Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-12-06 / 49. szám

VIII. évfoljam. 49-ik szám. Szalmái*. 1§99. deczeinber 9 POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: \ ­Egy évre — — — — •—• — — — -— — 3frt —• kr. I Félévre — — — — — — — — — — 1 frt 60 kr. ! Negyedévre — — — — — —- — — — frt 75 kr. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. B A Felelős szerkesitő THORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 20 kr. A lap mindé» szerdán. A vármegye jubilál. A múlt csütörtökön vármegyénk az alispánt ünnepßlhp Ifi űtpftiőségben tiz év óta müködiK É^3a(j*<fr annyira beleélte maláta jubileumokba, hogy maholnap egyik- másik kiválóbb férfiúnak bizonyos számú tüsz- szentése is érdemszámba fog menni, hogy ovátiókban részesüljön. Épen azért az ünneplésnek ma már nincs meg az a morális értéke, ' mely lyel hajdan birt, mikor korszakot alkotó események mozgatói mellett nyilat­kozott meg a közvélemény. Abból az ünnepből dicsfény sugárzott az ünnepedre is, magasra kiemelte őt a közönséges halandók sorából, nymbussal vette körül tisztes alak­ját, ma már csak olyan kétes ér­tékű lombok fakadnak 1 lőle, ami­nőkkel ide s tova minden tízeszten­dős suszterinas meg lesz koszo­rú zva. Ünnepiünk ész nélkül és eszo- \eszeiten. Ünnepiünk olyan egyé­neket, kik sem érdemeiknél, sem kimagasló egyéni tulajdonaiknál fogva nem vetkőztek ki a hétköz­napi ruhából és olyan czégér alatt, mely gyakrabban bir a komikum ha­tásával, minthogy ünnepélyes han­gulatot kelthetne. Sokkal jobban tenné a társada­lom, ha azt az elég tekintélyes sum­mát, melyet a jubileumok elnyel­nek, a szegény emberiség javára fordítaná. Egy köztisztviselő, ki hivatalát jól vezette, csak kötelességet telje­sített, még akkor is; ha összes erőit, legjobb tehetségét szentelte a köz­ügy szolgálatára. így cselekszik minden lelkiismeretes ember. Aki­ben nincs kötelesség-érzet, az nem érdemli meg, hogy a közbizalom bárminő positiót is biztosítson szá­mára, hol a közönség ügyei és ér­dekei felett rendelkezhetik. Nagy László alispán volt és hajó alispán volt, tiz év után mindenesetre meg­érdemel annyit a vármegye közön­ségétől, hogy elismerését működése iránt e legilletékesebb helyen, ott a vármegye közgyűlési termében kifejezze. Egy köztisztviselőnek tiz év után ennyit és nem többet. Ez méltóbb hozzá, mint a zajos dek­lamátió és nem hívja ki maga ellen a kritikát. Szatmár vármegye jubileumára azonban nem akarunk egészen suly­kot vetni, mert szeretjük úgy fel­fogni a dolgot, hogy nem alispánt, hanem egy egyént ünnepelt, kinek társadalmi szereplésé és kiváló lelki tulajdonai fel költötték a közönség figyelmét és rokonszenvét annyira, hogy csaknem rajohgó szeretettel veszik körül. Az már érdem számba megy. ha egy köztisztviselő részt vesz a vármegye társadalmi és kulturális törekvéseiben s azokat szellemének erejével, anyagi áldozatokkal és ál­lásának súlyával is támogatja. Ez érdem, mert eme szereplés alól ki is vonhatná magát. No hát e tekintetben Nagy László résen áll, ott van a vármegye min­den kulturális egyesületében, s mind­egyikben vezórszerepet követel ma­gának. Egyéniségének másik kima­gasló vonása az a ritka talentum, aminővel nem dicsekedhetik min­den ember. És ő ezt a szép Isten­adományát a közügyek és, a társa­dalom javára értékesíti. És amiről legelőször kellett volna megemlé­keznünk, páratlan jó szive van, mindenki iránt igaz szeretettel vi­seltetik, senkinek kárát nem akarja, a humanismus oly méltékben ki van nála fejlődve, hogy egy köz- tisztviselőnek