Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-11 / 15. szám
b „H ETI S Z E M L E“ (15-ik szám.) eltávolítását a majdani telepesekre az első pár év bérének elengedése fejében. Igen ám, csakhogy minek nélkülözze a város ezt a pár évi bért is, a mikor különösen most, úgyis rá van szorulva minden jövedelemre ? Meg azután ki tudja, birná-e, s ha birja, elég jól fogja-e végezni a telepes ezt az irtási munkát. Hátha lehetne a tüskék eltávolításának költségeit szintén felosztani az első berendezések hosszú idejére. Nincs könnyebb ennél. Egyszerűen e költségeket is be kell venni az első berendezkedés költségeibe, s törleszteni a telepesekkel kötött hosszú bóridő alatt épen úgy, mint a többi berendezések költségét. így azután e munka is beleesik a telep berendezésének nagy vállalatába, pontosan ellenőrizhető a kivitele, biztosan meg is történik az eltávolítás, s a város bért se vészit. A vizlevezetés megtörténtével s a tüskék eltávolitásával a terület kész a telepítésre. Még csak beosztani kell. Ennél irányadónak kell lenni, hogy a telepek értéke lehetőleg egyforma legyen, nem csak a nagyságuk, banem a fekvésük, a közlekedési eszközökhöz való távolságuk is lehetőleg egyenlően volna megszabandó. Ez az elv magával hozza, hogy a közlekedési eszközök góczpontokul szerepeljenek, a melyhez minden irányban egyenlő megközelítést engedő sugaras elrendezésű utak vezessenek, így önmagától adódik a piacznak, a középületeknek, a hatósági intézményeknek a helye oda, a hová az utak valamennyien összefutnak. A szóban forgó terület majdnem kör- alaku, ily fölosztásra kiválóan alkalmas; s e fölosztás olcsóbb is, mint pl. a hegyi útra függőleges koczkás fölosztás. Ez utóbbi ugyanis, a hány ut vezet az országutra, annyi hidat tenne szükségessé a szatmár-erdődi h. é. v. vízlevezető anyagárkain át s ugyanannyit a hegyi-ut másik oldalán levő árkon át is, de azonkívül még ugyanannyi útátjáró is kellene a vasúton át, a mi mind a vele járó bonyolult hatósági eljárás miatt már magában is nehezen vihető keresztül; s rendkívül költséges befektetéseket és föntar- tási kiadásokat okozna. Az ilyen sugáralaku utak természetesen keresztutak által össze is köthetők, a tanyák ilyen sugár- és keresztut keresztezésénél, lehetőleg a keresztezésnél képződő négy sarok mindenikébe egy-egy volna elhelyezhető; hogy a szomszédok egymás segítségére, támogatására s a társas érintkezés elősegítésére lehetőleg közel s mégis egymástól függetlenek legyenek. III. Pénzügyi rész. Költségek. Ezek födözése, törlesztése, a városnak fizetendő bér. Biztosítás. A telepítés 200—250 tanya előállításával s a terület elkészítésével együtt, ta- nyánkint legföllebb 2000 frt-ot számítva, 4— 500,000 frt-ba, 800000- 1 millió koronába kerülne. Ez a költség természetesen nagyot csökken, ha nem 20 holdas, hanem a máris fölmerült észrevételek figyelembe vételével talán 40—50 holdas tanyákat csinálunk. — Ez a rendszabály épen a felére, félmillió koronára csökkenti a szükségletet. — További csökkenést okoz az a körülmény, hogy a terület a maga teljességében csak évek múlva állna rendelkezésre; ma alig a fele vagy egy negyede volna elfoglalható. — A költség ez alapon egyelőre V*—Vs millió korona, 125—60 ezer frt között volna. — De fél munkát nem kívánunk végezni s bizonyára helyesen a legnehezebb körülményeket, az egész költség előteremtését kell számításba vennünk ; azért maradjunk csak meg a 800,000—1 millió koronánál. Otven éven át öWVo törlesztéssel, még ha állami segélyt nem kapnánk is, tanyán- kint 220 korona törlesztés terhelné a telepeseket. Földbórül holdankint az első évtizedben 6 koronát, a második évtizedben 9 koronát, a harmadik évtizedben 12 koronát, a negyedik évtizedben 15 koronát, az ötödik évtizedben 20 koronát lehetne kikötni. (Az első évtized első felében azonkívül a telepesekből alakult szervezet összesógónek szavatossága mellett 6 % kamat fizetésének kötelezettségével a bérfizetésre haladékot is lehetne adni az 5— 10-ik években való kifizetésre.) Telepítés. (Folytatás.) II. A terület kijelölése, elrendezése, felosztása. A „Darvas Csonkás-Mocsár“-erdők és „Körtvélyes“ nevű összefüggő városi területek nagysága tudtunkkal négy-ötezer ka- tasztrális hold, vagyis olyan nagy terület, a melynek betelepítésével lehet valami na- gyobbszerüt is alkotni. Értesülésünk szerint a nemes város is foglalkozik már huzamosabb idő óta e kérdéssel. Tanulmányoztatta a kérdéses területek talajának minőségét, s úgy tudjuk, az eredmény nagyon is kielégítő. Sikerült a városnak kinyernie a földművelési kormány engedélyét, hogy ezen erdő-irtásos területeket földmivelési czélokra fordíthassa ; megtörténtek tehát a