Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-09-13 / 37. szám

E T I

____S Z E M L E“ (37-ik szám.)

me

gnyugtatására valának szánva. Sőt sokkal nagyobb veszedelmet rejt méhében, mert elveszti az ember minden illúzióját, minden reményét egy jobb jövő iránt, ha az állam- kormányzat a törvény, jog és igazság korszakában sem jobb, mint midőn a politikai jellemtelenség ülte orgiáit.

2 _____ ____ ,___ „II

Or

szágos biztosítás.

Talán senki sem gyönyörködik úgy munkájában, mint a |gazda-ember. Nap nap mellett ki megy a mezőre s látja, mint kél, mint fejlődik a mag, szépül a búza, a tengeri, melyet a verejtékével felszántott földbe elvetett . . . Majd az illatos gyepszőnyeg kecsegteti reménynyel s hívja újabb munkára, majd a dúsan megrakott borfa Ígér vig szüretet. De ha sok a gazda öröme, sok aggodalma is. Az elemek: a tűz, a viz, vagy a jég, fagy nem tehetik-e tönkre egész évi fáradozásainak eredményét? Oh hányszor esnek egész határok áldozatául az elemi csapásoknak, sújtó katasztrófáknak ! Az emberi elmének alig van áldásosabb találmánya, mint a biztosítás, mely a katasztrófák, a szerencsétlenségek pusztító hatását évek hosszú sorára fölosztva enyhíti és teszi elviselhetővé, sőt alig észrevehetővé. De alig is van intézmény, melyben több visszaélés fordulna elő, mint a biztositási intézményben. Nagymérvű lehúzások, lelkiismeretlen perczent-felvételek, az ügynökök kapzsisága, a nagy jég és kár biztositási dijak, a biztositási összeghez sokszor huza vona, vagy per utján való jutás; mindezek diszkreditálták a társulatokat, Már a múlt évben is a birtokos osztálynak jelentékeny része nem biztosított és mégis a társulatok 3—4 millió frt tiszta nyereséget tudtak felmutatni. Nem volna-e jobb, ha ilyen összeg az érdekelt gazda közönség zsebében maradna ? Nem volna-e már ideje véget vetni a visszaéléseknek ? Gróf Széchenyi Imre szerint a biztositó társaságok túlkapásaival szemben a védekezésnek két módja lehet; az állami biztosítás, vagy az országos szövetkezés.

toliam arra, hogy annak szépségeit méltassa; ez egy darabka paradicsom. Remek kultúra, gyönyörű parkírozás és a mienktől elütő délies vegetaczió akkor is széppé tenné azt, ha nem volnának magnolia fái, viszont ez a fa magában értékessé tehet egy helyet. Kemény, fényes, hoszukás leveleivel, 10—12 ctm. átmérőjű ivoire szinü virágaival, leirhat- lanul édes bóditó illatával — azt hiszem a legszebb fa, mit valaha láttam, dísze Abbáziának is. A partja sziklás, s a hullámok folytonos törése következtében a part mentén mindig ama titokzatos susogás hallatszik, mely oly ábrándossá teszi az embert, olyan édesen bússá a lelkét. Van ott egy elrejtett zug, kilátással az egész öbölre; előtte nagyon sok szikla, ezek egyikén márványba faragva egy Mária szobor. Kezeit keblén összekulcsolja, arcza fájdalmasan fordul a tenger felé, ruháját fújja a szól — nagyon szép és nagyon megható. Egy grófnő állíttatta a szobrot, vizbefult fia emlékére.

Két napot töltöttünk Fiúméban s ez idő alatt úgy megszerettük a szimpatikus tengerparti várost, hogy csaknem nehéz szívvel indultunk útnak esti 8 órakor Ve- lencze felé. A hajón (Dániel Ernő) nem sok utas volt, majd mind magyar, ami jól esett nekünk. Kiültünk a fedélzetre, csak onnan

Az első, ha meg annyi védője volna is, kivált a részvény-társula'tok nagy hatalmával szemben csak sok évi vajúdás után volna keresztül vihető. De másrészt --1 az állami biztosítás esetén, — a biztositási dijat az állam adóformában vetné ki és szedné be. Úgy de, — mint 1897 lapunk 37-ik számában kifejtettük, — sok szegény ember van hazánkban a felvidéken, de másutt is, kinek nincs egyebe annál a rongyos viskónál, melyet talán őseitől öröklött, — napi élelmét is alig tudja napszámmal vagy fuvarozással megkeresni. Az ilyenek aztán azt a biztositási dijat, bármily csekély legyen is» sehonnan sem képesek előteremteni. S mi következik akkor? Néhány óv múlva dobra ütik házikóját a biztosítási dijak fejében. Ily módon épen oda jut a szegény ember, mintha ellensége perzselte volna fel, legfeljebb annyi vigasztalása lehet, hogy nem boszuállásnak esett áldozatul, hanem törvényesen lett koldussá téve. Végre az állami befolyásból a polgárságra már elég van, nem szabad azt egy újabb, tágas térre kiterjeszteni.

