Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-11-01 / 44. szám
2 HETI SZEMLE“ (42-ik szám.) Menjünk ki azért halottak estéjén a temetőbe, nagyon sokat fognak ott nekünk beszélni a néma sir- hantok. Ünnepség a zárdában. Szép ünnepség folyt le a helybeli irgalmas nénék kolostorában okt. hó 29-én. Az óvó- és tanitónőképző intézetek növendékei egy fényes ünnepi programmal üdvözölték igaz- gatójokat, Steinberger Ferenczet az alkalomból, hogy a királyi felség őt nagyváradi kanonokká nevezte ki. A legigazabb kegyeletnek ünnepe volt az, milyen csak nagy ritkán kerül az életben. Vannak ünnepségek, melyeket a szokás, a sablon, külső tekintetek indítása hoz létre. Nem szivből erednek azok, nem is szólnak a szívhez. Erőltetett a módjuk, múló a hatásuk. Mesebeli ékes álarczok agyvelo nélkül. Rendezőkre és kénytelen résztvevőkre egyaránt nyűgök, terhek az olyan ünnepségek. A legigazabb kegyelet megnyilatkozása volt az az említettem üdvözlő ünnep. Unalmas mesterkéltség, fárasztó keresettség nincs ott jelen. Minden mozzanat lelkes és eleven, mert érzelmes bensőség indítja azt, és a szív mélyéig ér a hatás, mert az ünnep eszméje a szív mélyéről eredt. Óhajtottam, vajha ezernyi közönség volt volna tanúja ez ünnepségnek ! És meg vagyok győződve, hogy mindnyájának szive sebesebben dobogott volna az örömtől, mert annyi közvetetlenséget és oly vonzó megnyilatkozásban még soha sem látott. Üde, ifjú lelkek rendezik az ünnepet. Fejlett öntudatuk magaslatán ugyan, de gyermekded érzülettel és háboritó tapasztalatoktól még nem illetve, őszintén tudnak örülni a mások boldogságán. Mert romlatlan szivök még önzóstelenül, igazán, nagyon, forrón tud szeretni. A kegyelet bensősége és a szeretet melege azok a fénylő tulajdonságok, melyek a képzőintézeti növendékeknek üdvözlő ünnepét a sablonok köznapiasságából kiragadva, azt az eszmények magaslatáig emelték. Az ünnepi programúinak művészeti része választékos és jól előadott betétekkel szolgált a hallgatók gyönyörűségére. A szemegsebesültek. Egyébként a lázadók azonnal futásnak eredtek, mivel z előrenyomuló Jű tábornoktól joggal féltek. Ez tehát csak látszólagos vereség volt, mert a valóságban Ingwäte elmenekült és pedig a rablók tanyájául szolgáló Omaszä nevezetű helynek magaslataira, ahol újból szervezkedni akart és az egész vidék rablóinak és gonosztevőinek bandájával missiónk ellen támadni. Mintegy 16,000 emberre számított és a támadás napját is megállapította már. Már jött is hozzánk egy csaló és ez által a hir által bennünket arra akart birni, hogy Nigpo-ba meneküljünk, a mi természetesen az egész rendet megzavarta volna, mivel Ingwäte mitőlünk misszionáriusoktól sokkal jobban fél, mint a madarinoktól. Mi mindennek daczára sokkal jobban bíztunk Istenben és mindenre el voltunk teljesen készülve. Ez a csaló saját hálójában lett megfogva és most a börtönben ül. Egy európai protestáns rábírta Ingwäte-t, hogy hagyja el Omaszä-t, hogy intézzen támadást a katonák ellen és minden áron pusztítsa el a mi hithirdető állomásunkat. Boszut lihegve és minden ravaszsága mellett is igen oktalanul, megfogadta Ingwäte ezt a replők : Harasztkó Ilona (zongora és éneksolo), Zefferovits Emilia (czimbalomjáték), Balg Erzsébet Várady G. és Vargha Irén (zongora),vala, mint a növendékek 3 szólamu énekkarakészült- ségükkel mind-mind derekasan állták meg helyüket és emelték az ünnepség fényét. Az óvónőképző intézet részéről Kozák Boriska üdvözölte a kanonok urat. A lelkes beszéd egy gyakorlott szavalónak otthonosságával és megkapó közvetetlenséggel előadva nagy hatást ért el, és az intézeti növendókség harsogó „éljen“-e zúgott fel utána. Zenei betétek után Madzsar Mária IY. o.növendék egy,eszmékben és fordulatokban bővelkedő beszéddel üdvözölte az igazgatót a tanitónőképző intézet részéről. Kedves, beajánló szerénységgel, de a szeretetnek, ennek a legnagyobb hatalomnak birtokában bátran, hévvel és erővel szólt, lelkének leikéből, szivének szivéből éltetvén az ünnepelt férfiút. A kanonok ur mélyen meghatottan válaszol és hálát mond a növendékeknek az üdvözletért, jóindulatuknak és szeretetöknek ily kedves megnyilatkozásáért. De sajátságos. Ez az ékesen szóló ember, kinek ajkain ritka szépen és könnyen gördül a kenetes szó, most meg-megáll a beszédben és minden mondat után lecsüggesz- tett fővel, mintegy küzködve, hosszú másod- perczekig szünetel. Beszéde mindinkább vontatott, hangja majdnem elhal, és nem jő ajkaira a szó, gondolatának, érzésének hű kifejezője. Lelke megállóit röptében a jelen érzékeny pillanatok és a jövő megválás nehéz gondolatának fájó hatása alatt. Még csak