Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-03-01 / 9. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — —---------------------— >---------3 frt — kr. | Fé lévre — — — —----------------------- — 1 frt 50 kr j Ne gyedévre —------------- —-----------------frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY KNDRE. A lap kiadója 2 A „PÁZMÁNY-SAJTÓ. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ ozimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban ve'tetnek fel. Nyllttér sora 20 kr. A lsij» megjelenik miiitleii szerdán. A küzdelem sikerei. Az a hazafias ellenállás, melyet az összes ellenzéki pártok egy közös czél körül egyesülve, oly férfiasán kifejtettek a hatalmához kétségbeesetten ragaszkodó Bánífy és a Tiszák uralma ellen, — végre megtermetté gyümölcseit, meghozta az ország nyugalmát, megmentette a magyar parlament méltóságát, visz- szavivta a nemzet alkotmányát. Az uj felelős minisztérium már ki van n^yezvjx pár nap múlva megszűnik az ex-lex állapot, s törvényes keretek közt mozoghat az ország kormányzása. Amit Bánífy elrontott, nagyon nehéz lesz utódjának helyrehozni, de meg van benne a jóakarat, megvan a képesség is, hogy közmegelégedésre oldhatja meg azokat a fontos kérdéseket, melyek befelé a nemzet békéjét és boldogulását, kifelé a magyar állam ere jét és tekintélyét vannak hivatva biztosítani. Ha azon négy év szomorú történetére visszatekintünk, mely alatt Bánffy elfoglalva tartotta a miniszterelnöki széket, a siilyedés, a kor- ruptió jelenségeivel találkozunk az egész vonalon. Csudálkoznunk kell a magyar faj hazaszeretetén, hogy a dolgokat odáig engedte fejlődni, mígnem ez az erőszakos ember merényletet követett el maga az alkotmány ellen. Erkölcsi téren demoralisálva lett a nép. Törvénybe iktatták a vallás- talanságot, belenyúltak a családi élet szentélyébe, összeütközésbe hozták az egyént lelkiismeretével, megtanították arra, hogy a hírvágy, a gyengébbek elnyomása, tisztátalan kezek működése, a hatalmi párt érdekeinek meg nem engedett eszközökkel való támogatása épen oly jogosultsággal bir, mint a merkántilista és börzei spekulácziók, melyek a polgárság vagyona ellen intézett, s a hatalom által dédelgetett merényletek. A szabadság megfékezésére és a szolgaság állandósítására rohamot intéztek a polgárság alkotmányos jogai ellen. Milliókat fosztottak meg czensus, törvénytelen összeírások, a választási elnökök visszaélései, hivatalos pressio, szuroí'rf' es iéiekvásár- lás által annak lehetőségétől is, hogy meggyőződését a választási urnánál minden befolyástól függetlenül, hazájának javára nyilváníthassa. így teremtettek közvéleményt, igy teremtettek — irtóháborut viselve a kisebbségellen — egy óriási pártot, melyet csak az önérdek szálai kötöttek össze, mely a nemzet kárára és szégyenére kíméletlenül gyakorolta felette féktelen hatalmát. A gazdasági politika tönkretette a birtokos osztályt, a forgó nagytőke, meg a felsrófolt adóprés kihúzta a gazda zsebéből az utolsó fillért. Nézzük meg a telekkönyveket, hány ősi birtok került e rövid négy év alatt idegen kézre, mennyi a megterhelt vagyon, melynek csak kamatait is alig képes az ingatlan fedezni. Az iparos osztály el van nyomva, hogy ne mondjuk, meg van semmisítve, a külföldről beözönlő ipar- czikkek megélhetését lehetetlenné teszik, a gyáripar elveszi kezéből az utolsó falat kenyeret. Nincs pénz sehol, mintha elnyelte volna valami láthatatlan ür, nyomorog az ország. Tényleg el is nyelte. Az internationális tőke, meg a szomszéd. Mindig ezzel alkudott meg a hatalmas Bánífy, ezek érdekeit nem merte bolygatni. Zsenialitása csak a gyengébb fél