Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-12-06 / 49. szám

4 „HETI SZEMLE“ (49 ik szám.) állapodott meg, mely most is látható. Szeb­bet fel sem írhatott volna. Ének és zene, — igy szól a felirat. A mai esztétikai műveltség köre nem teljes; hiányzik abból egy jó nagy rész, a szépnek egyik előkelő és pedagógiailag is kiváló jelentőségű neme: a zenei szép. Ének és zene. E bűvös szellemvilág alkotásait még a tanult osztály sem birja méltányolni magas értelmiségéhez illő be­látással. Ének és zene. Oly nagy művészet, mely tökéletességének zenithjén fényeskedik és tündőklőbb talán nem is lesz soha. Ének és zene. Termékeinek megalko­tásában évszázadokon keresztül az emberiség legnagyobb szellemei fáradoztak. E müvek, melyek a teremtő képzeletnek bámulandó megnyilatkozásai, talán mindenkorra felül­múlhatatlanok és utolérhetetlenek és szám­arányukra, valamint belértékökre nézve a szépnek minden másnemű remekeivel ke­mény harczot vívnak az elsőség koronájáért. Schiller német költő mondja : „Életet lehel­jen a festőművészet, szellemet kívánok a köl tőtől, de lélek nekem csak a zene összhang- zatából szól.“ Korunk oktatósrendszere, bár a lelke­sedés nem hiányzik, de a sok más irány felé való fejlesztésben anyagilag kimerülve, még mindig csak igen keveseknek tudja feltárni a zenei szép tündérországát. Irsik Ferencz e szükségen a maga részéről tehetsége és módja szerint segíteni óhajtott. Ezért volt neki tervében egy önálló zeneiskolának is létesítése. — Lám, lám, mekkora fejlettsége Szat- már kultúrájának 1 — mondja magában az idegen, midőn meglátja ez épület homlokán a feliratot. A zeneművészetnek itt már külön iskolát emeltek a lelkes ügybarátok. Ide való ember jól tudja, hogy ez az épület egy test, melyet alkotója meggyurt, de az éltető lelket már belé nem lehelhette; egy intézet, mely, mint ilyen, hivatása sze­rint való teljes körű működését még meg nem kezdhette. Az a két szó fönt ragyog az épület homlokán szép gondolatnak jelei gyanánt. Az alapitó nem tett pontot utánuk: a szép gondolat még befejezésre vár. Hírek. IHiSSÍO. Mint már jeleztük, a székesegy­házban dec. 9-től 18-ig missiót fognak tar­tani pater Riesz és Jézus-társaság szatmári tagjai. A programmot maga püspök ur ő méltósága fogja dec. 8 án d. e. 10 órakor tartandó ünnepi beszédében előadni. A missio dec. 9. szombaton este 5 órakor kezdődik sz. beszéddel. Az alispán jubileuma. Az alispánt nov. 30-án a megállapított programm szerint nagy lelkesedéssel ünnepelte a vármegye. A bi­zottsági tagok szokatlan nagy számmal je­lentek meg, hogy kifejezzék tiszteletüket és ragaszkodásukat a vármegye első tisztvise­lője iránt. Az ünnepség a közgyűlési teremben vette kezdetét, hol először Hugonnai Béla gr, főispán emelt szót, s az őszinteség hangján üdvözölte a jubilánst. A főispán beszéde rendkívül jó hatást tett. Ezután Luby Géza a vármegye diszszónoka emelte ki Nagy László alispán érdemeit, melyet a közönség rendkívül nagy tetszéssel fogadott. Erre Nagy László alispán szellemes beszédben válaszolt elhárítani törekedvén magáról az ünnepelte­tő s érdemét az általa képviselt eszmére. A közgyűlés elhatározta, hogy mind a három beszéd jegyzőkönyvben örökittessék meg. A közgyűlés után az alispán a küldöttségeket fogadta. Délután 2 órakor diszebéd volt, melyen az első