Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-11 / 15. szám
2 HETI S Z E M L E“ (15-ik szám.) is olyan, mely egyáltalában nem kedvez nekik, — inkább a zsarnokok malmára hajtja a vizet. Szomorú ébredés ez az után a kezdet után, mely pár évvel elébb felemelte a polgárság szivét. De nem kell csüggedni. Az államok életében is van egy határ, melynek végpontján tilalomfa gyanánt állanak a múlt emlékei, figyelmeztetvén, hogy ez az ut útja a nemzet Golgothájának. Az tölt el bizalommal bennünket, hogy a magyar a nehéz megpróbáltatások idején rendszerint észrevette a fenyegető veszélyt, visszatért önbizalma, visszatért lelkiereje, a tétlenség álmából tettre gerjedett, mindig megmutatta, hogy tud uralkodni szenvedélyein. A nemzetet, annak nagy tömegét most sem okoljuk, nem halt annak még ki ereiből az életerő, — csak mély álomban van. Azok az elemek, melyek most ismét felszínre akarnak kerülni, alighanem keserű csalódásra ébrednek. Épen ez volna aknainunkájo- kért a méltó jutalom. Mert, ha a nemzet feltámad, nagy és erős lesz haragjában, s kíméletlenül sepri el maga elől azokat, akik rablánlánczra akarták verni. Eddig és ne tovább. Habár megtagadta Krisztus keresztjét a felekezetien állam, ott ragyog az a magyarság szivére tűzve, nem pusztult még ki a nép kebléből a vallásosság, s inig az él, nincs miért rettegnünk. Lehet, hogy az a kis tábor, melyre a hatalom fényében sütkérező lélekkufárok ma kigyót- békát rá kiáltanak, oly hatással leend a nemzetre, hogy az belátván törekvéseinek önzetlen voltát, szivvel-lé- tekkel csatlakozik hozzá, s kérésziül vág a zsebrákok undok tervein. Ez lenne méltó feltámadás a magyar nemzethez, ekkor érkeznék el agyonnyomorgatott népünknek valódi hús vét ja. Párisi levél. Paris 1900. április 7. Krisztus feltámadásának örömünnepét várja az egész világ. A Szajna partján kétszeres hálával zeng fel az „Alleluja I“ mert ugyanakkor megnyílnak, a XX-ik század kezdetét legméltóbban jelző emberi alkotás, a párisi világkiállítás kapui. A Champ de mars, a Trocadero, a Quai de la Conference és a Cours-la Reine szóval majdnem az egész kiállítás területe még mindég egy nagy óriási rendellen műhely képét mutatja, ahol — előre láthatólag — még májusban is fognak kalapálni. De ez a két bárom hét késedelem nem ejti kétségbe a francziákat, a hivatalos megnyitás napja április 15 e lesz elhalaszthatatlanul. Mi magyarok különös lelkesedéssel veszünk részt a világkiállításon. Síkra száilunk a nagy nemzetek között, hogy most is megmutassuk nagyságunkat, munkánkat, tudásunkat, amint megmutattuk nyers erőnket, politikai bölcsességünket az évszázados csaták zivatarjaiban, amikor védbástyául szol gáltunk nyugatnak, kelet pusztító hordái ellen, az által biztosítva nekik a békés előrehaladást a kultúrában, a munkában sa tudományban. Nem rég tettük le, a kardot, csak nem rég engedte meg az Ég nekünk, hogy a békés munka utján szerezzünk több babért drága hazánknak. Munkánk virágai most itt vannak Párisban, hogy versenyre keljünk velők a többi nagy, hatalmas nemzetek ékességeivel. Sikerünk előre láthatólag nagyobb lesz sem mint azt megálmodtuk volna. A magyar osztály munkásai élükön Lukács Béla kor mánybiztossal oly munkát végeztek, amely feltétlenül meg fogja lepni a külföldet. Állami önállóságunk a világkiállításon mindenütt gondosan megvan őrizve, nem kel! attól tartanunk, hogy Ausztriával egy kalap alá fognak. A dekoratió munkálatok kivitelénél kiváló súlyt fektettek a magyar jelleg és a magyar diszitő motívumok k idom bontására. A Szajna partján lévő önálló piVillonunk ról tudvalevőleg a fmnezia lapok is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Ezen kivül még 18 részből álló csoportunk van a kiállítás területén szétszórtan, 10.676 négy- szögmóter pavillonokban, 356 négyszögméter pedig szabad területen A magyár osztályról legközelebb bő vebben fogok megemlékezni, nem különben az egész kiállításról, amelyen még amint virágbojíjaikat, a babérdemutkák pedig tiszta fehér csokraikat ringatják a tengerről jövő szellőben. És ezen a tenger zamatjával, a rozmaringok, cisztrózák és egyébb virágok és vadnövények illatával telitett szellő itt terjedt széjjel. Itt ott összekuszált exoti- kus növények csoportjai, a datolyapálma nagy legyezői s az ágávák csavart tőrei voltak láthatók. És ezen úgyszólván orien- tális tavasznak elbájoló víziója a tökéletességét s a tisztább bűbáj a nemességét egy kis kápolna harangjának ájtatos csengésétől nyerte. A templom ezen hangja gyengéd ezüstös rezgéssel terjedt el a langyos, csillogó, balzsamos levegőben, hirdetve, hogy ezen nap pompás reggele egyszersmind a husvét dicsőséges reggele is, s a feltámadás ezen ünnepe összhangban volt az általános örömmel. Úgy látszott, hogy a csodás természet, a nap, a tenger és mind ezen virágok által hirdetted