hivatali működésére talán még hátrányos is. Nagyon sokszor megesik, hogy szándékosan nem vesz észre kisebb mulasztásokat csak azért, hogy alan­tas tisztviselőtársának ne kelljen kellemetlen perczekct szereznie. Ez a páratlan jó szív kapcsolta őt szorosan össze a vármegye kö­zönségének szivével, mely ma érte lángol s érte minden áldozatra kész. Ez teremtett számára népszerűséget, ennek rendezte a múlt csütörtökön jubileumát a vármegye. És ebben az értelemben a jubileum indokolt, ha oly kiváló tulajdonságokat tesz ünneplése tárgyává, melyek a jubi­lánst a közönséges emberektől meg­különböztetik. Ne beszéljünk tehát alispáni érdemekről, mert azok, ha vannak, csak olyan érdemek, amelyekkel minden alispánnak bírnia kell, el­lenkező esetben nem méltó reá, hogy alispáni székben foglaljon he­lyet.Ezekhezaz érdemekhez azonban sok szó fér, épjen azért a vármegye közönségének ez irányban történt felbuzdulásához is. Faiskoláink berendezése. A mezőgazdaságról szóló 1894. évi XII. törvény értelmében minden község tartozik faiskolát felállítani és azt a szükséges kellé­kekkel ellátni. E törvény végrehajtására kiadott 2051. számú „Utasítás“ pedig a fa­tenyésztésnek elméleti és gyakorlati oktatá­sát rendeli el a népiskola V. és VI. osztá­lyában, valamint folytatólag az ismétlő is­kolában, újabb intézkedés szerint a gazdasági ismétlő iskolában. Hogy tehát az idézett törvénynek mind­két tekintetben eleget tehessünk, szükséges, hogy faiskolánkban a jövő tavaszra ne csu­pán apró magonczaink legyenek, hanem oltásra alkalmas 1 és 2 éves magcsemeték, oltványok stb. Hogyan rendezzük be tehát faiskolán­kat a szükségesekkel a nélkül, hogy az nagyobb költségünkbe kerüljön? Forduljunk kérelmünkkel egyenesen a nm. földmivelésügyi m. kir. minisztérium­hoz, mely a f. év 80,170 számú rendeletével intézkedik az állami intézeteknél készletben levő csemeték, vadonczok, oltóvesszők ingye­nes kiosztásáról, valamint az oltványoknak és dugványoknak mérsékelt árban való ela­dásáról. Ugyanis a budapesti m. kir. kertészeti tanintézetben, a magyar óvári gazd. akadé­miában, a keszthelyi és kolozs-monostori gazd. tanintézetekben; az adai, algyógyi, jászberényi, nagy-szt.-miklósi, pápai, rimaszombati földmives iskolákban ; a kolozsvári, lugosi, mezőhegyest, tihanyi, trencsényi, tarczali és ungvári állami faiskolákban, továbbá a lőcsei, nagy-bocskói, tordai és kis-szebeni kertmunkás iskolákban, végül a kecskeméti Miklós-telepen óriás meny- nyiségü vadoncz, csemete, oltvány, dugvány, nemes oltóvessző, szölővessző, valamint gaz­dasági és erdei facsemete áll a fatenyész- tóssel foglalkozók rendelkezésére. így pl. vadalma és alma-csemete 865,920 drb., körte csemete 436,308 drb., eper 543,300 drb., egyéb csemete 180,470 drb. van jelenleg készletben 1 Igaz ugyan, hogy ezeknek egy része jutányos árban eladatik, de megjegyzi a nm. minisztérium, hogy a kimutatásban feltüntetett magcsemeték és vadonczak dij nélkül és kiosz­tatnak oly községi faiskolák számára, melyek megfelelő talajjal és fekvéssel, továbbá kellő ke­rítéssel, kuttal és felszereléssel el vannak látva, továbbá a melyek kezelője kellő szakismerettel bir, és a hol a faiskola megmunkáltatása aka­dályba nem ütközik. Ezen feltételek létezése a kir. tanfelü­gyelő, a fatenyésztési vándortanitó, vagy a INGÜK JÓZSEF polgári, papi és egyenruha üzletében, Szatmár Deák-tér városház épületben a legjobb szabású polgári és papi öltö­nyök, reverendák a legjutányosabb árért készíttetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents