Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-02-08 / 6. szám
VIII. évfolyam. 6-ik szám. Szalmái', 1890. február 8. HÉT szemle: ‘D Au POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évra — — — —-------— — — Fé lévre — — — — — — — — — Negyedévre — — — — — — — — 3 írt -K *kr. 1 frt 50 kr írt 75 kr. Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. ——T———" _ Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze_ küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora SO kr. A lap megjelenik minden szerdán. A képviselőválasztás előtt. A politikai helyzet még mindig bizonytalan és zavaros. Senki sem tudja biztosan, mit hoz a legközelebbi jövő. Békét-e, vagy háborút ? Az eddigi lelketlen, jogfosztogató, erőszakos rendszer tovább fenntar- tását-e, vagy a valódi erkölcs, szabadság és tiszta alkotmányosság diadalát. A nemzet zöme az utóbbit várja, reméli, óhajtja forrón. Az előbbit csak azok lesik önző reménységgel, akiket az érdek ezerféle szálai az eddigi kormány-hatalomhoz kötnek. Bárhogyan dőljön el azonban a koczka, minden valósziniiség szerint uj képviselőválasztások előtt állunk. Ha a Bánffy-Tisza szövetség és rendszer kerül ki győztesen a kuliszák mögött most folyó alkudozásokból, a további küzdelem már nem a képviselőházban fog folyni, hanem a választó-kerületekben. A mely kormánynak és pártnak elég vakmerősége volt az alkotmány összes biztosítékait eddig lábbal tiporni és a szentesített törvényeket semmibe se véve a mai úgynevezett ex-lex állapotot létrehozni, az bizonyára nem fog habozni a törvénytelenség utján megtenni a második lépést is: az országgyűlés törvénytelen feloszlatását és egy uj választási hadjárattal az embertelen Bánffy-féle rendszer szerint az ellenzéket még jobban összetörni. Ha azonban az ellenzék által követelt reformok győznek, — ha a Tisza-rendszer rég megérdemelt bukása bekövetkezik, az uj választások, talán valamivel később, de nem messze időben, szintén elkerülhetetlenek. Ez esetben ugyanis a nemzet sorsának intézése uj kezekbe kerül. Nem hihető, hogy a Tisza-rendszer eddigi exponált hívei benne maradjanak az uj és tiszta programmot megvalósító többségben. Ki fognak válni. Ellenzéket fognak képezni. Uj párt-alakulások történnek. A szabadelvű párt jobb és tisztább szándékú elemei egyesülni fognak az úgynevezett dissidensekkel, kiváltakkal. Egyesülni fognak a nemzeti párttal és ha idővel az egyházpolitikai sérelmek orvoslását is programmjukba veszik, —talán a néppárttal is. Már ez az uj irány, ez az uj pártalakulás minden valósziniiség szerint szükségét fogja érezni annak, hogy a választások tisztaságának biztosítása után uj erőkkel szilárdítsa meg magát a nemzet zöméből. Mert ne feledjük, hogy a kíméletet nem ismerő, az ellenzéki érzelmű vagy független gondolko- zásu tehetségeket nem tűrő, és kiüldöző eddigi erőszakos rendszer miati igen sokan, és pedig a legkiválóbb, legönzetlenebb hazafiak vagy leszorittattak a közügyek teréről, vagy belefáradva a sikertelen küzdelembe, — megundorodva a politikai élet erkölcstelenségeitől, — önkényt visszavonultak. Ezeket a derék hazafiakat nem nélkülözheti az uj irány,az uj párt- alakulás, szüksége lesz fényes tehetségeikre, lelkesedésükre, önzetlenségükre. Már csak ez is okada- tolttá fogja tenni az uj választásokat. Nekünk már most számot kell vetnünk ez eshetőségekkel és bárhogy forduljon a koczka, el kell készülnünk rá a szervezkedéssel. Az a kérdés már most, minő szempontból induljunk ki s készüljünk az uj választásra, vájjon általános hazai érdek szentpontjából, vagy városunk helyi érdekét tartva szem előtt? Elvek után induljunk- e vagy az opportunitás, anyagi haszon jelszavát Írjuk — e zászlóinkra? Mi nem habozhatunk a felelettel. Ha a szabadság, jog, és erkölcs uralmát akarjuk visszahozni szegény hazánkra, mi nem lehetünk oly önzők, hogy a haza érdekét feláldozzuk kétes anyagi érdekeinkért. Nem lehetünk oly kislelkiiek, hogy. az elvet áruba bocsássuk akár személyi, akár opportunitási szempontokért? Hiszen összes bajainknak épen az képezi forrását, hogy országszerte az elvek feláldozásával az önző érdekek jutottak uralomra. És ime hova jutottunk! Az ^TAROZA^ Páduai szent Antalról. — Legenda. — Méla csend a vizen Ájtatos a tenger. Partján dőzsölő nép Dóvaj, léha kedvvel . . . — Egyszer ól az ember 1 Sóhajt hord a szellő : Oh jer, hiv az Isten 1 (Nagypéntek van holnap,) Kérd, hogy üdvözítsen, Mindenkor segítsen. Ej ha! zene zendül A nép tánezra pattan ; Elnézi a tenger Némán, mozdulatlan . . . Ki tudja, mit gondol?! S im, Pádua szentje, Akit — arra járva — Gyászos unnepesten Sért a durva lárma, Jön panaszszal ajkán : „Emberek 1 Ma Krisztus Gyászemlókü napja, Akitől mindnyájunk Üdvösségét kapja S szivetek feledte? Fületekhez szólok És ti nem halljatok ? Szemeitek vannak És ti még se’ láttok ? Jertek, hiv az Isten 1“ Megvetéssel fordít A nép neki hátat S amit durva leikök Átokul kívánhat, Vad szitokba öntik. Föltekint az égre S néz sokáig Antal, Ajka hő fohászt súg Tiszta áhítattal, Szent harag szemében. „Nem hallgatsz szavamra, Bűnök szolga népe ? Tengernek halai, Jertek hát elémbe, Ti nektek beszélek 1 Hogyha elfajult már S lelketlen az ember, Hallgassatok rám ti Békén, türelemmel Isten szent nevében ! S mozdul a sik hullám, Pezsg a vizek árja, Titkait a tenger Fölveti, kitárja, A halak kijönnek : Laposfejü szörnyek Meregontó csáppal, Szelid pontyok, harcsák Ocsmány kalapácshal, Emberevő czápa. Falánk csuka, cselle, Sajgócz, tüskés márna, Apró ezüst pille,
