Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-12-06 / 49. szám
2 II ETI S Z E M L E“ (49-ik szám.') járási faiskola felügyelő, avagy a törvény- hatóság hivatalos bizonyítványával igazolandó. A községi faiskolák számára igényelt adományokért a kellően felszerelt folyamodványok 1 koronás bélyeggel ellátva a nm. földmivelésügyi m. kir. minisztériumhoz 1900. évi január hó 31-ig benyújtandók, a később érkező folyamodványok nem fognak figyelembe vétetni. A folyamodványban az elősoroltakon kivül még megjelölendő: a. ) a folyamodó község neme; b. ) az utolsó vasúti, nagy hajóállomás és utolsó posta ; c. ) a kívánt magcsemeték neme és azok mennyisége; d. ) a faiskola nagysága, beosztási tervezete és a jövő óv tavaszan beültetni szándékolt terület nagysága. Községi faiskoláié, egyesületek, lelkészek és földmivesek részére az egyes telepekről 106,700 drb. nemes oltóvessző adatik ki ingyenesen. Az ez iránt vaió megkeresések egyszerű levélben közvetlenül az országos gyümölcsészeti miniszteri biztoshoz (nagys. Molnár István kir. tanácsos Budapest) intózendők 1900. évi február hó 15-ig. Az ingyenesen adományozott magcsemeték, vadonczok és nemes oltóvesszők szállítási és csomaglási költségeit azok tartoznak viselni, a kik az ingyenes adományt kapják. Ezen költségek utánvéttel szedetnek be. Oly kérelmezők, kiknél a kiváltásnál vonakodás vagy késedelem tapasztaltatik, a jövőben minden kedvezménytől elesnek! A ki pedig oltványt, vagy dugványt óhajt szerezni, forduljon közvetlenül az illető intézeti igazgatósághoz. Megrendelések a beérkezés sorrendje szerint intézteinek el. Lelkészek, tanítók és jegyzők külön a miniszterhez intézendő 1 koronás bélyeggel ellátott kérvényükre fél-esetleg még Icedvezmé- 'nyesebb árban és kaphatják a fákat és csemetéket. A magonczok, csemeték, oltványok, gazdasági díszfák, disz cserjék nemeire és árára nézve részletes útmutatást nyújt a „Gyümölcs-kertész“ f. év 19. és 20. száma. Ezen szaklapot, mely a községi faiskolák hivatalos közlönye, melegen ajánlom kartársaim b. figyelmébe. Az előfizetés egy évre két (2) korona, mely a lap kiadóhivatalához (Bpest, Athenaeum, VII. kér Kerepesi-ut 54. sz.) egyszerre küldendő be.. Szatmár, 1899. évi deczember hó 1-én Jankovics János, a kir. kath. tanítóképző-intézet gazdaságtan tanára. A „Cecil-egyesületek“ hivatása. Irta és a szatmári kath. Cccil-egyesüld 1809. nov. 26-iki hangversenye alkalmával felolvasta: Pataki Lajos. (Folyt, és vége.) Alapszabályaink értelmében egyesületünknek pártoló tagjai is vannak. Távol legyen tőlünk, hogy ez ünnepi alkalommal az anyagi dolgokat állitanók előtérbe. Hogy nemes czélu törekvésünkkel mennyiben érdemeljük meg az anyagi pártolást, azt érdeklődő közönségünk jóságos Ítéletére bízzuk. Egyesületünk ma barátainak és pártolóinak közreműködésével lépett fel. Mert mi ilyen erkölcsi támogatást is értünk pártolás alatt. És ekként mi joggal sorozhatjuk tagjaink közé ama tisztelt, kedves egyéneket, kik ma velünk együtt közreműködni szívesek. Nem pártolnak bennünket évi 2 írttal, de mégis jogosan tekinthetjük tagjainknak ama tisztelt szülőket is, kik megengedvén, hogy kedves gyermekeik hangversenyünkön közreműködjenek, bennünket erkölcsi támogatásban részesítenek, mely egyenlőképen tárgya örömünknek és nagyrabecsülésünknek. Az Országos Magyar Cecilia-Egyesület alapszabályainak II. fejezetében olvasom: „Működő tagok azok, a kik az egyesület szellemében valóban és tényleg közremunkálnak egyházi ének-, vagy zenekarokban.. . Gyermekek az egyesület tagjainak nem tekinthetők ... Az egyesület férfitagjai a közgyűlésen inditványozási, hozzászólási és szavazati joggal bírnak.