Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-10-11 / 41. szám
2 HETI S Z E M L E“ (41-ik szám.) niinket, hogy miért megyünk gyónni stb. Az ennyire ostromolt kath. gyermekből lehet-e heti egy-két órában vallásos gyermeket nevelni plane akkor, ha a tanitó is más vallásu s az előadás közben elejtett megjegyzései arra czéloznak, hogy a gyermeket egyházától elidegenitsék. Ha a kultuszminiszter ur a valláserkölcsös oktatást hangsúlyozza is az állami iskolákban, ezt vagy ten- dentiából teszi, vagy a dolog természetét nem veszi figyelembe. A kath. papság és a nép. A magyar kath. papságról senki sem mondhatja, hogy a lelki gondozás mellett nem karolta fel a nép érdekeit anyagi és társadalmi téren is. A múltban — mondhatni — csak ő karolta fel, ő támogatta, védte a szegény elnyomott népet. 0 volt atyja, szószólója, legfőbb tanácsadója, vigasztalója, mindene. Nagy is volt tekintélye, óriási a befolyása, és benső a ragaszkodás, mely mindenütt környezte. A mai idők sanyarusága, a mely kivált a szegény népre nehezül, sokkal nagyobb mértékben követelik meg a paptól, hogy a nép ügyét felkarolja. Megköveteli ezt a nép helyzetének talán még a XIII. század szolgaságánál és nyomorúságánál is súlyosabb állapota ; de megköveteli kivált azon körülmény, hogy a önző nópámitók kiaknázva a nép nehéz és gyámoltalan helyzetét s téves tanaikkal megingatva a nép hitét és legtermészetesebb vezetőjének, a papnak, tekintélyét:— a népet anyagilag épugy, mint főkóp lelkileg a legveszedelmesebb irányba sodorják. Ily helyzetben a pap tevékenysége ma már nem szoritkozhatik pusztán a templomra és iskolára. A népre hatni, eredményeket fölmutatni, régi óriási befolyását visz- szaszerezni, a népet az egyházhoz lánczolni és ennek védelmére szervezni csak akkor lesz képes, ha intensiv, czél'udatos társadalmi tevékenységet is fejt ki. Nem érijük mi e szereplés alatt a minden lében kanál-féle szereplést, a pap hivatásával alig összefüggő mindenféle társadalmi mozgalomban való részvételt,- hanem a nép igazi lelki és anyagi javára szolgáló azon czéltudatos működést, a mely sz. Pált lelkesítette, midőn mondá: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megnyerjek Krisztusnak.“ Ide pedig nem elég magában a bármily ékes beszéd. Facta loquuntur. Tettekre van szükség. A németországi kath. papság mindenkinek követendő fényes példaként tündöklik e téren. Nemcsak szónokolt és irt, de minden téren kezébe vette a társadalmi actio vezetését. Teljesen a nép embere úgy politikai mint társadalmi téren, a képviselő kamrákban, a nagy gyűléseken, a választási harczok közepe», a napi sajtóban, a társadalmi mozgalmakban, a gazdasági téren. És szent irigykedéssel látjuk az eredményt. A német kath. népet a papság tevékenységével megbonthatatlan phalanxként sorakoztatta az egyház védelmére. A hálás nép, a melynek érdekeit a papság felkarolta, bízik a papságban, készségesen indul a szava után, viszont védi, támogatja és amint láttuk, az üldözés idején megosztá vele keservesen keresett utolsó falat kerenyerét is. De ezt meg is érdemelte a lelkes német papság. Mig a tőkepénzesek és gyárosok milliót milliókra halmoztak, addig a német mezőgazdák a tönk szélére jutottak, a megváltozott gazdasági viszonyok, a földet sújtó nagy adóterhek, a munkaerő megdrágulása, a termények árának jelentékeny hanyatlása, főkép a zsidó spekuláczió, mindent megzsib- basztó uzsora és eladósodás következtében. A liberális államkormányzat nem törődött sorsával, a nép pedig nem tudott magán segíteni. A szegény elnyomott nép némán szenvedett vagy vére-sszáju szociálistává lett. Ekkor lépett fel a papság a nép érdekében. Megalkotta a német Bauerverein okát, melyek az üldözés és elnyomás daczára hihetetlen gyorsasággal terjedtek el s ma közülök csak egy, a wostfaliai 30.000 tagot, a rajnai 35,000 tagot számlál, 32,000 példányba járó egyleti lapot tart és megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a földművelő népnek. Egy lelkes pap, Dasbach, alakítja meg a trieri Bauervereint is, s rövid idő alatt 12,000 tagot gyűjt maga köré. Egymaga 5 lapot indít meg, melyek köré 60,000 előfizetőt gyűjt. Irtó háborút indit az uzsora ellen, irodát állítva fel a nép uzsora-pereinek ingyen vitelére s egy év alatt a zsidóság rémeként 734 ilyen pert nyer meg a nép javára, úgy hogy a nagyszerű eredmény,’ előtt, melyre minden uzsora törvény sem lett volna képes, a protestáns „Kreutzzeitung“ is elismeréssel hajol meg. De ő nem elégszik meg ezzel: parasztbankot alapit, melynek tőkéje ma milliókra rúg, állatbiztositó-egyletet szervez, mindenkinek mindene lesz, hogy a nép baján segítsen. A 60 as évek eme helyzetéhez Németországban nagyon hasonlitnak a mi viszonyaink is. A liberális kormányzat nálunk is megkezdte a kultur-harczot. 