Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-02-22 / 8. szám
6 HETI S Z E M L E“ 8-ik szám.') következő kiadványaira előfizetőst nyit. 1. Helységnévtár. 2.) Évkönyvre és a statisztikai közleményre. 3.) Statisztikai havi közleményre. 4,) Magyar tiszti czim és névtárra. 5.) Magyar korona országainak helységnév tárára. A megrendelés a m. k. központi sta tisztikai hivatalhoz (Budapestre II. Oszlop- utcza) küldendő. Országos vásárok a vidéken: M.-Tarpán márcz. 13 án, Csengerben márcz. 17-én, Nagy Soiukuton márcz. 1 és 2-án, Nagy-Ecseden márcz. 4-én, Tisza-Ujlakon márcz. 15 és 16-án, Ungváron márcz. 6. és 7én, Nyíregyházán márcz. 6 és 7-én, M.-Szigeten márcz. 13 tói 18-ig, Zilahon márcz. 1 és 2-én, Nagy-Szől- lősön márcz. 20 és 21-én. Sertésvész. Botpaládon fellépett sazár latot a szolgabiróság már elrendelte. Még csak tiz nap van a hadmentességi jelentkezésre. Úgy az idegen, mint helybeli illetőségű hadmentességi díjkötelesek a városi katonai ügyosztálynál e hó végéig a had mentességi dij alapjául szolgáló adatok bemondása végett jelentkezésüket el ne mulasszák, mert erős .pénzbírsággal sulytatnak. Veszettségre gyanús ebeket fogatott be a rendőrség. A megmgrt egyének és harapós kutyák megfigyelés, és f vizsgalat alatt vannak. A múlt hóban a hpesti Pasteur intézetbe gyógyításra felküldött Némedi Ferencz már egészségesen haza jött. A mérlegek, sulyok és mértékeket a rendőrség 120 helyen megvizsgálta. Hamis és forgalomból kivett mérleg és súlyért 10 egyén lett megbüntetve. A vizsgálat folyik tovább. S z i n h á z. Hogy mennyire méltányolja a közönség Kunhegyi direktor ügyes repertoirját s színészeink kifogyhatlan jó indulatát, bizonyítja az, hogy „A hálókocsik éllenőré“-nek bohó ságait 3 előadásban, az*„Unatkozó király“- ban a plasticus Ragányi bágyadt mosolyát, a csábitó pajzán zenéjü „Pepitábban az ösz- szes szereplők ügyeskedését másodízben mindig tele ház tapsolta meg. A hét nevezetessége azonban llátlio- nyiné Maróthy Margit-nak, a budapesti nemzeti színház fényes tehetségű művésznőjének-vend 'ü'szereplési- volt. 17-én Clemenceau- itnit Izát, 18 án A nők barátjá ban Simrosenét1 19 én a Dolovai nabob leányát a báj, az elevenség, az erő oly összhangjával játszotta, mely előtt a kritika kalapot emel. Pedig micsoda nehéz, mondhatnám hihetetlen jellemekbe öltözött. Ifj. Dumas Izája szerelmes Jesz első látásra a szobrász Clemencaauba, neje le-z, imádja férjé', de egy bűn, mit anyjától m m ehező gyermek sajátított még el, a pénzszomj, a nagyravágyas lejtőre viszi; ingatag szive komoly erkölcsi alap nélkül egyre siilyed. végre gyalázatos halálba vész. Stmrosné szeszélyes niealismusában elhagyja férjét, kit. szerei s duzzogva kalandokba téved ; a könnyelmű elszédülésiől a „nők barátja“ menti meg, egy szellemes lélekbúvár, ki egyre a masok bajait kúrálja. A naiv nő lelki hullámzása, vegre kibékülésé férjével, gyönyörűen megírt dráma. — A „Dolovai nabob leányát“ ki ne ismerné? — Maróthy Margit fölhasználta a psychologiat s a színpadi hatást. Az ifjúságot szenvedélyének egyre lángolóbb hevével, az öregeket öntudatos, finoman kidolgozott szerepei vei, a nőket rendkívüli jellemeinek érzelmes alakításával, a földszintet színpadi otthonosságával, a páholyokat elegáns modorával, a karzatot szívhez csengő hangjával, Hebron hölgyeit pompás toiletteivei — hódította meg. Mellette nem szabad megfeledkeznünk Rajzról, ki de Rvont nemes művészettel játszotta s Kréméiről, ki mint Clemenceau s de Mentégre nagy szerepekben mozgott. V i d c k. Nagy-Károly, febr. 20. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés volt folyó hó 1U én, melynek egyik igi-n érdekes tárgyát képezte a sorozás kérdése. Ugyanis Luby Géza bizottsági tag az alispánt jelentés kapcson tiltakozott az ellen, hogy a sorozasi határnapokat az alispán kitűzte, holott azt törvényszerűen tenni nem lehotett és interpellálta az alispánt, ha vájjon megtartja-e a sorozást akkor is, ha az ujon- czozás a képviselőház által megszavazva nem enne? Az alispán erre azt, válaszolta, hogy ő tetteiért felelősséget vállal, felelettel a közgyűlésnek tartozik és ha ott megkérdezik, bizonyara felelni fog, melyre Luby Géza megjegyezte, hogy ily kérdőre vonásra alkalom nincsen, mert közgyűlést nem tartanak, illetve nem hívnak össze. Miután az alispán megígérte, hogy e kérdéssel nem kell a má jusi közgyűlésig várni, a bizottság áttért egyéb ügyeinek tárgyalására. Tudomásul vették a szokásos jelentéseket, különösen az úti költségvetések tárgyában eszközölt intézkedéseket. Ülés után a főispánnál ebéd volt. Alapítvány. Vetzák Ede tekintélyes kereskedő s a nagy-károlyi takarékpénztár vezérigazgatója, azon alkalomból, hogy nejével házasságuknak 25 éves évfordulóját ünnepelte meg, 1000 forintos alapítványt telt, melynek kamatai a helybeli főgymnázium egyik szegónysorsu jó előmenetelő tanuló ösztöndíjául fognak szolgálni. Ugyanez alkalommal a főgymnáziumi segélyegyletnek is 100 frtot adományozott.. Dalegyesületünk tisztújító közgyűlését márczius 12-ón délután 4 órára tűzte ki. E törekvő egylet, mely szorgalmának annyi szép jelét adja, ismét készül egy nagyobb darab betanulására és előadására. „A Disznótor“ czimü tréfás dalmű előadásával bizonyára ismét egy élvezetes estét fog szerezni a közönségnek. A kath. legény egyesület által múlt hétfőn tartott farsangi estély kitünően sikerült. Az egyesület helyiségét zsúfolásig megtöltötte a megjelent közönség, mely élvezettel hallgatta végig a valóban ügyesen összeállított prog- rarnmot. A felolvasást Demidor Ignácz városi számvevő tartotta. A műsor végeztével az egylet fáradságot nem ismerő és közkedvelt- ségü elnöke Guba Pál mondott köszönetét úgy a közreműködőknek, mint a közönségnek a megjelenésért. Betörést, követett el egy vakmerő en- ber a helybeli járásbiróság helyiségébe, a mely annál nagyobb bátorságra mutat, mert a járásbiróság irodája a vármegyeház hátsó részében van. Nem sok olvasnivalót talált, s mindössze pár forintra rug a kár, a tettes még ismeretlen. A kereskedelmibank is megtartotta közgyűlését. A tiszta nyeremény 22630 frt 20 kr. volt, melyből az igazgatóság és tartalékalap jutalékainak levonása után rószvé- nyenkint 14 frt osztalékot fizetnek ki. A részvények márczius 1-től kezdve váltatnak be. A kereskedő ifjak bálja, mely folyó hó 11-én lett megtartva, szintén jól sikerült. A bálon megjelent a főispán ur is kedves nejével, kik hosszabb ideig maradtak ott. A bevétel 190 frt 50 kr., a tiszta jövedelem 83 frt. 21 kr volt. A