Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-11 / 15. szám
HETI S Z E M L E“ (15-ik szám.) 3 ez a magyar dalnak, mely szívből jő és szívhez szól, mely a szív húrjaival hatalmába veszi minden gondolkodásunkat, felébreszti legszebb érzelmeinket, nemesíti erkölcseinket, tettre és munkára — a magyar cultura terjesztésére — buzdít és lelkesít. Dal fekteti bölcsőbe a gyermeket, dal kíséri sirba az aggastyánt; dalra hévül az ifjú, dal fokozza munka közben a férfi hanyatló erejét; a dal hatalma hősöket, szül, a magyar dal a magyar nép története, jelene és reménye ! E magasztos érzelmet ápolta negyedszázadon át a Szatmár-németi Dalegyesület első sorban szülőföldjén, az Éjszakkelet lelkes közönségében, a magyar Alföld kezdetén. Szülőföldünk volt a melegítő nap, lelkünket felelevenítő forrás, a magyar kebel igazi talaja, melyre ráillik a költő mondása: A hol édes bájos hangok érző szívből zen- gedeznek, — oda siess; zord kedélyek dalra sóhsem emelkednek. És megszólaltak dalunknak a szívből fakadó s oda visszaszálló hangjai városunk határain túl mindenütt, hol a dalé volt a diadal. Debreczen, Miskolcz, Pécs, Szeged, Nagy-Károly, Fiume, Budapest, M. Sziget és Arad tanúi voltak a szép eszméje iránti lelkesedésünknek, melynek szolgálatában immár 25 éve tűrhetetlenül állunk. Úgy érezzük tehát, hogy munkánk nem teher, de jótétemény vala, s ezt meghálálandó ünnepre hívjuk fel Daltestvéreinket, a magyar dal dicsőségének ünnepére ! Ünnepelni óhajtunk, első sorban a Ti- szavidók dalosaival, a Tiszavidóki kerületi dalos szövetség minden egyesületével, — kikhez felhivásunkat a f. évi márczius hó 18-án Debreczeuben tartott alakuló közgyűlésen intézni már is bátorkodtunk, — testvéreinkkel és barátainkkal ; hadd zengjen a dal a Kárpátoktól a Tisza mentén Ti télig-, s lelkesítse a hon minden gyermekét I E kettős ünnepre: 25 éves jubileumunkra és a Tiszavidéki kér. dalos szövetség első ünnepségére k'sziil Szatmár-németi szab. kir. város lelkes közönsége, melynek nevében daltestvéri szeretettel kérjük a Tisztelt Tagegyletet, hogy a f. évi junius hó 29 én, 30-án és julius 1-én tartandó ünnepségünkön részt venni szíveskedjék. A szeretői melylyel a magyar ember vendégét megtiszteli, ősi erénye lóvén Szat- már város közönségének, ebből kifolyólag örömmel és tárt karokkal várjuk Kedves Vendégeinket. Hermán Mihály szeretett elnökünk súlyos betegségéből meggyógyulván jelenleg a délvidéken tartózkodik. Azonban biztos reményünk lévén, hogy a legrövidebb idő alatt teljesen felépül, ismert lelkesedésével és buzgóságával fogja ünnepségünket vezetni. Mellékelve a műsornak főbb pontjait, tisztelettel kérjük a Dalegyesületet, hogy f. évi ápril hó végéig a Szatmár-németi Dalegyesület elnökségénél jelentkezni, s a tagok számát velünk közölni szíveskedjék. Daltestvéri üdvözlettel ! A Szatmár-németi dalegyesulet választmánya, 1900. ápril 1-ón. Dr. Vajay Károly Jaskovics Ferenc» d. e. titkár, d. e. alelnök. Városi közgyűlés. 