Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-10 / 2. szám

..H E T I Z S E M L_E“ (2-ik szám.)

és anyagi emelkedésének, valamint, országos hire terjedésének korszaka. Szűk e keret arra, hogy ismertessük ottani 11 évi munkálkodását, de. „A szatmári kir. kath. fő- gymnasium története“ ez. becses könyvben megtalálja az olvasó, hogy a Novák Antal igazgatósága idejére esik az iskola épületének első kibővítése, az ő idejében lépett életbe 1867. és 1871. években az uj országos tanterv, melynek kidolgozásában Kováknak is része volt miniszteri meghívásra. A főgymnasium tápintézetónek eszméjét is Novák adta, mely intézmény egymagában véve is megörökítette nevét stb. stb. Mint egyházmegyei főtanfelügyelőnek érdemeit, ékes tollal ecsetelte az „Iskola“ 1895. évi I. füzetében a szerkesztő. — Az állásával járó feladatok mellett ráért Novák arra is, hogy szorosan vett papi funkeziókat teljesítsen. Sok időn át kedvelt templomi szónokuk vol t a szatmáriaknak. Többnyire hittani (dogmatikus) tételeket választott s azokat gondosan kidolgozta.

Eme széleskörű munkálkodásnak lett a jutalma folytonos előhaladása az egyházi pályán. A királyi kegy, főpásztorainak bizalma és elismerése, kartársamak szeretető egész életén át kisérte az elhunyt nagyprépostot. 1859 ben a szentszéki házassági törvényszékben tanácsossá és ülnökké, 1862. jul. 3-án a szentszéknél a házassági kötelék és szerzetesi fogadalom védője, 1869. decz. 3-án a szatmári székeskáptalan tiszteletbeli, 1874. január 8-án valóságos kanonokjává, papneveldéi rector és tanárrá, 1876-ban szt. György vértanúról nevezett chanádi c. apáttá, 1887-ben káptalani nagypréposttá, 1888-ban püspöki helynökké és általános ügyhallgatóvá lett kinevezve, 1887-ben pedig kartársai bizalma tisztelte meg őt a káptalani hely- nökség díszes, d ■ nagyon terhes tisztével.

1874-től 1885 ig papneveldéi rector volt. Finom érzéke, lankadhatlan munkássága, elüljárótársai és a növendékek minden ügyét szivén hordozó jósága mig sok újításnak volt alapja, a szellemi fejlesztés munkáját pedig legsikeresebben oldotta meg, addig másrészt kulcsa annak a szivigható jelenetnek, mely a papneveldében, mikor Novák búcsút vett, attól, lefolyt.

A kanonokká történt kineveztetése feletti közörömet az az impozáns fáklyásmenet illusztrálja legjobban, melyben őt akkor Szatmár város közönsége részesítő s melyen a közönség elismerésének Dr. Lengyel Márton adott méltó kifejezést'.

Nagy kötelességei mellett mindig ráért az elhunyt főpap arra, hogy mások ügyével — bajával foglalkozzék. Kiterjedt összeköttetései révén középiskolai végzett, sok szegény ifjúnak szerzett állandó megélhetést. Jó lelke sohasem zárkózott el a nyomor elől és sokan vannak csak e városban is, kik hálásán emlegetik azon segedelmeket, melyeket. Nováktól kaptak s melyekről csak ők tudnak, nem az emberek.

A temetési szertartás, melyet dr. Keszler Ferencz praelátus-kanonok Tóth József h. lelkész, Ékkel Lajos segédlelkósz s a növendékpapok közreműködése mellett végzett, a halottas háznál 729 órakor vette kezdetét. A kiterjedt számú gyászoló rokonságon kívül ott láttuk Galha Lajos t.-széki elnököt, Unger Gusztáv kir. táblai és Krasznay törvényszéki bírákat, a városi hatóságot dr. Korbay Károly főkapitány, Péchy Antal h. főkapitány, Békéssy Géza árvaszéki ülnök és Körösmezey Antal közig, tanácsos képviselték, jelen volt a törvényhatósági bizottságnak több tagja is. Tschoffen és Georgievics őrnagyok vezetése alatt a tisztikar szintén képviselve volt. Ott voltak az összes kath. fi- és leánynevelő intézetek növendékei tanáraik és tanárnőikkel, s amit dicsérettel kell kiemelnünk : az ev. ref. főgymn. tantestülete és növendékei gyászlobogóval. Az egyházmegyei papság közül is számosán jelentek meg az elhunyt főpap ravatala mellett: Forgách János és Hehelein Károly prépostok, Gáspárdy Rudolf tb. kanonok, Müller Károly főesperes, Cseh- ticzky és Benkö esperesek.

A gyászháztól a székesegyházba vonult a közönség, hova a koporsót Unger Gusztáv kir. táblai biró, dr. Lengyel Géza törzsorvos és paptársai vitték. A chórus alatt lett felállítva a ravatal, melyre számos koszorút küldöttek a rokonok és ismerősök. 0 méltósága a püspök ur mutatta be az engesztelő szentmise-áldozatot az egek Urának. Aztán kikisérte őt a közönség utolsó útjára, átadván múlandó porhüvelyét az enyészetnek,

3

emlékét azonban soká, — soká fogja őrizni szivében.

Az elhunyt főpap haláláról a székes- káptalan a Következő gyászjelentést bocsátotta ki :

A szatmári Székeskáptalau fájdalmas szívvel tudatja kartársának Nagyságos és főtisztelendő Novák Antal nagyprépostnak, sz. György vértanúról nevezett chanádi apátnak, aranymisés áldozópap és a szatmári egyházmegye Nesztorának stb., életének 77., áldozópapságának 53. évében hosszas szenvedés és a szentségek többszöri áj taros felvétele után folyó hó 7-én történt elhunyták

Temetése folyó hó 9-én reggeli 729 órakor ünnepélyes gyászmisével tartalak meg. Szatinar, 1900. januar 7. A család szintén adott ki gyászjelentést.

Bende Imre nyitrai püspök a következő táviratban fejezte ki részvétét volt papnö- vendéktársának halála felett;

Wolkenberg Alajosnak, Szatmár.

„Szomorúan lepett meg a gyászhir, hogy kedves barátom és papnövendék-társam meghalt. Imáimban nem felejtem el őt. Köszönöm szives értesítését. Bende Imre, nyitrai püspök.“

A megejtett leltározás adatai szerint az elhunyt főpap után mintegy nyolezezer frt értéket képviselő vagyon maradt hátra, mely- lyel szemben 1400 frt passiva áll.

Városi közgyűlés.

1900. jan. 8.

Városunk törvényhatósága hétfő délután a szokásos időben tartotta meg rendes közgyűlését Hugonnai Béla gróf főispán elnöklete alatt. A városatyák tömör sorokban ültek az asztaloknál, mikor a főispán a közgyűlési terembe lépett. Elnöki székének elfoglalása után szívélyes szavakkal üdvözölte a törvény- hatósági közgyűlést s inegnyitottnak nyilvánította azt.

A hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása után a polgármesteri jelentés felolvasása vezette be a közgyűlés tárgysorozatát. A jelentést a még mindig gyengélkedő polgár- mester helyett helyettese, Papp Géza főjegyző állította össze s Tankóczy Gyula tanácsjegyző olvasta fel. A jelentésből kiemeljük a következő pontokat: A városi hatósághoz az elfejét égnek a pipacs. Termeiben tudomá nyo költői és művészi előadások nevelték a művelődni és erkölcsében nemesedni vágyó népet. Halottunk fenkölt ódákat, a krisztusi tanok magyarázatait finom lelkű tanitók ajkairól, hallottunk Chináról olyantól a ki most jött Chinából, Egyptom csodáiról magyarul, a görög népről görögül, láttuk a villamos és delejes erő mőködését, vasutat, telegrafot, telefont, tele háznál, megtanultuk több-kevesebb sikerrel hogyan kell stréber- kedni, megismertük Don Jüant, mint lovagot és csodaszép ifjút, s ugyanakkor mint nyomorék szédelgőt, gyönyörködtünk kedves kisasszonyok művészi és andalító zenéjében, dalában, urak érczes baritonjában, karok összhangjában, a lábak rhythmikus dobogásában, selyemszoknyák suhogásában s élvezettel szürcsöltük a jó és rossz bort, parfümöt és füstöt s a padozatról a menyezetre törekvő port.

Tágas téréin folytak a versenyek és a harczijátékok a kuglipályán. Golyók dübörgése, dobpergés, harczi riadó mindennapos volt.

Azonban a játékokból folytatott harczi- gyakorlatokat ezelőtt 5 esztendővel komoly

vészkiáltás váltotta fel : „Jön az ellenség 1“ Valóban külellenség üzent hadat a magát már teljesen otthon érző népnek, hogy kiűzze hazájából, melyet a főpásztori gondviselés neki kijelölt.

Megindult a harcz. Kétségbe vonták létjogultságát s nagyhatalmi állását. A határos szomszédok, főként a Jordántuliak s Mérges hegyiek kijelentették, hogy a közibök ékelődött államnak pusztulnia kell. 8 pusztulni fog, ha várát beveszik. S hiába volt fegyverfogható minden katonája, mint a buroknál, hiába volt védőbástyája az igazság termésköveiből, hiába volt égisze a főpásztori gondviselés, hiába húzta fel nyilait az ártatlanság méltatlankodása, hiába voltak nyilveszői az érczek aezélával hegyezettek a szövetség túlnyomó ereje győzött. A haza rombadőlt s népe hontalan lett.

A hol egykor kővára emelkedett, ott az első szatmári gőztéglagyár rakta fel vörös bástyáit. Virányos terrasza földdel lett egyenlővé. Fényes üvegpalotája, melynek, építése függő államadósságunk egy részét képezte, meszes gödröknek és sárdomboknak ad ott hely ett. V íiuió n tí6it (y ken kü islyi

1 gák szántották fel s vetettek beléjük homokmagot.

A honnan tiszta eszmék emelkedtek fel a magasba, a hol a kicsiny, de értelmes népnek annyiszor világítottak a tudomány fáklyái, a hol a barátság és szeretet oltárán oly sokszor égett mocsoktalan áldozat, ott most ormótlan gerendák ostromolták a felhőket, szurtos mécs mellett félmeztelen rabszolgák czipeltek halmazba köveket, s czi- gányhad összhangtalan kórusa zavarta a nappal nyugalmát s az éj csöndjét.

S történt mindez az én társminiszterségem és társhadvezórségem alatt. És miért? Csak azért, hogy most diszes palotában ülhessenek Zsoldics Mihály és érdektársai.

A hontalanná lett nemzet maradék lakossága vagyonának s életkedvének romjaival menekült a szomszéd szent Cecilia szigetére, hol a főpásztori gondviselés s védnökének, Ferencz praelatusnak égbe költözött szelleme oltalmazta és tartotta fenn, mig a jobb jövő szebb hajnala felviradt.

Ez volt a kaszinó Sturm és Drang korszaka. Hol a nemzet? Kérdezték sokan. Hiába kiáltoztunk vezértársammal, Joannes Mathe- fmalicussal, hogy itt van, itt ülünk roncsa