Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-09-13 / 37. szám
VIII. évfolyam. ST-ik Nxáiü ^xatmár, E809. szeptember IS. HÉT SZEMLE B f o, 0 POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — —----3 frt — kr. Fé lévre — — — — — _____ — — 1 frt 50 kr. Negyedévre — — — — ___ — — frt 75 kr. Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő ISÁTIIO K Y lÍND K E. .A lap kiadója;: A „PÁZMÁNY-sÁjTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldomónyok, pénzek, It^det^jok. stb. a „Vázmány- sajtó“ cziméro kiildöndők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A. lsij» meg jelenik minden szerdán. Több rendet! Igenis, több rendet kérünk annak a szegény népnek érdekében, melynek sorsával nem sokat törődtek azok, kik épen azért vannak odaállítva hivatalaik élére, hogy a pontosságnak őrei legyenek, s a népet a minden oldalról és sokszor igaz ok nélkül jövő zaklatásoktól megoltalmazzák. Nagyon gyakran merült fel eset úgy vármegyénkben, mint az ország más vidékein is, hogy a közönségtől az évek óta ,bevett illetékeket ismét követelik. És ha az illető nem őrizte meg 5—6, sőt néha 10 15 éves nyugtáit, melyekkel igazolni képes, hogy kötelezettségének annak idején eleget tett, kérlelhetetlenül el is verik rajta a port. Ha pedig meg vannak a nyugták, akkor futtatják a szegény embert pénzügyigazgatóságtól adóhivatalhoz, onnan a jegyzőhöz, majd visszafelé, mig végre sok huzavona, a szegény embernek nem csekély fáradsága és költsége után végre kiderül, hogy valahol fenakadás történt. Hát az ilyen renddel nem lehet megelégedve sem az állam, sem a társadalom, legkevésbbé természetesen azok, kik legközelebbről lévén érdekelve, mindenki által könnyen érthető okból leginkább érzik a hi- vatalos közeg mulasztásának keserű következményeit. Mi nem kutatjuk, hol van a hiba, ez nem a mi feladatunkhoz tartozik. Csak konstatáljuk, hogy esetek merültek fel, melyekkel köz- kívánatra készséggel szolgálunk. Az állami adminigtratiónak oly hatalmas apparátusa van, melytől joggal megkívánhatja': minden adófizető polgár, mert hiszen az ő fillérei tartják fen, hogy egyik-másik alantas közeg tévedése vagy épen hivatali mulasztása vagy nem tudom mi miatt, igaztalanul zaklatásnak ne legyen kitéve. A pénzkérdés az országok kormányzásának Achilles sarka, itt a legnagyobb pontosságra és ellenőrzésre van szükség, mert ha a népre annak látszata tesz benyomást, hogy felületesen bánnak el épen a legkényesebb dolgokkal, melyek vagyo- nilag oly közelről érintik, könnyen lábra kap keblében, és mondjuk ki, — méltán — a bizalmatlanság és az ezzel járó elégületlenség a fenálló rendszer és kormányzat iránt. Itt nem volna szabad felmerülni a legcsekélyebb mulasztásnak sem, mely kétséget támaszthat az adózó polgárok között, s azon feltevésre szolgáltat alkalmat, hogy állampolgári kötelezettségeiknek teljesítése közben visszaélésnek vagy zsarolásnak o u eshetnek áldozatul. A nép az elégületlenségre a minden oldalról jövő izgatások következtében nagyon is hajlandó. Megmutatta ezt hazánkban az utóbbi pár év, a szoczialistikus eszmék rohamos terjedése. Ezen különben csudái kozni is alig lehet, hiszen a politikai viszszaélések korszakában volt gyuanyag elég, mely a lappangó izgatottságot lángra lobbantotta. A mi adataink is a múltból valók, abból az időből, midőn nem ismerték a jog, igazság és törvény jelszavát, midőn a nép teljesen ki volt szolgáltatva egyesek hatalmaskodásának vagy önkényének. Nem akarjuk a múlt hanyagságáért felelőssé tenni a jelent, csak arra figyelmeztetünk, hogyha