Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-02-22 / 8. szám
..H ET T SZEMLE“ (8 ik szám). 5 meg; ifj. Demidor Ignácz innak, ki a remek perselyt adta; Albercz Károly szobrász és Kelemen Antal kárpitos uraknak, kik a szobor felállításának nehéz munkáját Isten háza iránti szívességből teljesiték s Vakla Sándor lakatos iparos urnák, ki nemcsak önzetlen segítségével támogatott, hanem stilszerü vasperselyt is szándékozik készíteni a szobor alá. Isten fizesse meg fáradságukat! T. J. Páholy zavar. Vasárnap a Dolovai ná- bob leánya előadására mérsékelten felemelt helyárakkal a 4-es számú páholyra valaki jegyet váltott és azt szerencsésen el is vesztette. Azonban az igazgató erről értesülvén rendezte a dolgot, de az elveszett jegyet Bojtor János pereczben utazó a Deák-téren megtalálta és 2 forintért M. János kereskedőnek eladta. Este a 4-es páholyba M. kereskedő famíliájával betelepedett, de előadás kezdete előtt az első tulajdonos is megjelent és kiegyezés nélkül M. urat és famíliáját kikérette,Bojtortpedig a rendőrségnek adta át. A vadász társulat Domahidy Sándor elnöklete alatt közgyűlést tartott, melynek főtárgyát a város azon határozata képezte- hogy az erdőirtás által okozott károkért 200 irtot elengedett ugyan az évi bérletből, de az illető területet is kivonta a vadásztársaság használatából. A közgyűlés a városnak ezen határozatát akként kéri módosíttatni, hogy a kiirtott terület maradjon meg a társulat használatában s az évi bérből 100 frt. engedtessék el. Peihö György gazdasági tanácsos tiszteletbeli tagnak választatott meg. Gyalog meEt, kerékpárosa jött. Babies László I-ső osztályú laboráns volt Bossin József patikájában. E két kerékre rátermett ifjú látva, hogy szeretett városunkban a kerékpár sport minő rekordokat ért el: indíttatva érezte magát, hogy a biciklitéren neki is nagy baladást kell tennie. Elutazott Nagyszőlősre s ott egy maga alá való ke rékpárt találván, rápattant és Szatmárig meg sem állott. Itt azonban — mig ő Szőlősön járt — a laboratóriumban nagy lázadás történt, ugyanis az ágya alatt finom szappant, a kofferjében revolvert, két csövű fegyvert és más egyebet fedeztek fel, a minek a beszerzési forrása iránt a rendőrség utján kérdőre vonták a sportra hajlammal biró laboráns urat. Most az ügyészségnél igazolja magát — ha tudja. Bősz idő jár a kártyásokra. Lipcsei József császlói lakos a napokban egyik pénzintézetből 150 frtot vett föl és azzal a vasút felé tartott. Útközben több korcsmába benézett és mindenütt az üveg fenekére nézett, mig végre bepityókázott s leült kártyázni. Olyan emberekkel játszott, a kik a bibliát régen és jobban tudták forgatni. Addig osztottak, mig a 150 frtot úgy elosztották, hogy Lipcseinek egy garasa sem maradt. Másnap nagy hajsza indult a partnerek ellen, de mind eltűnt a láthatárról. A 150 írtnak 10%-ja a rendőrség erélyével visszakerült, de a többi valószínűleg elveszett. Ebből az alkalomból a főkapitány a sipistákat még közelebbről gondjaiba vette. Az országos központi hitelszövetkezet működését Budapesten IV. kér. Kaplony ut- cza 9. sz. alatti helyiségében megkezdte. Ezen az állam támogatása mellett létesült és annak ellenőrzése alatt álló országos központi hitelszövetkezetnek az lévén czélja, hogy a szövetkezeti ügynek, különösen pedig az idézett törvény alapján létesült vagy átalakult és az orsz. központi szövetkezet kötelékébe belépő szövetkezetek ügyeit előmozdítsa és az utóbbi szövetkezetek jogos hiteligényeit kifejtse, azokat gazdasági vagy ipari beruházásokban segítse, tehát úgy szövetkezetek mint magánosok helyesen cselekednek, ha ezen ügyben eljárni kivánnak, az alakulás és felvétel feltételei iránt első sóiban mindig az orsz. központi hitelszövetkezeihez fordulnak. A bútoripar fejlődése napról napra nagyobb mérvű. Igazi élvezet végigtekinteni egy modern butorkiállitást, hol a legújabb háló, ebédlő és szalonberendezések mintaszerűen vannak összeállítva. Valódi látványosság ezért a Nemes és Lengyel bútor termei (Budapest, Kecskemóti-utcza 6. szám), mert meglepő nagy választókban tartatnak állandóan raktáron a legremekebb bútorok. Nemes és Lengyel kitűnő jó hirnóvnek örvendenek, és olcsóbban mint bárki árusítják a a legszolidabb készítményeket. A táneztanitás a helybeli ev. ref. felsőbb leányiskolában márczius elsején kezdődik és hat hétig tart. Jelentkezéseket elfogad az igazgatóság. Tolvaj péksegéd. Rosenberg Jakab csolti péklegény özv. Schvarcz Mózesnétól 2 frt 60 krt lopott, miért is a járásbírósághoz kísértetett. A házi állatok U. m. lovak, szamarak, öszvérek belső megbetagülését vagy elhullását a tulajdonosok különbeni büntetés terhe alatt azonnal bejelenteni tartoznak. A vendégfogadók, csárdák istállói 100 frt büntetés