nagy-szőllősi csendőrség távirati kérelmére a debreczeni szárnyparancsnokság jDamó Ferencz csendőrőrmestert a vasúti étteremben letartóztatta, midőn egy Bodosi Eszter nevű hölgy társaságában vacsorázott. Az őrmestert a laktanyába, a nőt pedig a rendőrség fogházába szállították. A letartózfogom, elmegyek; különben erről még beszélünk, vetté kalapját — köszönt nagybátyámnak — engem mellőzött. Kedves öcsém, nem adnám a Dárius kincséért, hogy az a bolond ilyen dühös. Derék ember vagy, látszik, hogy a famíliához tartozol. A megrovást kaland, melyben a gróf az imént részesített, kissé roszul esett. Hanem aztán egy jobb jövőt édes reményében túltettem magam mindenen s vártam a vadászat napját. A szenvedélyes vadászok közé tartozom, de csak theoretice; praktice — alig volt egy párszor puska a kezemben. Nagybátyám bőven ellátott vadászati szabályokkal, megjegyeztem jól azokat s harmadnap korán reggel — egy szép őszi reggelen neki indultunk a magas hegyeken fekvő rengetegnek — a nagybácsim vadászterületének. A gróf is velünk tartott, Brikk kutyája is kivonult. Valamennyi kutya szabadon lett eresztve — a hajtők is elvonultak. Pagát és Brikk mesésen szaladlak, gyönyörű volt őket nézni. Egy hegy-gerincz oldalán felállottunk sorba mind a hárman. Legfelül állt nagybátyám, alatta a gróf s a gróftól nem messze egy öreg tölgy alá húzódtam én. Jó darabig álltunk igy a standon. Sehol semmi sem mutatkozott. A gróf unni kezdte magát; eleinte csak úgy oda-oda pislantott felém, aztán megadta magát — közelebb jött hozzám s igy szólt: Hallja fiatal barátom, ön úgy látszik tehetséges ember. Igen — epochális szamár vagyok. No, no, — tudja, mikor az ember fel van indulva . . . nem volt ön még ily állapotban ? De igen, tegnap is. Ej — felejtsük azt . . . Tudja mit? — énekelje meg az én Brikkemet is. Látva azt, hogy a nemes gróf békülé- keny szándékkal van, én is megadtam magam. Miért ne — mondám, megóneklem, hanem azt nem lehet csak úgy ni — potyára. Jól van, jó — szólt ő, amibe kerül, abba kerül, csak az a fő, hogy úgy mint Pagátot — tudja. Meglesz — volt válaszom, s a gróf erre visszament előbbi helyére. Mégis csak különös — gondoltam magamban — hogy ezek az emberek kutya költővé akarnak szenderitett jobb létre; én meg az epithe- ton ornans díjmentes kiutalványozása miatt nyeltem nagyokat s forrni kezdett vérem, kedvem jött volna neki menni a kecskesza- kállának, de fékeztem indulatomat. Ha megtudnám, ki volt — beszólt tovább a gróf — magam elé hozatnám s vagy az én aranyos Brikkemet is meg kellene énekelnie vagy pedig kipofoznám ez árnyék világból. Kezdtem köhécselni, mintha reszelné valami a torkomat, nagybátyám meg nyugodtan igy szólt a grófhoz; Ha éppen csak azt akarja — unokaöcsém ezt is megteszi. Ah — hát ön az — ön az. No Iám nem is gondoltam. Ezzel újból végig nézett rajtam — de én is rajta. Aztán mondani akart valamit, hanem meggondolta a dolgot s elhallgatott. Szemei szórták a villámokat, — álltam a tüzet erősen s harapdáltam ajkaimat. Már-már tarthatatlanná kezdett válni a helyzet. Ezer szerencse, hogy Sztázi bácsi — ki szerfölött örvendett a gróf haragján — k'^zbe szólott: Gróf ur, holnapután — nagy vadászatot rendezek, legyen szerencsém. Köszönöm — szólt a gróf — ha tehetni