1900. ápril 8. Városunk törvényhatósága hétfő délután három órakor tartotta meg április havi rendes közgyűlését Hugonnay Béla gróf főispán elnöklete alatt. Az utóbbi időben tapasztalt élénkség ez alkalommal hiányzott a közgyűlési teremből, a képviselők száma sem volt olyan nagy, mint máskor. A nyomott kedélyhangulatot, a tárgysorozat egyhangúságát csak Kovács Leo interpel 1 atiója s a hus- vágási szabályrendelet módosításánál történt tömeges felszólalások élénkítették némileg. A gyűlés lefolyásáról a részletes tudósitást a következőkben adjuk : . A gyűlést mint mindig, most is a polgármesteri havi jelentés vezette be, melynek legnagyobb érdeklődést keltett része volt az üresedésben levő róm. kath. plébánia ügyére vonatkozó előterjesztés. A jelentésnek ezen ügyre vonatkozó része a következő volt : „A helybeli róm. kath. plébániai állás betöltésének ügyében f. évi 61. számú közgyűlési határozat folytán, melyben Meszlényi Gyula szatmári püspök ur ő méltósága az iránt lett felkérve, hogy a pályázatot mielőbb bocsássa ki s a beérkezendő pályázati kérvényeket a választás megejthetése végett áttenni sziveskedjék, püspök ur ő méltósága a múlt hó 29-én hozzánk intézett átiratában utalván arra, hogy a szatmári püspökség alapításakor tett legfelsőbb intézkedés folytán a szatmári róm. kath. plébánia a helybeli káptalannal kapcsoltatott össze s a mennyiben ezen rendelkezés jogilag miudez ideig változatlan érvényben van, a plébános csakis a helybeli székeskáptalan tagjai közöl választható, — kijelentette, hogy a pályázati hirdetést, mint fölöslegest, mellőzi s egyben felkéri O méltósága a város közönségét, hogy a róm. katholikus plébánost a székeskáptalan tagjai közöl válászs'a meg most, vagy akkor, a mikor a stallumok teljesen be lesznek töltve. Ha pedig a város közönsége ettől éltérő módon, vagyis az eddigi gyakorlat szerint óhajtaná lelkészválasztási jogát gyakorolni, az esetre az alapításkor tett rendelkezések módosítása lesz előbb kérelmezendő^és bevárandó, a mi. a római szentszék és O esász. és apostoli király Felségének, mint legfőbb kegyurnak legfelsőbb elhatározásának, illetve engedélyének kinyeréséig tetemes időt venne igénybe. A város az előkészítő intézkedéseket megteszi.“ A jelentés megemlékezett még a tervezett Vigadó ügyéről, melyet a belügyminiszter elvileg már jóváhagyott. A tervezetben azonban szerkezeti módositásokai kíván s elrendeli, hogy ezen észrevételek figyelembe vételével egy újabb közgyűlési határozat hozassák s az felülvizsgálat végett hozzá terjesztessék fel. Minthogy az eredeti tervezet átdolgozása a város semmi nemű megterheltetésó- vel sem fog járni, közgyűlés felolvasott polgármesteri jelentést minden pontjában tudomásul vette. Kovács Leo interpellált ezután. Előadja, hogy az utóbbi időben galicziai zsidók özön- lik el vármegyénket és városunkat. Egyes megyék már útját vágták e beözönlésnek ; de még itt nem lát olyan erélyes intézkedést, mely e vándorlást megakadályozza, Városunk — úgymond — úgy néz ki, mint egy „Uj Jeruzsálem“, hova boldog, boldogtalan betelepülhet. E hazátlan nép furfangos eljárással teszi meg az utat idáig. Hogy a rendőrség figyelmét kikerüljék, a balizi állomáson már kiszállauak a vonatból s az esti szürkületben gyalog jönnek be városunk falai közé. Egy ilyen kaftános karavánnal egy alkalommal találkozott szóló. Azon kérdésére: mit akarnak e városban? azt felelték, hogy rokonaik, gyermekeik látogatására vagy bevásárolni jönnek. A czél azonban nem ez, hanem az, hogy a munkásosztályt kizsákmányolhassák s e városnak, minthogy adót nem fizetnek — terhére, bajára legyenek. Ha ezek az állapotok továbbra is igy tartanak, félni lehet, hogy városunk levegőjét két kis árva iránt, hogy zárta őket szivébe! Annyira el feledtető velük a holtat, hogy most 8 és 9 éves korukban