“ Az Orsz. magy. Cecilia-Egyesület tehát, melyhez a vidékiek is csatlakozhatnak, működő tagjait korlátozatlanul jelölvén meg, a nőket is felveszi olyanokul. Szinte érthetetlennek is látszik, hogy7 a Cecilegyesületekből, melyeknek védőszentje egy nő, éppen az ő neme volna kizárva. E szerint a tagság kérdésének eme része meg volna oldva, a paragrafusok telhe- tetlensógének elég téve. De a dolog egészen természetes is. A Cecil-egyesületeknek főczéljuk az egyházi zenét és éneket művelni. Már most hogyan lehetne azt megokolni, ha az embe riség valamelyik osztályának nem engednők meg, hogy az egyházi zenét és éneket művelje es az istenitisztelet fényének emelésére gyakorolja? Ez annyit tenne, mint azt az emberosztályt a templomban imádkozhatás- tól eltiltani ; mert hiszen az egyházi ének nem egyéb, mint a művészet szépségeibe öltöztetett imádság, melynek a zenei tudás magasabb értelmisége még kiválóbb jelleget és becset kölcsönöz. Oktatni a nőt, vagy bárkit a világi zenére, de nem az egyházira is; gyakoroltatni vele csak amazt, de nem ezt is: ez a nevelés szempontjából egyol- dalulag, mégpedig a rosszabb irány felé egyoldalúig való eljárásmód volna és annyit jelentene, mint valaki előtt feltárni a profán irodalmat, de soha vallásos tartalmú könyvet nem adni a kezébe. Mikor én azt az idézett kitételt az Orsz. Magy. Cecilia-Egyesület alapszabályai között megláttam és annak alapján a női tagság kérdése a fogaskodó paragrafusok kívánalmai szerint is tisztán állt előttem, igen megörvendtem, mert az egyházi és világi énekirodalom legszebbjei vegyeskarra szólnak és az ilyen énekkarok alakítása a Cecil-egyesületek kebelében a mondottak értelme szerint nagy mértékben meg van köny- nyitve. Értem itt azt a természetszerű fejlődést, mely a női hangnak állandóan biztosítja felsőbb skáláját. Szerintem az sem történt bölcs terv nélkül a természet rendjében, hogy a nőnek egy oktávával magasabb hang jutott, mint a férfinek. Ez a különbség a változatosságot, mint a kellemesnek egyik feltételét, a végtelenségig fokozza s az össz- hangzatos éneknek szépségét leirhatatlanná varázsolja. Hallottam a világnak ez idő szerint legszebb zenekarát. Örömkönyek tolultak szemembe. Hallottam sok száz tagból álló férfikart énekelni. Megilletett az erő és hatalom, mely a férfiúnak éneklésében is. nyilvánul. De én mégis csak a vegyes énekkart teszem legelőbbre, mert itt a kellemest a szilárdsággal, az erőt a szépséggel bájo- sabb arányosságban látom egyesítve és ezért én a vegyes énekkart a föld legszebb zenéjének tartom. Egyébiránt bárhogyan áll is a dolog annak a női tagságnak formaiságát illetőleg, nekünk esetről-esetre való fellépésünkhöz paragrafusokra egyáltalán nincs szükségünk. Paragrafusokat rossz emberek miatt kellett csinálni, miként sz. Pál apostol is mondja : „A törvény nem az igazért adatott, hanem a hamisakért“. (Tim. I. 1, 9.) Bennünket nemes szándék és ügyszeretet