pohárköszöntőt a főispán mondotta a királyra, Böszörményi Sándor a kormányelnököt éltette, erre ismét a főispán beszélt, Nagy Lászlóért ürítve poharát. Sza­vai kétségbevonhatlanul meggyőzték a je­lenvoltakat, hogy az alispánnak legjobb ba­rátja a főispán. Gellert Endre nagybányai polgármester a vármegye nevében éltette a jubilánst. Domahidy Viktor beszéde után, ki a főispánért emelt poharat, óriási tapsvihar következett, elégtételül a közelmúltban tör­tént méltatlan támadásokért. Majos Károly gyönyörű verses felköszöntőben az az alis- pánnét éltette. N. Szabó Antal a jubileumot rendező bizottság elnöke tömör, classikus stilu beszédben köszönte meg a vármegye közönségének, hogy ily impozáns módon vette ki részét az ünnepből. Ezután Nagy László alispán emelt poharat, a vármegye közönségét éltetve. Poór János, a nagyká­rolyi Kölcsey-egyesület irodalmi szakosztá­lyának elnöke hatásos beszédben emlékezett meg Nagy Lászlóról, mint a Kölcsey-egye­sület alapítójáról. Kovács Dezső dr. a nőket, Kerekes Mihály plébános a rendező bizottság elnökét, dr. Adler Adolf a fővárosi és vidéki sajtót, Baudisz Jenő Gellert Endrét, Bran Dénes Baudisz Jenőt mint a vármegye kró­nikását éltette. Este 6 órakor fáklyásmenet volt, midőn a vármegye közönségének ne­vében Ilosvay Aladár főjegyző üdvözölte az alispánt. Az ünnepséget a vármegyei bál fejezte be; melyhez hasonlót régen nem lá­tott Nagy-Károly. Együtt volt a megye kö­zönségének szine-java. Üdvözlő táviratok. Nagy László alispán­hoz a jubileum napján egész halmaz távi­rat érkezett, melyekben az ünnepélyen meg nem jelenhetett tisztelői üdvözölték. A mi­niszterek közül br. Fehérváry Géza és Da­rányi Ignácz küldöttek táviratokat. Fehérváry távirata igy szól: „Mint Szatmár város dísz­polgára élénk figyelemmel kisérve a megyei eseményeket is, engedje meg, hogy midőn Nagy-Károlyban egybegyült tisztelői alis- páni eredménydus működésének tizedik évfordulója alkalmával üdvözlik, ón is csat­lakozzam hozzájok, kívánva, hogy üdvös működését jó egészségben még számtalan évig folytathassa“. Darányi távirata: „A mai ünnep alkalmából őszinte üdvözletét és szerencsekivánatait küldi Darányi.“ A püs­pök ur szintén táviratilag üdvözölte a jubi­lánst: „A vármegye örömében osztozva si­etek Nagyságod üdvözlésére. A boldogság, melyet lelkének a mai ünnep szerez, adjon újabb erőt a köztevókenység sikeres folyta­tására.“ Üdvözlő sürgönyt küldött a Petőfi- Társaság nevében Bartók Lajos, Láng Lajos dr., Chorin Ferencz dr. orsz. képviselők szintén táviratilag üdvözölték. Ezeken kí­vül érkezett még egy csomó távirat. Az ünneplő közönség Széli Kálmán miniszter- elnököt mint belügyminisztert értesitette az ünnepélyről táviratilag, tiszteletének és ra­gaszkodásának adva kifejezést, Esküdtszéki elnökök. A szatmári kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiróság el­nökéül az 1900 ik évre Gólba Lajos, helyet­tes elnökül dr. Dezső Kálmán jelöltetett ki. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter beleegyezésével Ftrczák Gyula mun kácsi püspök az egyházmegyéjéhez tartozó gör. szertartásu kath. ifjak hitoktatójává a helybeli kir. kath- főgymnáziumnál Melles Emil németi főasperes lelkészt nevezte ki. Dj esperes. Firczák Gyula munkácsi püspök Szabó Eumén nagyszőllősi gör. kath. lelkészt a nagyszőllősi kerület második es­peresének nevezte ki. Fényes ünnepség a zárdában. Steinberger Ferencz kanonoknak névnapját ülték a ta­nítónő- és óvónőképző intézetek növendékei egy szép ünnepség rendezésével f. é. dec. hó 2 án. Ez ünnep egyúttal bucsuzása is volt a növendékeknek igazgatójuktól, kit uj hivatása előbb, vagy utóbb, de más körbe szólít el. A változatos programodnak zenei része jó technikát kívánó műdarabokkal volt képviselve. Chopin nagy keringőjét Glanzer Malvin és Mendelssohn klasszikus Rondóját Vargha Irén és Várady Gizella ragyogtatták zongorán. A növendékek énekkara Abt el­bűvölő dalaiból adott elő néhányat, melyek­nek magán részleteit Harasztkó Ilona színe­zetten énekelte, az egész kart összetartó nehéz zongorakiséretet pedig Vargha Irén biztos otthonossággal játszotta. Az ünnepi szónokok, Baly Erzsébet és Marosán Anna, lelkes üdvözletükkel megmutatták, hogy annyi bensőséggel csak az őszinteség és oly for­rósággal csak a kegyelet tud beszólni. Ennyi szeretet megnyilatkozásakor természetes, ha az ünnepeknek, Steinberger kanonoknak kö­szönő válasza is mélyebbről fakad a szívből és melegebben szól az ajkon ; ha minden szavában és kifejezésében tükröződött az az öröm és tisztelet, melyet a jóságnak boldo­gító szemlélete indit fel. Még egy kimagasló pontja volt az ünnepi programúinak. Az utolsó zenei részlet elhangzása után egy kisebb tanuló pár esedező szó kíséretében a három képzőintózet összes növendékeinek ajándé­kaként emlékül egy szép mívezetű értékes kelyhet nyújtott át az igazgatónak. A kehely anyagát nemes fémnek hívják, mely, tudjuk, szilárdságát és használhatóságát a ki nem tüntetett alsóbb rangú érczektől birja, s mely­nek magas értéke az emberek közmegegye­zéséből van. Mert volt idő a világ életében, mikor a réz drágábbat jelentett az aranynál. Annak a kehelyuek anyaga értéktelen, mint maga a pénz, mely a munkabér hidegségét, vagy az alamizsna nyomasztó terhét juttatja eszünkbe. Az a kehely magasztos jelkép. Nevét az édes illatot lehelő virágoktól vette. Gyermekhez legjobban illett átnyújtani a szeplőtelen áldozatnak jelvényét. A kehely áldozata volt az, melyből minden jó eredt; mely áldozat édesebbé tette a szeretet viszo­nyát, tisztábbá a kegyeletet, nemesebbé a hála érzetét. Majd ha a kanonok urat uj viszonylatai körében nagyobb fény övezendi, de nélkülözni fogja azt a melegséget, mely­ben egykor szivvilága tenyészett; majd ha ennek a kehelynek arany zománczát leeszi a múlandóság: az emléknek el nem halvá­nyuló aranyfénye csak akkor kezd még szé­pen sugározni, és igazat fog adni e sorok­nak, hogy sehol és soha többé fel nem találta azt, a mitől itt elszakadt. Dj megyei levéltárnok. Beregvármegye főispánja az elhalálozás folytán üresedésbe jött vármegyei főlevóltárnoki állásra Szent- imrey Tamás m. szigeti ref. gymnásiumi ta­nárt nevezte ki. Gyászhir. Hrabár Bazil szőllősvégardói gör. kath. lelkész, kerületi esperes nov. 30-án hosszas szenvedés és a haldoklók szentségé­nek ájtatos felvétele után életének 62-ik, ál- dozárságának 37-ik évében elhunyt. Hült tetemei e hó 2-án délelőtt 10 órakor az en­gesztelő szent mise áldozat bemutatása után tétettek örök nyugalomra. Áthelyezés* A vall. és közokt. miniszter Bossin Margit áll. el. iskolai tanítónőt a beregszentmiklósi, Gerhard Katalin tanítónőt

Next

/
Thumbnails
Contents