örvendve a szeretetnek a halál felett való győzelmét. II. Oh! E pompás húsvéti reggelen, az élet, az egyház és a természet ezen ünuepe tölté el keg3retlen búskomorsággal a fiatal asszony szivét. A sötét creppruha, a mely rajta volt s a mely gyengéd szőke szépségét megható keSlemtnel ókesité, gyászról beszélt, a mely szivét még nagyobb kétségbeeséssel tölté el. S/.elid kék szemei, melyek a sok sírástól majd elhomályosodtak, a szép nap ragyogó fényétől látszottak szenvedni. Meghalványult homloka minden megújuló harangszóra fájd '-Mas gondolataitól mind jobban és jobban alkomorult. — Négy hónap előtt, fiát, —- egyetlen fiát vesztette el. Anyai kebelében a seb akkor kéz dett legjobban sajogni, a mikor a tavasz tündériessógót kellett néznie, a melyet And- réja már többé nem lát, — a mikor a felhívást. hallá azon Isten imádására, a kitől már nem kért semmit és akihez már nem imádkozott, a mióta gyermekét elvette. A forró terasszon ülve, a kétségbeesés gépies rószvétlen tekintetével nézett a világba. A csodálatraméltó láthatár minden pontja felidézett lelkében képeket és gondolatokat, a melyek szerencsétlenségének minden részletét érthetőbbé és tűrhetetlenebbé tették. A hat éves fiúcskának majdnem hirtelen bekövetkezett halála, a kit egy tüdőgyuladás néhány nap alatt sírba döntött már magában súlyos csapás volt. Személyes természetű körülmények még súlyosbították azt, s a fiatal asszony e helyen, a mely részére már fennebb is megjegyeztem, lázas sietséggel dolgoznak. A kiállítás főbejárata már teljesen készen áll a Concorde-tér szólón. Binet. építész müve, — minden hasonló alkotást fölülmúl. A kupolája 500 négyszög méter, 58 bejárata van, amelyeken óránkint 80.000 embert lehet bebocsájtani. Este pazarul ki lesz világítva. Reklus óriási földgömbje még a kiállítás megnyitásakor sem lesz kész. Az óriási glóbusz átmérője 46 méter. Az 1900 iki kiállítás csodája már kétségtelenül a Chatzan d;kan (vizkastély.) A vízesés tartója 30 méter széles, maga a zu- hatag is 30 méter magasságból szakad alá. Valóságos folyam ez, amely este káprázatos kivilágítás mellett, oly látványt fog nyújtani, mit semmi más csodálatos alkotás a kiállításnak. Mindezekről s a többi sok másról legközelebb bővebben Írok, ha a munkálatok befejeződnek, vagy legalább jobban előrehaladnak. A világkiállítás fénye, pompája, gazdasága minden bizonynyal meglepi az egész világot. Paris is piperkődzik, hogy lehetőleg teljes pompájában mutassa be magát. De vájjon elkerülik-e Paris roskadozó templomai az idegenek figyelmét, amelyeknek tatarozása, — tiz, tizenkettő kivételével, — égető szükséget képez. Ha a hívek áldozatkészsége legalább gerenda támasztékokra nem adakozik, akkor Párisban összeomlott templomokról is hallottunk volna. Avagy nem fog szemet szúrni az idegeneknek a fényes boule- várdokon át haladó szegényes, kopott reve- rendás, rongyos czipős ősz abbé, aki örvend, ha egy kis zug bonillonba költhetó el ebédjét. Bizony a nemes ozélra költött sok milliókból egy csekély részt fordíthatna a liberális kormány a legnemesebb czélt szolgáló oltárok épeutartására s ne hagyná nyomorogni azokat, akik nélkül már rég elseperte volna őket a szoczialismus s az anarchizmus. Ez utóbbi sorokat katholikus-franczia Sajtóban uralkodó jelenlegi hangulatból merhettem, a mely a nagy fény mellett — helyesen — az árnyékra is rámutat. Karácsonyi Aladár. Felhívás. A dalegyesület választmánya a következő felhívást küldte szót az ország dalegyleteiliez : Tekintetes választmány! Szeretett Dalos Testvérek! A Szatmár-németi Dalegyesület 25 éves fennállásának örömünnepét ült 1 Ünnepe lesz annyi múlttal bírt., mind ezen körülményeket egyenként, maga elé képzelte ... A békés öböl tükrödző vize ez a tenger — az áthidalatian tenger a melyen férjének Lo- dovic de Fresne nek tiz hónap előtt a legtávolabb keletre kellett utaznia. O a sorhajóhadnagyot Tuolonba kísérte, ő — az oly nyugtalan hitves, oly boldog anya! S most a mikor jelenléte oly szükséges volna rá nézve, hogy ezen borzasztó csapást köny- nyebben elviselhesse, — ezen csalárd viz őket ezer és ezer mórtföldnyire választja el egymástól. Mikor tér viszsza, mikor fogja vigasztaló szavaival az életre bátorítani s kötelességeinek teljesítésére buzdítani ? — Milyen kötelességek ? — A harang hangja, a mely a szent misét hirdeté s a melyben résztvenni belső dncza gátoló, eléggé figyelmeztette azokra. Ha de Fresne asszony felemelkedett volna, akkor a villa kapujától az erdőn át vezető utón láthatott volna egy ponny ló által vontatott kocsit s a kocsiban két gyermeket épen olyan gyászban mint ő — egy kilencz éves fiút és egy nyolcz éves leánykát. Ezen két gyermek Róbert és Alice férjének első házasságából szátinazott. Visz- szaemlékezett arra, a mikor a tengerósztiszt- hez feleségül ment, mily részvéttel volt a