nem is tudták azt, hogy nem ő az igazi édes anyjuk. S a mikor a gondviselés őt egy fiúval megajándékozó, mily lelkiismeretességgel törekedett arra, hogy azt a többieknél semminemű nagyobb előnyben ne részesítse! Nem is kellettmagát erőltetni. A meddig a három szőke fejecskéjü gyermek körülötte futkorázott, játszadozott, nevetett, szivét természetes módon a három gyermek között megosztotta. Miért nincs ez igy most is? Miért? . . . Hogy ezen kérdésre a fiatal asszony választ nyerjen, csak balra kellett fordulnia egy pont felé, a melyet jól ismert. Ott lent a város utolsó házai mögött egy süppedés jelezte a völgy mély útját, a temető helyét,. Azon nap óta, a melyen oly bátor volt, hogy saját szemeivel nézze, miképen sülyesztik el köteleken a frissen felásott földbe szegény Andréjának kis koporsóját, egy gonosz érzés vett rajta erőt, a melynek leküzdésére hasztalanul törekedett, a melylyel most is hiába küzd, s azt a mai ünnep reggelén szivében még jobban érzi. Férje két gyermekének nem tudta megbocsátani azt, hogy vidámak, fiatalok, hogy járnak, beszélnek egy szóval hogy élnek, — mig oh I a másik a kicsi, az ő kicsikéje mozdulatlanul a földben fekszik. Nemcsak hogy nem szerette többé, de pillanatnyilag úgy tetszett neki, gyűlöli őket, habár e gondolatra egész belseje fellázadt. Úgy tetszett neki, mintha a két gyermek a távollevőtől ellopta volna az örömből, világosságból s az életből őt megillető részt. Ha a két gyermek mamájának hívta, azon beteg és kegyetlen vágy szállta meg, hogy oda szóljon nekik : „Hallgassatok, nem vagyok a mamátok!“ . . . s hogy őt ezen két szótaggal senki se illesse többé, — mert azon drága szájacska, a melynek egyedüli joga volt azokat kiejteni, — azokat neki már többé nem mondhatja. Ma reggel két mostoha gyermeke iránt érzett gyűlölete még erősebben lángolt keblében. A húsvéti tojásokat, úgy mint más esztendőkben most is szándéka volt személyesen átadni. Valóban nem tagadhatta el azt, hogy minél jobban növekedett lelkében a gyülöl- ség, annál nagyobb energiával igyekezett azt legyőzni s igy cselekedetei által lelki állapotát el nem árulá. —- A gyermekek tehát szobájába léptek. Szemei a türelmetlenség lázától égtek, kezei remegtek, a mint a festett nagy fatojásból az ajándékokat kiszedte; órát a kis fiúnak, s aranylánczocs- kát kereszttel a leányka részére. Oh Istenem, ezek az ártatlan, de kegyetlen hóhérok, kik látható naiv örömükkel mintegy kést forgattak a szivében! Mily gyötrelem az örömtől sugárzó arczocskákat nézni, a mely öröm még gyászruháikat is meg- ólénkité. A halott, megmerevedett szemeiben nyilvánuló azon szemrehányással jelent meg előtte gondolataiban, — hogy elfelejtették. Zokogni akart, de még volt annyi ereje, hogy a zokogást elfojtsa. És éppen azért, hogy ezen szúró fájdalom visszatérését megakadályozza, — mig Róbert és Alice a templomba mentek, egyedül jött ide az elhagyatott terraszra. Pedig tudnia kellett volna, hogy az egész természet boldogságának láttára megnyugvást nem talál és sajgó sebe csak nagyobbá lesz. III. A tengeri öböl vizei nem szűnnek meg csillogni és kékleni. A szigetek szikla partjai továbbra is ég felé meredeznek, a hegyek fehér körvonalai ezután is kibontakoznak, a virágok csak kilehelik illataikat, a világosság továbbra is szűrődik a ezédru- sokon át és láthatatlan arany porrá szóródik. Az exotikus bokrok most is rezegnek —