szükséges kezdeményező lépések, a melyek sikere biztosítja a terv kivitelének egyáltalán való lehetőségét. Meg van tehát a telepités első kelléke, a terület. De milyen ez a terület? Ma belvizes, mocsaras, uttalan darab föld, telve az erdőirtás után maradt tuskókkal. De nem marad ám ilyen. Az ecsedi láplecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és belvizlevezető társulat már is kidolgozta e terület vizmentesitésének a tervezetét s a vele folytatott megbeszélések kapcsán kijelenté, hog}7 az egész terület szárazzá tételére föltétlenül lehet számítani, az esési viszonyok ott olyanok, hogy a vizek biztos és teljes levezetése igen csekély költséggel mindenesetre keresztül vihető. Ezzel megszűnik a területnek belvizes, mocsaras jellege; sőt az évek hosszú során egybegyült iszap s erdő-alom rendkívül bő terméseket enged várni mindjárt az első években*); föltéve persze, ha a tüskök eltávolitásával a terület művelésre alkalmas voltának utolsó akadálya is eltűnik. Ezzel eljutottunk a tuskók eltávolításának bizonyára nem könnyű kérdéséhez. Legegyszerűbb volna rábízni a tuskók *) Akárcsak a szomszédban, Domahidán, az ecsedi láp területén. tartaná, a mint eddig tette, miért nem küldhetné el őket? a fiút a convictusba a lányt a zárdába, akkor valahára meghalt fiával egyedül maradhatna, a nélkül hogy maga körül kellene azon hangokat, azon nevetést hallania, azon játékokat és mozdulatokat néznie, a melyek fájdalmát folytonosan sértették ? Igaz nem lennének boldogok; Róbert kit oly érzékenynek ismert, Alice ki oly szelíd volt, — az internátus keverékében nem lelnék boldogságokat. De hány, velük egy korban levő kis fiú és lányka viselte ez órában a családból levő számkivetést és mégis felnő?! És ha a két gyermek nem lenne boldog, az csak igazságosnak látszott előtte. Erzsébet tudta, hogy a gyermekek édes anyja halálos ágyán arra kérte az apát, hogy a gyermeket sohase hagyja el és hogy mindig velük lehessen, mondjon le állásáról, szeresse őket helyette is, mivel rajta kívül úgy se lesz senkijük. Erzsébet kegyelettel vállalta magára ezen végrendelet végrehajtását és annak, — következőleg vélt eleget tenni: „Minthogy ő tovább szolgál, nem hagyom el én őket soha, mindig itt leszek, hogy nekik az legyek, a mi ő lett volna.“ Ezen árvákat küldje el, — el az apai tűzhelytől, s igy tenne eleget a halott kívánságának, a kinek helyettesítésére esküvel kötelezte magát ? ! Erzsébet lelkiismerete ugyan azt mondta, — „Nem“ ! De ha az asszonyban egyszer a mostoha felébredt, úgy az benne egykönnyen el nem alszik. Az élő a halottal szemben, a kinek gyermekei éltek, mig az övé többé nem létezett, egy tulbeteg érzékenységnek kerülő utján azon keserű utólagos féltékenységet érezte, a mely mérgével annyi második házassági frigyet megront, és némelykor a legjobb teremtéseket, a nélkül, hogy tudnák a legkérlel- hetlenebb hóhérokká változtatja át. Éppen azért, mivel a convictus és internátusra való gondolat valószínűleg a haldokló egyik li- dir-czálma volt, a mostohaanya evvel sötét ingert talált a bosszúra ............És érezte is, ho gy ez a kegyetlenség ösvényén csak a kezdet, a melynél többé megállásnak nincs helye .... Az apa hazatérhet; mit szólhat neki? E ponton a kisirtés még bünösebb lett. Az apa előtt a mostohaanya volt az egyedüli tanú. Könnyen Írhatta volna azt férjének, hogy a gyermekeket egyik vagy másik hibájuk miatt magánál nem tarthatta. Nem is kellett volna hazudnia. A fiú természetesen hirtelen haragú, a kis lány pedig czivakodó volt. Eddig a mostoha anya úgy járt el, akárcsak édes anyjuk, A gyermekek hibái és a tengerósztiszt szigora között eddig ő közvetítői szerepet vitt, s most csak másképpen cselekedne, — nem volt-e ehhez joga ? s a gyermekeknek a convictusba és a zárdába való küldése oly egyszerű, oly természetes s oly kikerülhetetlen volt . . . . Eljárása ugyan az atyának gyermekei iránt érzett gyengédségét sértené s eljárását hogy egyeztetné össze előbbeni elhatározásával... De miért nem, — ha ez által kevesebbet szenvedne ? . IV. Minden léleknek egy eszményi légköre van, a mely sajátosa *ga, s a melyen kivül másat soká ki nem bir. Lehet, hogy egy nemes lélek oly elhatározásokra ragadtatja el magát, a melyek nem méltók hozzá. A zavarodás egy rohamában hozzá is foghat azok kiviteléhez, de magát ilyenkor jól érezni nem fogja. „Tervem kész ; nyolcz nap múlva nincsenek a házamban". így szólt magában a fiatal asszony és ezek után nem akart tovább a gyermekekre gondolni, akikkel oly mostohán szándékozott bánni, — sem szerepének aljasságára, a melyet az apa előtt el kell játszania. A mikor Andró-jának emlékezetébe belemélyedt, tiszta lelkiismere-