ilyen rendetlenségek az állami administ- ratióban megtörténhettek a múltban, megtörténhetnek a jövőben is, kettőzött figyelemmel kell tehát őrködni azoknak, kik a törvény, jog és igazság zászlójára esküdve eme jelszavak végrehajtói gyanánt vannak odaállítva a nép közzé. Különben humbug az egész, üres, értéktelen frázisokká válnak azok a hangzatos kijelentések, melyek a kedélyek TÁRCZA Megtérés. Csak vissza, vissza vágyik szüntelen E bünterhelt szív hozzád, Istenem, A föld porából csillagok fölé, Hogy ott pihenjen drága kebleden. Tied lett ismét oly sok harcz . Mint tűzön át megtisztul az arany : A tékozló bánkódva visszatér, Öleld szivedre, hol üdv s béke van. Maradj vele, oh légy te is övé, Teremts beléje uj reményt, hitet, S szeretetet, mely élve, halva is Hozzád, föl a mennyországba vezet. Gráczia. Levél a tengerről. Irta Fra nk Vilma. T. Szerkesztő Ur! Sipulusz egy tározójában azt olvastam ugyan, hogy csak az ostoba ember konzekvens ; én azonban ismertem okos embert is, aki következetes volt s miután a magam részéről mindig becsültem ezt a tulajdonságot, most is megtartom szavam, bár nehezemre esik annak beváltása. Mert bizony, most már nem könnyű dolog szavamnak állni s leírni velenczei utamat; először is már hat hete, hogy visszatértem, s igy benyomásaim nem oly frissek ; de meg végére jár a bolt idény is, s igy az embereknek nagyobbak a pre- tenzióik, mint az uborka-saisonban. De megígértem, megtartom. Julius 15-én indultunk útnak Fiume felé, Budapesten át, hol természetesen kiszálltunk, mert hiszen a magyar ember nem tud az ő kedves fővárosán keresztül utazni a nélkül, hogy legalább néhány órát ott ne töltsön. Másnap tovább utazva, a felkelő napot a Karsthegysógben, vasúti fülkéből köszöntöttük. Éjjel aludtunk; mikor az ablakfüggönyöket félrehúztuk, már jó magasan haladtunk a Karstban, melynek egyes csúcsait a nap sugarai már bearanyozták; csakhamar ránk is mosolygott, előbujva a hegyek mögött. Meglehet, sok emberrel jövök ellenkezésbe, mikor a Karstot szépnek állítom, de nekem nagyon tetszett kopár csúcsai, mély szakadékai, fantasatikus szik- lakópződmónyeivel. Azt azonban elismerem, hogy szomorú benyomást tett rám, mert nagyon elárulta az ott lakó nép rémitő szegénységét. Azok az emberek összehordják a sziklák felületén levő földet egy helyre, s igy nagy kínnal néhány négyszögmóternyi területen kerteket csinálnak maguknak, hol burgonyát, zöldséget, paszulyt stbit termesztenek. Ezt is az asszonyok, mert a férfiak ott rendkivül restek. Vonatunk gyorsan robogott lefelé s már láttuk a hegyek aljában a tengert, egyelőre csak kicsiny öblöket, a Quarneró sze- szeszélyes partképződésének szülötteit. Azután még két kis állomás és előttünk fekszik Fiume, meg a lapis lazuli szinü Quarneró, sok kis úszkáló vitorlás hajóval, majd meg a kikötő nagy árboczosaival. Keresztülrobogunk a városon, azután megérkezünk, kiszállunk. A hotelből első utunk természetesen a mólóra visz, közelről látni azt a vizet, melyet annyira megszerethet az ember, melyet hiven visszaadni festő hiába kisórel meg. Délután már rajta voltunk, kihajóztunk Abbáziába, fél óra múlva benne förödtünk, ezek után elmondhattam, hogy ismerem a tengert. Bele is szerettem rögtön, hiszen olyan gyönyörű ez a viz, akár mikor nagyfónyes időben intenziven kék, vagy opálszerü színeket játszik, akár mikor borús időben szürkésen zöld. Különben miután 12 napot a tenger mellett töltöttem, elmondhatom, hogy a Quar- nero a legszebb tengervíz, bár az egész Adria felséges. Abbáziáról mit Írjak ? Gyönge az én
