Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-12-20 / 51. szám
S Z E M E Eu 51 -ik szám.) 3 got nem lehet, pusztán rendelettel nálunk életképessé tenni a talaj megfelelő prnopa- ralása és folytonos gondozás nélkül, — épen igy egy külföldi intézményt sem. Elősmerjük ugyan, hogy a jelenlegi büntetőeljárásban sok fogyatékosság volt. . . s hogy az uj — a külföldet utánzó — per- rendtartásban sok az üdvös, de éppen a legfontosabb s legradikálisabb intézkedésre nem volt a talaj előkészítve. Nézzük az erem mindkét oldalát. A jelenleg érvényben levő büntető eljárásunk egyik főhiánya az volt, hogy nem törvényen, hanem csak rendeletén és a bírói gyakorlaton alapult, mint ilyen ingadozó és hézagos volt, a mai jogfejlődés igényeinek nem felelt meg; sőt Erdélyben és Fiúméban az 1853-ik évi elavult osztrák büntető perrendtartás volt érvényben. Ezzel szemben az uj eljárás Horváth és Szlavón országok kivételével a magyar állam egész területére érvényes, rendszeres törvénybe van foglalva s abban a nemzeti jogfel fogás és az újabb jogfejlődés vívmányai lehetőleg összeegyenlitve vannak. Rendszerében a vádelv és a nyomozó elv, egyesítve van ugyan, azonban határozott tulsulylyal bir a vádelv, amennyiben bírói eljárás csak vád alapján indítható és folytatható, a bíróság csak oly tettről Ítélhet, mely miatt a vádló vádat emelt, de a tett minősítésében és a büntetés kiszabásában a vádló indítványa nem köti a bíróságot s vád esetén az anyagi igazság érvényre emelése érdekében való tényállás kiderítésére a bíróság hivatalból is eljárhat. A szóbeliség és közvetlenség az egész eljárás során még a fellebbvitelnél is a czél- szerüség korlátái között teljes mértékben érvényesül. , A bizonyítékokat a bíróság szabadon mérlegelheti. A terhelt érdekeinek megvédését a törvény a lehetőség határai között biztosítja, a letartóztatás és vizsgálati fogság esetén tüzetesen meg vannak határozva s a leghosszabb tartam meg van állapítva ; súlyosabb bűnesetekben a terhelt védelméről hivatalból kell gondoskodni, még a fellebezési eljárásban is. „II E T A perorvoslatok használása a vádlottnak számos esetben nagyobb mértékben van megengedve, mint. a vádlónak. Ha az uj perrendtartás itt megáll — meghajlunk előtte. De tovább megy. Indokolatlanul, a mi viszonyainkkal számot nem vetve, úgyszólván ötletszerűen kiveszi a birák kezéből a súlyosabb bűnesetekben a bűnösség kérdése feletti döntést s azt a nemjogász polgárokból alakított esküdtszék elé viszi. Azt mondtuk, hogy ez az eljárás indokolatlan. Hiszen bírói karunk szakképzett és megvesztegethetetlen volt. — Fontosabb ügyekben mindig a közvélemény megnyugvása és elösmerése kisérte határozataikat. — Mi szükség volt tehát az itéletkimondás jogát tőlük elvenni. Ez az uj intézkedés továbbá az ötletszerűség bélyegét hordja magán. Mentül finomabb distintiókat állit fel a fejlett jogtudomány az egyes bűntények között, annál nagyobb jogi ismeretekkel kellene rendelkezni az esküdteknek, hogy a bűn speciessét megái lapítsák és mentül raffináltabb és körmönfontabb ma a gonoszság, a mivel nagyobb pontúra és lélektani ismeretre van szükségünk, hogy a beszámit- hatóság fokát vagy magát a bűntényt cons- tatálhassuk. Ugyde az esküdtek legnagyobb része jogi vagy lélektani tanulmányokkal nem foglalkozott; vájjon egy varázsütésre elsajátíthatják mindezeket? Félő, hogy a védő ügyvédek szellemes szofizmái gyakran elkápráztatják az esküdteket s igy a bűnös kisiklik az igazságszolgáltatás kezei közül. Ezek alapján mi aggódva tekintünk az uj perrendtartás életbelépése elé. Vajha a tények megczáfolnának bennünket! A tanügyi tanács gyűlése. A kath. tanítók százas bizottságának tanügyi tanácsa e hó 13 án délután 4 órakor tartotta meg gyűlését Budapesten a központi papneveldében dr. Steinberger Ferencz nagyváradi kanonok elnöklete alatt. A gyűlés sok érdekes tárgya mellett egy pár lélekemelő episóddal is volt fűszerezve. Mindjárt a gyűlés elején Mócsy Antal üdvözölte az elnököt a tanítók nevében kanonokká történt kinevezietése alkalmából, a mely tény a tanügy diadalának tekintendő, minthogye kitüntetés annak egy ilyen kiváló vezéralakjára esett. Nagyszerű jelenet következett most. A gyűlés tagjai perczekig a legnagyobb lelkesedéssel tüntettek elnökük mellett Az elnöki jelentés érdekes