei szerencséje ellen táplált ellenállhatatlan antipatiájának érzelmével. Ez — legbenső lényében támadt irigykedő dühének fellázadása volt, melyet elnyomni nem birt a mely szégyennel töl tó el. Igen, irigyelte André-nak fél testvérei tői, a kis halott által már többé nem élvezhető tavaszt, hosszú jövőjüket, a mely fiatalságuknál fogva előttük állott. Maga is csodálkozott azon, hogy minden további ok nélkül oly nagy idegenkedéssel haragudott rájuk; ha csak képzeletben látta is a gyermekek ar- czát, a mostoha összes rósz tulajdonságai felébredtek benne. Bizonyára mind ez nagy igazságtalanság volt. De van e igazság a földön? Nem; a két gyermek nem érdemelte meg azt, hogy apjuk második hitvese haragjával sújtsa őket, kiket a távollevő reá bízott. De Erzsébet maga megérdemelte azt, hogy angyalkája oly gyorsan,, oly borzasztó módon raboltatott el? Ezen ájtatos és ..olid elnéző és alázatos asszony, a ki cselek de- teivel és erényeivel szerzett erejénél fogva még mindig az maradi, most a fájdalom romlottságát tűrte, a mely hosszú és metsző vala. Szivében a romlottság és bizonyos vadság démonja szólalt meg, a mely daczára ezen szép tájnak, melyben mindenütt összhang megnyugvás és szépség honolt, egy perczben azon iszonyú szavakra ragadta — „Oh meghalt volna inkább kettőjük közül egy 1“ ......... Az elámulás bizonyos nemével hallá ezen szavakat, a melyekkel szenvedésének egész dühét kifejezte, a mely őt ültéből felkelni késztető. Kezeivel szemeit végigsimitva, mintha ezen borzasztó kívánság teljesülését megakadályozni akarná, gyors lépésekkel az erdőn át vette útját, hogy ezen oly világos tájt kerülje, és azon utat ne lássa, a melyen mostoha gyermekeinek vissza kellett jönniök. Saját gondolatai, saját maga elől akart menekülni. Az óriási, félig vad állapotban levő parknak, a mely a domb egyik oldalát egészen elfoglalta, keskeny és alig járható utait választó. Az elszáradt ágak ruhájába akadtak, a mandula fenyő tobazai ropogtak és csúsztak lábai alatt, majd itt valami tövises harasztoi, majd ott egy hosszú reketytye ágat kellett kezeivel félretolnia. A mint igy vad dühösködésében majd lábait az ut egye- netlneségein, majd újait a bokrok tövisein megsértve, tovább, tovább haladt, ekkóp vándoroltak gondolatai is. Mostoha gyermekei ellen érzett gyűlöletének újból támadt fellobbanását leküzdötte, de szivében visszamaradt a keserűség és a legyőzhetetlen ellenszenvnek egy vonása, a mellett maga előtt is bevallott, sőt a melyet az őt ért szerencsétlenségnek visszatolásául, igazoltnak talált. Menése közben egy oly tettre határozta el magát, a melynek gondolata őt gyakran üldözte, de sohasem oly hipnotikus erővel, mint most. Minek folytassa ő ezen hazug anyaságnak komédiáját ezen két teremtéssel szemben, kiknek puszta jelenléte is kin volt rá nézve, minek még ez a teher is? Miért nem szabadíthatná fel magát az egyiktől és a másiktól is, hiszen csak úgy bánna el velük, mint sok igazi szülő fiaival és leányaival 1 A helyett, hogy őket otthon