elnyomásában állott, elkótyavetyélésében a nemzeti jogok és javaknak. Most úgy látszik, hogy fordulat áll be. Meg van kötve az egyezség az uj kormány és az ellenzék között. A polgárság jogai biztosítva lesznek. Csak tudjon élni velők. Megszűnik egy pénzen szerzett párt A ki magának adja meg a vég- tisztességet. Csak olyan szegény ördög volt, mint aminő nagyon sok van a mai boldog világban. Reggeltől estig ott állott az ülővas mellett oly buzgósággal, mint a minő jóleső nyugalommal feküdt Páduában, mikor a sors szeszélyes kereke komisz bakkancsban odavetette, hogy a taliánokat, mint mondani szokta, becsületre tanitsák. Ha jókedve kerekedett, csattogott a pöröly ütemszerüleg, mintha csak abba a nimet csatába 66 ba verte volna a burkust. És ilyenkor ránczbaszedte homlokát, szemei vészjóslóan szikráztak, ajkát összeszoritotta, két kézre kapta a kalapácsot, dühös pillantások kíséretében ütött még egyet, kettőt, aztán odavágta : — Adta erre arra ... a többit gondolta. Szegény inas mindig remegett az. ilyen pillanatoktól. Mert hát a mesternek ilyenkor mindig eszébe jutott az a hatalmas csattanás, melynek hatása alatt arczraborult. Nem jó kedvéből tette. Egy bolond nimet puskagolyó belekapaszkodott a füleczimpájába és mert nagyon jól találhatta magát benne, valósággal beleszeretett, s szereteté- nek örök jelét magával is vitte. így történt aztán, hogy mire fellápászkodott a földről, fél fülének hült helyét találta. Hanem talált helyette egyebet. Olyan kellemesen csengett, bongott valami a fülébe, mintha csak szülőfalujának kis „Dá- dó“-ja petyegtette volna azokat a száraz húrokat, melyek közönségesen a bőgőt díszítik. És uramfia, ezeknek a csábitó hangoknak valósággal árendába adta az eszét. De nem csoda. Két foggal született, világéletében hajlandóságot érzett a zenéhez. Kisebb korában a ministráló csengettyű rázásához. Öregek beszélik, hogy senki fiának a csengetését nem helyeselte az öreg plébános ur annyi „Jól van már fiam.“ „Elég már“ mint az övét. Később a kor haladásával a fütyülés nemes mesterségében tett oly érezhető előhaladást, hogy a falu minden éneklő madara, verébtől a csókáig, azonnal szárnyra kelt, mihelyt meghallotta. Mikor pedig elérte a legénykort, felcsapott éneklésznek, mert hát hangja is volt hozzá. Gyönyörű szép, akárcsak a krakkói czérnaszál. Be is mutatta a legelső alkalommal. Szokásban van e tájon, hogy ha a gyermek 16 éves, lovaggá azaz legénynyó ütik. Persze illő czeremóniával. A leendő legény az öregebb legények kíséretében, ünnepi ruhában bevonul a Mózsi zsidó vendégszerető hajlékába. Itt mintha csak otthon volna, de mégis ez alkalom komolyságához mérten kissé rezgő hangon odaszól a biztatón mosolygó Mózsi felé : „Mózsi bácsi, hozzon egy liter vadvizet, az az hogy pálinkát. A mi akkor már ott is van. Hja egy uj „kuncsaft.“ Ekkor elő áll a legények nesztora és ékes szavakban előadja, miszerint: Immáron elérkezett az idő, midőn a gyermektempókat le kell vetni, hogy korának megfelelőleg a legények társaságába helyet foglalhasson. Ennek okáért, mindenki füle hallatára kijelenti, hogy ez ünnepélyes pillanattól Harkály Tóni legény s legényi mivoltának bemutatása tárgyából a délután tartandó tánczos mulatságon joga van lábainak rángatódzási kedvét kielégíteni s ebbeli ügyességét a hozzá illő fehórnép közt közmegelégedésre kinyilvánítani. Különben pedig éljen 1 Ekkor két markos legény nyakon csipi, a levegőbe emeli s ott légtornászati mutatványok kíséretében legényi kötelessége három kupicza vadvizet illő komolysággal és meghatottsággal szó nélkül elfogyasztani. Azután ismét „éljen“ a legkülönbözőbb hang remek veTÁBCZA