passussa, hogy báró Hornig Károly veszprémi püspök a milleniumi zászló költségeire a fedezetlenül maradt 138 frt 38 krt saját pénztárából kifizette, hogy a püspöki kar hozzájárult hogy a jövő 1900 ik jubiláris évben országos tanügyi kongressus tartassák. Ami most következett, rendkívüli hatással volt a jelen voltakra. Dr. Steinberger megmutatta, hogy nemcsak szóval és tollával áll a tanügy szolgálatára, de azért az áldozatot is készséggel meghozza. A gyűlés tagjainak lelkesült éljenzése közt jelentette ki, hogy a kilenszázéves katli. tanügy történetének megírására ezer koronát ajánl fel fiálya- dijul. E nagylelkűség az egyesület jegyzőkönyvében lett megörökítve. A tanács elhatározta, hogy az augusztusban tartott közgyűlés határozatait memorandum alakjában fogja a püspöki kar elé terjeszteni, melynek elkészítésére dr. Stein- berger kanonok vállalkozott. Egy bizottság küldetett ki, melynek feladata leend a kath. tanügy kilenczszázados dicsőítésére rendezendő iskolai ünnepségek végleges megállapítása. Karácson Imre dr. győri képezdei igaz gató az állami képesítéssel szemben a kath. álláspont kifejtéséről értekezett, mit a tanács némi módosítással magáévá tett, kijelentvén, hogy az egyház az 1886-iki 38. tczikben biz tositott jogáról le nem mond, sőt a felekezetien állammal szemben kívánja a kath. egyház ellenőrző jogát az állami képezdókre is kiterjeszteni, mig másrészt nemzetiségi szempontból az állami ellenőrzést teljes egészében fentartani. Minthogy a miniszter által a kath. tanítók országos bizottsága nyilatkozatra hivatott fel, hogy az osztott iskolák tanterve mellett szükségesnek tartja-e az "osztatlan zsike. Eredj ki és nézd meg, hogy hóval van tele a gólyafészek s a mezőkön is csak hó van s legfeljebb varjú száll a levegőben. — Hiába! szól nagyapa, ilyen nálunk künn a karácson kiimája, de az én szivemben mégis tavasz van. Én hallom a fecskéket, a gólyákat; én látom a zengő vetéseket és virágokat; mintha lábom alatt csörgedezne a kis patak, melyben ezernyi apró hal riad tova. Istenem 1 be szomorú volna is a tél, ha nem volna karácson. Ki tudja, elérem-e én csakugyan a tavaszt? Nem fog-e az első virág síromon nyílni?! Nagyapa hirtelen szomorúan elhallgatott, úgy, hogy Erzsiké megijedt. — Mit beszélsz te nagyapa? kérdi Erzsiké, Legyen neked igazad, csak ne haragudjál 1 — Igen, igen kis lányom; adj nagyapának igazat, szól közbe a fiatal mama, hogy a nagyapától a szomorú gondolatokat távoztassa. Igaza van nagyapának: a mi szivünkben tavasz van. A karácson a legfiatalabb ünnep, mert a kinek születésnapja, az nem öregszik meg soha. — Igen, úgy van ! Látod lányom, vág a fiatal mama szavába kitörő örömmel a nagyapa, nem öregszik meg soha. Kis Jézus lesz mindég a mi Istenünk! A tavasz fiatalabb, mint a nyár; a tél megvéniti az évet; de a tél tavasza a karácson ; a tél ta- tavasza, az öregember tavasza is. Már az úgy van, hogy a karácson csak olyan szívnek való, a melyben még a tavasz virul. Mert ilyen a karácsony kiimája : künn hideg, benn meleg. Ha benn a szívben hideg van, didereg ez a szép, ártatlan gyermek, ki midőn nem félt hidegben jönni a világra, szállást falujában nem kapva, csak a meleg szivekben óhajtott szállani. — Ejnye te nagyapa ! te elmehétnél a templomba is ezekkel a gondolatokkal, olyan szépen beszélsz, szólt közbe a fiatal apa, ki ott legyeskedett a bokros karácsonfa körül és nagy élvezettel gyújtogatta a gyertyákat Én őszülök, folytatta tovább, hogy a te szived még meleg; ne is hüljön ki soha. De nem a kályha melegíti, hiába huzódol mindig hozzá, hanem az Isten forró szeretető. És pedig sohasem hül ki, ez mindig melegíteni fog. — Ugy-e fiam, az örök tavasz mégis létezhetik ? — De nem a kályha mellett! — Igen ott, hol a nap le nem száll soha, ott nem fagy meg az élet. Egy császár azt mondta, hogy az ő birodalmában a nap le nem száll soha. No, nekem is van egy ilyen birodalmam. — Vigyázz apa, te felcsapó! császárnak, szólt a fiatal mama. — Az én szivemben nem száll le a nap, hidd el lányom, mert az én birodalmam az én szivem. . . . — Éljen nagyapa, a szív birodalmának, nfflJKIOZSEF polgári, papi és egyenruha üzletében, Szatuiár Deák-tér városház épületben a legjobb szabású polgári és papi öltönyök, reverendák a legjutányosabb árért készíttetnek.