ennyit tud mondani.' „Mindaz, a mi Szatmárra vonatkozik, az én szivemmel örökre összenőtt. Volt és jelen növendékeimnek példás magukviselete, odaadó szorgalmuk és buzgó igyekezetük mindenkorra felejthetetlen lesz előttem. Az ő tiszteletüket ragaszkodásukat és szeretőtöket életem legszebb emlékeinek és legdrágább kincseinek fogom tekinteni. .. Az öröm beszédessé teszi az embert, de a mély fájdalom elnémítja ajakét .... Köszönöm szives megemlékezésüket. * Mielőtt én a helyiségbe léptem volna, ahol az ünnepség lefolyt, azt gondoltam magamban, hogy a terem ez alkalomból bizonyára szépen fel lesz díszítve. Nem úgy tanácsot úgy, hogy jelenlegi helyzete reá nézve szégyenletesebb és reánk nézve dicsőségesebb, mint ha halálát lelte volna. Ingwäte 16,000 emberre számitólt és ime mindenki elhagyta, mert szégyenteljesen kellett Uangna-ból menekülnie, a hová oly büszkén vonult be. Folyó évi augusztus 30-án ugyanis lejött a hegyről, protestáns európai barátjához ment, a kitől segedelmet nyert, sőt még saját lovát is átadta neki. Szept. 1-ón reggel kellett volna döntésre kerülnie a dolognak. Azonban a katonák szerencsére Ingwäte barczmodorát utánozták, váratlanul rátörtek, Ingwäte lovát és azét a szeretetre méltó európaiét is hatalmukba ejtették, három embert elfogtak, a lázadók erre kénytelenek voltak egy csatorna hidján át visszafordulni, melyet magok után azonnal leromboltak, hogy a katonák üldözését és Ingwäte fölött a teljes győzelmet lehetetlenné tegyék. A katonák közül egyetlen egy sem sebesült meg! Ennek az európainak a lova fényes bizonyságul szolgál vidékünk összes protestánsai ellen, a kik most mindannyian a forradalmár császár körül csoportosulnak. Minket és kathohkus híveinket okoztak, hogy mi idézzük elő a zavarokat Chinában. És most volt. Csak később gondoltam meg, hogy az anyaföld szunnyadni készül és a virágtalan hideg ősz „a természet homlokáról minden szépet elragadt.“ Nem tudunk díszíteni a virágok és üde lombok pompája nélkül. De nem is volt szükség itt olyan külsőségekre. Azok a díszítések sokszor csak arra szolgálnak, hogy, mikor a szív nem tud felmelegedni az ünnepségek köznapi sablo- nain : legalább a szemnek jusson valami különösebb feltűnő, de egyébként értéktelen látnivaló. Méltán rótta meg valaki azt a világvárost, mely egy uralkodó látogatásakor hitvány, színes, aranyos és ezüstös papirosból készült guirlandokkal díszítette fel ut- czáit és épületeit. Én mégis a legszebb ékítményekkel találkoztam e leirt ünnepen : láttam az igaz lelkesüitségnek, a szerető szivek gyermekded örömének megnyilatkozását. Láttam a szemekben felcsillanni az őszinte meghatottságnak könycseppjeit, melyek drágábbak Kleopátra gyöngyeinél. Pataki Lajos. Üres padok. Folyton hangzik a panasz, hogy vidéki színészeink napról-napra üres padok előtt kénytelenek játszani. A nagy közönség teljesen elhidegült a Múzsák templomával szemben ; közöny, nemtörődömség, fásultság vettek erőt rajta, mintha a művészet iránt való lelkesedés, az eszthetikai érzék kiveszőben volna. Honnan ez az idegenkedés a színpadtól ? Honnan az a csökönyös tartózkodás, melylyel a magyar közönség mintegy tüntet színészeink ellen ? A milyen könnyű magának a ténynek konstatálása, ép oly nehéz annak igazi okát fölfedni és sokszor még nehezebb ez okot kimondani. Szinmüvószetünknek jelenleg majdnem olyan kemény akadályokkal kell megküzdeni, mint életének első napjaiban, mikor még csak komédiának, lenézett mesterségnek tekintették, s a mikor egy idegen nyelvű és szellemű hatalom minden módon eltiprására és kiirtására törekedett. Hosszú idő, majdnem egy félszázad kellett hozzá, mig a rósz előjelek között lassú fejlődésnek indult csemete megerősöhatványozva bebizonyosodott, hogy épen magok a protestánsok, sőt egyedül ők az okai mindennek. A chinai hírlapok szörnyen el vannak keseredve az anglikán protestánsok ellen. A kormányzó borzasztó módon haragszik és igen meg fogja magát boszulni azért a sok hazugságért, melylyel őt megtévesztették és azért a számtalan túlkapásért, melylyel ellenségeink az ő hivatalos körét megsértették. Most már csak tiz napi időt engedett arra, hogy Ingwäte elfogassák, ellenkező esetben szigorúan meg fogja büntetni a taytschou-i mandarinokat. Oh! még a lovak is bizonyságot tesznek a mi jogaink mellett ! De most be kell zárnom levelemet, mert azonnal útnak kell indulnom, hogy egy haldoklónak az utolsó kenet szentségét kiszolgáltassam. A julius 13 án küldött 100 forintot hálásan megkaptam! Mily szép alap ez a kedves magyar Mária-templom számárai Számtalan üdvözlet és hála 1 Wilflnger József apóst, hithirdető.