hozott össze ; barátság és egymásnak nagyrabecsülése tart rendben. Ezek a mi paragrafusaink, melyek mellett a mi működésűnk nem ellenőrzésre, hanem tiszteletre és követésre méltó. —Voltam bátor előbb röviden utalni amaz egyoldalú nevelésre, mely a zenei művelés keretéből az egyházi zenét és éneket kizárná. Valamint a vallásos eszmék hiányában nincsen az életnek szilárd támasztéka, ideális czélja és biztos irányitója; valamint ama fennséges eszmék tágas körének kizárásával sovány az elme termőföldje, puszta és kietlen az irodalom mezeje: azonképen az egyházi zene ismerete és méltánylása nélkül a zenének művelője is éppen a legmagaszto- sabb alkotások lélekemelő hatásától van megfosztva és szüntelen a zenének alsóbb rendű termékeivel táplálkozván, Ízlésének fejletlenségében nélkülözni lesz kénytelen a magasabb rangú szépnek amaz örömeit, melyeket a vallásos zene nyújt a vele foglalkozónak. Egyesületünk az ő mai fellépésével mintegy jelezni akarta, hogy ideális czól is lebeg szemei előtt, midőn programmjába a világi dalok mellé vallásos zenei részeket is felvett. Az egyesület ezáltal tagjainak és közönségének figyelmét magasabbra óhajtja irányozni ; önmagát és mást emlékeztetni arra, hogy mily előkelő helyet foglal el az egyházi zene a művészetek körében? A művészi alkotás, tudjuk, mindig valamely eszmének megtestesitője. Az eszmék világában pedig kétségtelenül a vallás és erkölcs eszméi a legmagasabb rendűek. A művészi szépnek körébe tartozó legnagyobb- szerü és legremekebb alkotások is köztudomás szerint azok, melyeknek tárgya vallásos jellegű. Ez áll természetesen a zenei szépre nézve is. Nagyszellemü egyházi iró mondja :„ A keresztény vallás lépteit követve, mihelyt ez a világon megjelent, mindjárt anyjukra ismertek benne a szépmüvé- szetek. Odakölcsönözték neki földi kellemei- ket s ő viszont beléjük lehelé isteni szellemét.“*) Ismétlem, a vallás eszméi nélkül vakok és tudatlanok vagyunk, az irodalom lapos és zománcztalan ; de a zenei progratnm is szegényes, ha nincs benne képviselve egy-egy remek vallásos ének, vagy zenedarab. A zenei oktatás sem eléggé szivneme- sitő, ha kizárjuk köréből a legmagasztosabb elemeket, a vallásos zenei termékeket. Programmunkba orgonadarabot vettünk fel. Mióta a kereszténység az orgonát feltalálta és az érczek sóhajtását magasztos harmóniába szedte, azóta az orgona a hangszerek királya. Helye az Isten háza, melynek fennségéhez leginkább illik az ő méltóságos, komoly zenéje. Hangverseny- termekben is ott van az orgona, hogy oktatásul tündököltesse a zenei klassziczizmus első rangú termékeit. Ünnep van, mikor megszólal az orgona. Hangszerek királya. Nincsen a világon hangszer, nincsen zenekar, mely a harmóniának oly mélységével, a kifejezésnek oly hatalmával és bübájossá- gával szólana, mint az orgona egymagában. Mintha olvastam volna valahol: majd fenyegetően megráz, miként a mennynek dörgése és az orkánnak zúgása ; majd lágyan, szelíden zeng, mint a virágfakasztó langy szellőnek sóhajtása. Az orgona zenéje első rangú szépség, melyet hallani áhitat és imádság, mert a léleknek Istenhez emelkedése. Programmunkba egyházi éneket is felvettünk. Anyánkról nem szabad megfeledkeznünk. A szigorúan egyházi zenestilus, *) Chateaubriand, Kereszténység szelleme: a zenéről.
