Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-11-01 / 44. szám
I VISI. évfolyam. 41>ik szám. Szalmái*, 1S1M1. noveniboi* jV HET SZEMLE. POLITIKA! ES TÁRSADALMI HETILAP. ^tSPIZWR^Sf ÁRAK: Egy évrs — A — --------—-------------------3 írt — kr. Fé lévre — —-------------------------------------' 1 frt 50 kr. Ne gyedévre------------------------------------- frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évro 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Halottak napján. 'Elvetemült, romlott a világ!... A vallástalanság napról-napra nagyobb tért hódit, a gonosz ember vétkeinek súlyától terhelten szinte tetszeleg önmagának, ha megtagad mindent, ami egy magasabb erkölcsi világrend létét feltételezi, hogy elaltassa a lelkiismeret szavát, mely gyakran lép fel aggályosán, szemrehányást téve, vádolva a magáról és Istenéről megfeledkezett embert. Ily körülmények közt — az erkölcsi hanyatlás lejtőjén lefelé haladva — természetesen mi sincs kényelmesebb, mint a vallási nihilizmus karjaiba menekülni, mely védelmet nyújt a szemrehányások ellen, s szabadkezet ad a gaztettek elkövetésére. Nincs fékező erő, nincs tilalom-fa, mely útjában feltartóztassa, vagy épen visszatérésre kényszerítse a lelket, mely elvesztette hitét és bizalmát magasabb rendeltetése, az élet tökéletesebb, eszményi czélja iránt. De van m égis, egy!... 0 tt áll az éle t véghatárán, komoran, fenyegetőleg figyelmeztetvén a halandót, hogy itt a föld minden gyönyörűségének vége. Ez az egy, a halál gondolata téríti észre olykor a legnagyobb bűnöst, midőn bekopogtat hajlékának ajtaján. Felelős szerkesztő BÁTHORY END li E. A lap kiad/'ja : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ Természetünkbe oltott sajátság, melyet abból a legnagyobb közöny sem képes kiűzni, hogy a személyünket fenyegető szerencsétlenség iránt rendkívül érzékenyek vagyunk, mely aztán annál ijesztőbb nagyságban tűnik fel, minél közelebb állónak képzeljük. A vallás nélküli ember a halált a legnagyobb szerencsétlenségnek tekinti, melylyel reá nézve minden boldogságnak vége van. Nagyon bölcsen gondoskodott tehát az egyház, midőn az évnek egy napját arra szentelte, hogy az embert különösebb módon is figyelmeztesse az élet múlandó voltára, hogy ez által visszarettentse a szenvedély féktelenségeitől, s megtanítsa őt remélni és hinni egy másik boldogabb életben. A „halottak napja“-nak egyik magasztos rendeltetése pz. A másik, hogy közelebb hozza az élőt elköltözött kedveseihez, k ik-ott nyugosz* szák örök álmukat a sir rideg göröngyei alatt. Hogy az elhunytak kedves emlékeinek felújítása által folytonossá tegye azon kapcsolatot, mely az életben hozzájok fűzött. Kivezet bennünket a temetőkertbe, hol kedveseink hamvainak közelléte az érzelmek megrázóbb, mélységesebb árját fakasztja a sziv- ben, — hol elnémul az ajkakon a A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmúny- sajtó“ cziméro küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fél. Nyilttór sora 20 kr. A lup megjelenik minden szerdán. szó, hogy helyet adjon a fájdalom értelmetlen és mégis oly sokat jelentő hangjainak. A fény, mely a sirkertet elárasztja, a lólek-harang hívogató, fájdalmas csengése, a szokatlan számú néptömeg, mely fel s alá tolong, keresve szeretteinek sirhantját, az a különös látkép, melylyel a természet hervadása is felkelteni segíti a szívben az emberi múlandóság érzetét, oly rendkívüli erővel illetik a nemesebb húrokat, hogy az ember önkénytelenül térdre omlik a kereszt tövénél s imára nyílnak meg ajkai. így vezeti rá az egyház a gyarló, sokszor megátalkodott teremtményt, hogy imádkozni kell. Imádkozni kell önmagáért, imádkozni kell azokért, kik az életben oly sok szeretettel vettek körül bennünket, kik a túlvilágon most is oly kimondhatatlan gyöngédséggel vonzódnak hozzánk. Az a tanítás tehát, melyet a halottak" napjától kapunk, megbecsülhetetlen kincs, mely sokszorosan meghozza gyümölcsét egyrészt a lélek vallásos és erkölcsi niveaujá- nak emelése, másrészt elhunyt kedveseinkkel fentartott szorosabb összeköttetés és az ima áldásaiban, melynek benső értékét a vallásos lélek mélyen érzi és megbecsülni tudja, sőt azok is sejtik, kik mindenáron megtagadni szeretnék. P. Wilfinger hiíhirdetö levele Chinából. Haimeng, Csekiáng 1899. szept. 6. Kemény harcz után még izgatott ugyan a katonaság és egy még előre nem látható támadás elől nincsen biztosságban; mindazonáltal az a tudat, hogy jól harczoltak és becsülettel győztek, mégis sajátságos nyugalmat szerez a viharzó kebelnek. Ezt érezték Krisztus katonái is, valahányszor a seregek Urának csatáit dicsőséggel végig harczolták. Itt a mi Jézus szent Szive missiónkon tudvalevőleg harcz volt a mennyország és pokol között, mely mindenkinek figyelmét magára vonta és melynek jelentősége még hosszú évek után is érezhető lesz. A pokolnak az anyaszentegyház ellen intézett támadása az apró Kiepong községből indult ki. Az ellenállás pedig a mi egészen uj Jézus-Szive-missiónktól eredt. Mi hithirdetők és keresztények nem husángokkal, dorongokkal, kardokkal és puskákkal küzdöttünk a mi püspökünknek biztos és igazán Istentől megvilágított vezetése alatt. A mi küzdelmünk Istenben való bizodalomban és nagy türelemben állott. Győzedelmünk minden emberi várakozás ellenére saját ellenségeink részéről lett számunkra kiviva. Ez a nehány mondat oly sok igazságot tartalmaz, hogy ez magában véve is elegendő volna arra, hogy drága hazámat, Magyar- országot, mely oly gyakran és oly szívesen gondol Chinára, missiónk állapota felől megvigasztaljam. De mégis a legnagyobb örömmel szolgálok kedves barátaimnak és jótevőimnek legutóbbi élményeink felől részletesebb fölvilágosítással is. A mi kerületünk chinai hatóságainak terve szerint a f. évi augusztus 14. és 15. közötti éjjelnek kellett volna véget vetni az Ingwate-pártiak gonosz üzelmeinek, hacsak a terv megvalósítása előtt 2 órával az angli' kán protestáns úgynevezett „püspök“ ravaszsága az egész vállalatot meg nem hiúsította volna — a katholikusok előnyére. De erről tudtommal már úgy is küldöttem értesítést. Ez a nemtelen és törvénytelen eljárás végzetes veszélyt hozhatott volna reánk. Ki előtt ne volna ismertes Ingwäte borzasztó boszuvágya, aki az anglikánizmus pártfogására támaszkodik és mindeu áron forradalmat akar kelteni a katholikus egyház és a jelenleg uralmon levő Tszing-dinasztia ellen, hogy azután maga lehessen császár? 1 Súlyos napok nehezedtek tehát reánk. Ingwate megtámadta haragjában a katonákat, betört az alprefektura-városba: Uangná-ba, törvényellenesen szabadlábra helyezte a foglyokat és a hithirdetők és mandarinok minél előbb legyilkolását vette tervbe. Istennek legyen hála, hogy Ingwate nek ez az eljárása végre felnyitotta a Taytschou-ban, Ningpos- ban és Peking-ben lakó madarinok szemeit és tisztán látták Ingwáte-nek szövetkezését a protestantizmussal és a chinai nép söpredékével. Aug. 22-én kivonult tehát Jű tábornok Ingwate ellen és bizonyosan hatalmába kerítette volna és mindenkorra tönkre tette volna, ha csak a vakmerő Ingwáte-lázadók kigyó- ravaszsága a katonák egyik korán megérkező előcsapatát váratlanul meg nem támadta volna. Látszólag a lázadók maradtak győztesek, mivel a katonák parancsszó nélkül nem harczoltak, hanem rövid önvédelem után vissza fordultak. A katonák közül hárman estek el, a lázadók közül 13-an és 32-en r TÁRCZA