0» az egyház- politikai törvények, ott a szószéktörvény, ott az iskolák államosítása, ott az egyházellenes sajtó s irodalom, a papság befolyásának kiszorítása minden téren. Más oldalról nálunk is ijjesztő mértékben hanyatlik a nép anyagi jóléte. A mezőgazdák helyzete elviselhetetlen. Itt az óriási terhek, a melyek leginkább a földbirtokot sújtják, itt a munkaerő drágasága, a terményárak hanyatlása, a lelketlen zsidó spekuláczió, a népet tönkretevő uzsora. Itt a nép tehetetlen elkeseredése, itt a socialismus. A magyar papságnak követni kell a német kath. papság fölemelő példáját. Meg kell mentenie a népet fokozottabb társadalmi tevékenység által. „A ki Írni tud, Írjon; a ki szólni tud, szóljon; csak tegyen, az Istenért, csak tegyen mindenki valamit,“ igy buzdított már régen Perger, a lángbuz- galmu püspök. És Istennek hála, a magyar papság egy része megérté a komoly idők intő szavát. Ha megszámláljuk a kath. lapokat, kath. köröket és egyesületeket; ha figyelemmel kisérjük a Zichy Aladár vezetése alatt megindult mozgalmat a keresztény fogyasztási s hitelszövetkezetek terén ; kivált ha szemléljük a kath. pap által létesített de'lmagyaror- szági paraszt-egylet“ működését és nagyszerű eredményeit, a mely ma már 115 fiókkal, mindjárt Rómába szólittatá M.-it s most pápai protonotáriussá és házi praelatussá kinevezve őt, újból kérte a Rómában való maradásra. M. igy felelt: azt mondják, Szent atya! sok nyelvet beszélek, de egyen sem vagyok képes hódolatomat szentséged iránt kellőleg tolmácsolni. M. 1831-ben Rómába költözött, hol a pápa számára az Quirinálban rendeztetett be lakosztály. A pápa kanonokká nevezte ki csakhamar M.-it, a ki mindenek előtt a kínai nyelv tanulásához látott. Ezen időben a kinai hittérítőket Nápolyban a kinai collegiumban képezték. Ide kisérte M. Bossit, a kinai ap. vicariust, hogy a forrásból meríthessen. Közben typhusba esett és dedelirált Wiseman bíboros megjegyzi, hogy óriási emlékező tehetsége nem functionált többé és csak olaszul tudott beszélni. Kinai nyelvtanulmányait csak 1832. őszén kezdette újból. XVI. Gergely időközben vaticani alkönyv- tárnokká nevezte ki. Legszívesebben látogatta azonban M. a Propaganda collegiúmát, hol 1 — lVa órát töltött naponkint, majd-a könyvtárban, majd-a növendékek közt. Sokszor megtörtént, hogy a studensek összeesküdtek ellene és egyszerre mindenki a maga nyelvén rohanta meg. De M.-it nem lehetett zavarba hozni. XVI. Gergely egy napon kellemes meglepetést készített M.-nak egy beszéd torna-játékban, melyet a vatikáni kertben rendezett számára. A pápa nagy számú propagandái növendéket rendelt egy lombos rejtett helyre. A szokásos sétájára elhívta M.-it is. A mint nyugodtan beszélgetve haladtak, egy adott jelre előtörtek az ifjak s a pápa hódolatteljes üdvözlése után a legtarkább nyelveken kezdték ostromolni a tudóst, hallatlan jargon támadt. De M. egyenként szedte elő a támadókat s min- denikkel annyi szellemmel és elegáncziával beszélt, hogy a környezet bámulva hallgatott. M. a pápa kegyelméből gyorsan emelkedett a kitüntető állások lépcsőin. 1833-ban a Vaticánban első custos, sz. Péternél kanonok. Érzéke a beszéd harmóniája iránt a legfinomabbnak mondható. Egyizben látogatójával dr. Frankkal beszélgetve ezeket mondotta : Tudja Ön, melyik az a nyelv, melyet szerkezeti hajlékonyság és harmonious rythmus tekintetében mindjárt a görög és itáliai után helyezek ? A magyar. A magyarok nem ismerik azokat a kincseket, melyeket nyelvükben rejtve bírnak. Dr. Franki M.-it Sprachenkrősusnak és Sprachen-Chamäleonnak nevezi. M. az ázsiai nyelvek mellett művelte az éjszak és délamerikai ’nyelveket is. A perui chilii és californiai nyelveken verseket irt, értette lhippewa, delaware és Algonguin indián idiómákat. A mi a kelet ázsiai nyelveket illeti, a cingalesit ismerte, és a hindosztaniak közül a Guzarate belit jól beszélte. De mégis legnagyobb kedvvel foglalkozott a kínaival, melynek dialectusaiban is egészen otthon volt. Hangsúlyozta mégis gyakran, hogy a kinai nyelv igen nehéz, mert ez nem annyira fül mint inkább szem nyelv 1 Az afrikai nyelvekről sem feledkezett meg M., a congói nyelvet és dial'eciusait pl. az an- golesit tudta. XVI. Gergely a világhírű nyelvtudóst végre 1838. febr. 12.-én presbyter bíborossá nevezte és titulusul a sz. Onofrio templomot adományozta neki. Az ünnepi fogadást az uj bíboros a Falcomén palotán tartotta, hol az üdvözlőkkel majd ezen, majd a másik nyelven beszélt. Szülővárosa Bologna egész kötet óda és sonetteben gratulált. Lakása a Valentinois palotában volt, a 12 apostol téren Mezzofanti utolsó életéveire, 1845-re esik I. Miklós czár látogatása XVI. Gergely pápánál. Mezzofanti nem játszotta ugyan a tolmács sze-