Nem marad tehát más hátra^ mint a kölcsönösség elvén nyugvó szövetkezeti biztosításra térni, a mely a müveit nyugat nyújtotta példák szerint a legalkalmasabb a közérdek megóvására. Ez az országos biztosítás az eddig tisztán üzleti szempontok szerint kezelt biztositási ügybe bele viszi a „Magyarország“ igen helyed megjegyzése szerint az önkormányzat elemeit, a melynek nemesitő, ellenőrző hatása alatt el kell sorvadni minden visszaélésnek. Kiküszöböli a biztositási ügyből az üzleti nyereséget és osztalékot és igy sok millió haszontalan kiadást takarít meg a biztositó közönségnek. Az országos biztosítás eszméjét., mi már lapunk említett számában felvetettük és most örvendünk, hogy közeledik a megvalósulás felé, a mennyiben az országos mezőgazdasági kongresszus Gróf Széchenyi Imre indítványára kimondta elkerülhetetlen szükségességét és országos mozgalmat indít, e szövetkezethez való csatlakozásra nem csak az ország gazdái és földbirtokosai, hanem iparosai, kereskedői és házbirtokosai körében is.

lehet teljesen élvezni a tündéiden szép uta zást. A sors kedvezett nekünk, egyetlen fel- hőcske sem volt az égen, a teli hold sugarai ho^zu sávot hagyva fürödtek a sötótlő hullámokban, Éjfélig csak kellemes, gyenge szellőcske lengedezett, akkor fordult hajónk s erősen kezdett fújni a szól. Egyúttal a látóhatár egyik oldalán sötét fellegek tűntek föl. így talán még szebb volt a látvány; itt a teli hold végnélküli ezüst csikja a vízben, ott a sötét háttérén sűrűn czikkázó villámok. Mégse soká gyönyörködtünk benne ; a bórává fajuló szél bekergetett bennünket, bementünk s tartva az erős hullámzástól s a vele járó tengeri betegségtől ismét Sipulusz tanácsa szerint, ledőltünk a pamlagokra. 10 perez múlva elaludtunk ; amikor felébredtem, javában dühöngött a bóra, tánczoltak a bútorok. Kiváncsi voltam a háborgó tengerre, de alig pár lépés után éreztem, hogy nem jót tesz a talpon levés, igy hát újra lefeküdtem — elaludtam. Azzal a hírrel ébresztettek föl, hogy Yelencze látszik már. Siettünk ki a födélzetre, ott gyűlt össze az egész hajó közönsége. Csillogó viztől mosva, napsugarakba fürösztve ott bontakozott ki előttünk a ködből a tündérváros — Yelencze.

&

Kérelem.

A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898: XXIII t. ez. értelmében létesített „Országos központi hitelszövetkezet“ megalakítása alkalmával kiváló súlyt helyezett a királyi kormány az összes társadalmi tényezők részvételére és ezért már a múlt évben alapítványi üzletrészek jegyzésére kérte fel az ország közönségét.

Magam is felkértem azon alkalommal a kormányzatomra bízott törvényhatóságokat, valamint az ezek területén működő testületek s intézetek vezetőit, hogy a felhívás sikerét tőlök telhetőleg előmozdítani és különösen azt fontolóra venni s vétetni szíveskedjenek, hogy az alapítványi üzletrészek jegyzésénél a netalán csekélynek mutatkozó kamatozást bőségesen meghaladják azok az előnyök, melyek a helyes irányban vezetett szövetkezet révén az adózási képességnek az általános erkölcsi és anyagi jólétnek emelésében a lakosságra hárainlanak.

E kérelem nem talált oly mérvű visszhangra, mint a minőt az ügy fontosságából folyólag várni lehetett; mert csupán Szat- már-Németi szabad királyi város közönsége és a szatmári káptalan juttatta tudomásomra egy-egy üzletrész jegyzését.

Nem kivánom ezt a szövetkezeti eszme iránti érdeklődés hiányának tulajdonitani; mert az arra illetékes faemrok már régebben tanujelét adták annak, hogy a szövetkezetek jelentőségét kellőleg méltányolják, a mennyiben több törvényhatóság területén intensiv mozgalom indult meg szövetkezeti hálózat létesítése érdekében.

A csekély eredmény egyedül annak lehetett következése, hogy múlt évi 720 elnöki számú felhívásomban a kormány rendeleté folytán igen rövid — négy napi — időközt határoztam meg a jegyzésre, a mely rövid idő nem elég arra, hogy az ügy kellőképen mérlegeltessék.

Remélni bátorkodom, hogy a hivatott tényezők az együttműködésre az eddiginél nagyobb mérvben lesznek megnyerhetők, ha az elhatározásra több idő áll rendelkezésre s ezért ezúttal becses elhatározásának közlését deczember 15-ére kérem.

Az aláírásra vonatkozólag tájékozásul a következőket kivánom tudomására juttatni.

Egy alapítványi üzletrész a törvényben megállapított legkisebb összegre 1000 koronára szól.

Az alapitó tagok jogviszonyaira vonatkozó rendelkezésekből a következőket emelem ki.

1. Az alapitó tagok a központi hi telsz: vetkezet kötelezettségeiért csak alapítványi üzletrészeik erejéig felelősek ; másrészt a központi hitelszövetkezet vagyonában és jövedelmeiben csak annyiban részesülnek, hogy üzletrészeik alapszabályszerü visszafizetését s a nyereségből legfeljebb négy évi százalék kiszolgáltatását követelhetik.

2. A szavazati jog gyakorlásának módját az alapszabályok határozzák meg.

3. A jegyzett alapítványi üzletrészek visszafizetésénél a tagság megszűnik.

4. A központi hitelszövetkezet tiszta nyereségéből első sorban tiz százalék a tartalékalapra, továbbá tiz százalék a kötvények külön biztosítéki alapjára, a fentmaradó összeg az üzletrészek osztalékára fordittatik.

5. A központi hitelszövetkezet tizenkét tagból álló igazgatóságába az alapítók négyet választanak.

6. Aláíráskor 20% a legközelebbi adó-