terhe alatt havonkint egyszer fertőtleniten- dők, az ott használt jászolok és itató edények tisztán tartandók. Kneipp Djság czim alatt havi folyóirat indult meg Budapesten. Ezen lap az Országos Magyar Kneipp-Egyesület közlönye. Az igen tetszetős alakban kiállított mutatvány- szám felette érdekesen van összeállítva. Ismerteti a Kneipp-gyógymód mibenlétét. Tárgyalja a most nagyon elterjedt nátha és influenza gyógyítását,. Érdekes czikk van benne Pelrovics Lászlótól, a melyben leírja azt, hogy miként lett ő Kneippistává. Egy rovatban a lap az előfizetőknek a Kneipp-féle gyógymódra vonatkozó minden kérdésben felvilágosításokkal szolgál, illetőleg tanácsokat ad az egyes betegségekben követendő mikénti eljárásra. Általában az egész lap tartalma igen tanulságos és hasznos mindenkire, mert okos tanácsokat ad arra nézve, hogy miként éljen az ember, ha egészséges akar lenni. Szerkeszti dr. Szalkay Gyula, az Orsz. Magy. Kneipp-Egyesület elnöke. Előfizetési ára negyed évre 1 frt. Megrendelhető a „Kneipp Újság“ Budapesten, X. kér. füzér-uteza 19. sz. a. Lakás kiürítés. Bányai ut 9. számú házat a kapitányi hivatal február 28-ig kiürit- tetni rendelte. Gazdátlan tárgyak. E hó 11 én az 1-es számú egy fogatú bérkocsiban egy csomag, melyben narancs, füge és ezukorka volt; ugyancsak 11-én az Ezres „finom estélyén" egy karperecz; e hó 14-én a Deák-téren egy tarisznya és egy művirágkosár gazdátlanul találtatott. Igazolt tulajdonosok a rendőrkapitányságnál jelentkezzenek. A központi statisztikai hivatal 1899. évre nyos Habentx gróf, a szomszédban lakik; meg is férnének a nagybátyámmal, csak a kutya manipuláczio képez közöltük ellentétet. Együtt vacsoráltunk. Vacsora alatt két nevezetes dolog történt. Először', megragadtam a kínálkozó alkalmat s felköszöntöttem nagjőályámat és Pagátot, éltetvén őket az emberi — illetőleg a kutyakor legvégső határáig. Másodszor: meggyőződtem Pagát urt- gyomráról. Jó magam a kellemes érzet egy bizonyos nemével kebeleztem befele a rán - lőtt bornyu húst, — Pagát, végig szagolta s ott hagyta. Könnyű neki — gondolám — de nehéz a szegény embernek. Már 10 felé járt az idő, midőn lakosztályomba vonultam. Az öreg Sztázi bácsi avval búcsúzott el tőlem, hogy: ez ideig — pedig, fiam, nem vagyok én mai csirke — minden emberben még csalódtam, hanem benned, úgy gondolom, nem fogok — Kár hogy eddig mellőztelek. Be volt egy kicsit csudálkozva az öreg . Biztosítottam jóindulatomról s azzal távoztam. Szobámban neki dűltem azonnal a versfaragásnak. Htaba, a fris benyomások sokat lesznek. Egy óra alatt — miközben ragtam czeruzam másik végét, készen volt a Pagát dicsköltemónye. Kidicsértem őt, a nagybácsimat s erős czélzásokat eszközöltem benne Habenix grófra, a befejezés meg igy szólt: Pagát! Drága kincsem, Egyetlen reményem ! Légy szívből köszöntve, Százszor üdvözölve. Betettem egy levólboriiékba, elküldtem a „Remetei Lapok'1 szerkesztőségének. Másnap korán reggel, midőn a felkelő nap sugarai bearanyozták a kastélynak bádoggal fedett fedelét s én javában az édes reggeli álom lágy ölében pihentem, nagybácsim felzavart, pedig tudhatta, hogy nem vagyok én ilyesmikhez hozzászokva. Hanem azért gyorsan felugrottam s pár perez alatt felöltözködve szaladtam s bemernem Sztázi bácsihoz. Reggeliztünk, miközben elmondtam hőskölteményem kivonatos tartalmát. Fölösleges leírnom, mily pompásan teltek napjaim, kivált midőn a „Remetei Lapokéban saját szemeivel olvasta az öreg a Kormos Zuárd név alatt megjelent költeményt. Megvolt hatva ő is, én is, a Pagát is Szegény öreg örömében olvadozni kezdett, kebléhez ölelt s egy 50-est csúsztatott a markomba. Zsebrevágtam. Önérzetem ki volt elégítve s e percztől kezdve én is egy kebelbarát pislantásaival néztem az angolra. Öcsém — szólt nagybátyám — van-e vadász-öltözeted és puskád? Bizony nincs nekem. Adok ón — mondá ő — holnapután nagy vadászatot tartok, az egész kutyafalka s a Pagát is kivonul, meglátod nem hiába énekelted meg. Még akart valamit mondani, de egy erős kopogtatás megakadályozta szándékát; kinyílt az ajtó s azon egy magas, tagbaszakadt, kecske-szakálas, barna úri ember lépett be. Nagybátyám eléje ment s a gúny egy bizonyos nemével kívánt neki jó napot, aztán bemutatott: Habenix gróf szomszédom — Tibai Károly unokaöcsém. A gróf reám nézett — én pedig reá. S aztán mit sem törődve velem, magából egészen kikelve kérdő nagybátyámtól: Ismer-e Fondor ur egy bizonyos Kormos Zuárd nevű poétát? Egyáltalában hadilábon állok a poétákkal — válaszolt öregem. Pedig ismernie kell azt az embert — folytató a gróf. — Mondhatom hogy epochá- lis szamár. Egy kutyát, az ön kutyáját énekelte meg, de hogy. Nagybátyám oly megelégedetten nézett a gróf urra, mint a ki 20 darab fánkot
