Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-08-23 / 34. szám

2 HETI SZEMLE“ (34-ik szám.) ről sok keserűségre és felháboro­dásra szolgáltat alkalmat. Sok fegyelmi ügy van várme­gyénkben, melynek lefolyását már alig győzzük végére várni. Pedig úgy a megtámadott becsület, mint a közönség érdeke megkívánná, hogy végre valahára dűlőre jöjjön. A huzavona egyik szempontból sem indokolt és nagyon érthetőleg izga­tottságot szül. En tudok egyént, kit rágalmazó nyelvek csalással, sikkasztással stb. vádoltak. Kit meghurczoltak a kö­zönség előtt, végre a bíróság becsü­letét tisztára mosta. Az alatt az idő alatt, mig bünpere folyamatban volt, csakhogy épen bele nem őrült. Az embertelenséggel határos valakit ilyen lelkiállapotnak esztendőszámra kitéve hagvni. o t Számtalan panaszt hallottunk már a közigazgatás roszaságáról. Zúgolódik a nép, lármáznak a la­pok úgy a fővárosban mint a vidé­ken. Épen a számtalan hiány érzete vezetett az államosítás eszméjéhez. Helyes-e vagy nem, — most nem kutatjuk. Az eszme megtestesülése még úgyis jó ideig várat magára. De épen azért, mert még so­káig kell várni, mig az Ígéret föld­jére jutunk, annyit mégis megkí­vánhatunk, hogyha mannát nem adnak, legalább ne traktáljanak bennünket vaczkorral. Szóval aki­ket illett, cselekedjenek a nagy kö­zönség érdekében és igénye szerint. Javítsák a közigazgatás menetét, ahogy csak lehet. Ne legyen irány­adó az atyaíiság, sógorság, cziinbo- raság ott, hol bűntény megtorlá­sáról van szó. A fegyelmi ügyek gyors és minden hanyagság nélküli elinté­zést követelnek. Eléggé megvilági- tottuk mindkét szempontból. Epen azért reményünk van hozzá, hogy a már régi idő óta folyamatban lévő kérdések elől az illetékes lak­nak könyei ? Mindeniknek van. Gyakran megesik, hogy elmondhatjuk: Felettem éj, nap. Sötét ború ; Szemembe könyek. Szivembó bu. (Bajza.) Igaza van az én jó barátomnak : a belső ember, a mint az ember őszintén ön­maga előtt áll, mindig elmondhatja: min­dig esak sírok. Hogy vagyunk tehát mi emberek? Öröm vagy fájdalom ér, mindig csak sírunk. lHllich Ottó. A kath. egyház és a tudomány. —Egy pár adat a sok közül. — Már Herder azt mondá, („Ideen zur Philosophie der Geschichte,“ 20 könyv), hogy „A római hierarchia nélkül Európa valószínű­leg a zsarnokok zsákmányává, örökös vesze­kedések színhelyévé avagy talán mongol pusztává lett volna.“ A tudományok kutatását, művelését nemcsak nem üldözte az egyház, hanem maguk az egyház féríiai voltak a tudomány legkiválóbb művelői, ők voltak a legszorgal­masabb kutatók. Hurter írja: „A zárdák könyvtárai nélkül nagyon csekély tudomást torok törekedni fognak elhárítani az esetleg felmerült akadályokat, és azokat a kívánt megoldáshoz juttatják. A Vigadó-építést ellenzők álláspontja. Az uj „Vigadó“ építésének kérdésében a múlt gyűlésen lefolyót vitából az ellenzék állás­pontjának ismertetése végett itt adjuk az egyik kiváló szónoknak, Csomay Imre képviselőnek gyorsírás után felvett beszédét: Méltoságos Főispán ur; Tekintetes Köz­gyűlés ? Én nem voltam „hotelista“ soha, tehát ellene vagyok annak most is. Nem vagyok a Tanódi helyzetében, a ki előbb eddig akarta a szálloda építést. Tehát én minden nehezebb teher nélkül mehetek ennek a kérdésnek a vi­tájába, a mely vita pályájának végére azt aka­rom indítványozni, hogy a Tekintetes Közgyű­lésnek minden tagja vesse el ezt a határozati javaslatot, a melyet én a magam részéről, ki­jelentem, hogy nem fogadok el. Tekintetes Közgyűlés 1 Az én tudtommal, pedig én jártam közgyűlésre rendesen, még so­hasem volt az véglegesen és érdemileg eldöntve, hogy arra a telekre, arra a területre mit építsünk ? Egyáltalában épitünk-e, vagy nem ? — Nem volt kimondva, hogy arra bérházat építünk, nem volt kimondva, hogy arra szállodát épí­tünk, — hanem igenis csak olyan utasítást ka­pott a tanács, hogy puhatolódzék, mit hall, mit vél, hogyan lehetne azt hasznosítani és e te­kintetben adjon tervet, adjon javaslatot és ér­lelje meg a kérdést, hogy aztán annak minden része a közgyűlés elé állíttatván, a közgyűlés abban a helyzetben legyen, hogy döntsön. A mint ma van itt a kérdés , ma, és csakis ma lehet és kell abban a kérdésben intézkedni, hogy azon a telken egyáltalában építkezést akar-e foganatosítani a város közönsége, — s mit épit: hotelt vagy bérházat, arra a te­lekre ? Hát tekintetes Közgyűlés ! én azt mon­dom, hogy azt az épületet, a mely ma ott all, ne bontsuk le, hagyjuk ott, mert az az épület Szatmárra nézve emléket képe: ; te'jesen szilárd és erős, és igy nem osztom azun nézetét, hogy az rom volna. Azon épület azon szép alak­jában, azon építési modorban fenntartható lakható és ma is kifizeti magát; lebontani, be­szereztünk volna az emberiség hoszu korsza­kos viszonyairól; nem egy országnak összes történelmi emlékeit a zárdák mentették meg az utókor számára ; ezek nélkül keveset tud­nánk a múlt idők eseményeiről. („Innocenc|III) — Sem Herder, sem Hurter nem hive a katho- likus egyháznak111), de annyi jellemük van, hogy történeti tényeket kereken el ne tagadjanak. Okén, a jénai radikális elvű természet- búvár így ir: „Nagy hiba volt a zárdák elpusztítása és lakóik szétszórása. Az efajta bűnök előbb utóbb megbosszulják magukat, ahogy azt rpá.r is látjuk. Hol vannak volta- kép a zárdáktól elrabolt kincsek, hol vannak könyvtáraik, természettudományi gyűjte­ményeik, fizikai kézsülékeik? A zárdák szellemikicstárai és oktató intézetei voltak az országnak és a melyek nem azok voltak, azokká lehetett volna tenni őket, hogy ha már államaink mást nem tűrnek meg, mint amiből pénzt kipréselhetnek. És utóvégre nem maradhattak volna meg a zárdák eredeti rendeltetésük iránti tiszteletből is? Nem-e ők művelték először a talajt, oktatták a népet, terjesztettek egy szelíd vallást s vele erkölcsi és tudományos műveltséget?“ „Mik *) *) Ilurtor később katholikussá lett. Szork. lyette ujjat építeni, bérházat vagy mást, sze­rintem a legnagyobb bűn és szerencsétlenség; mert Szatmáron ma már két téglát egymásra tenni haszonnal nem lehet. Átmentünk itt többen az építkezés kínjain, tehát azt tud­juk, mi különösen a piacz és környéke. Mél- tóztassék csak a zárszámadásba beletekinteni, mindenütt a bérlet és jövedelem-csökkenést ép­pen az épületek mutatják. Tehát bérház alak­jában építkezni nem lehet, már maga ez a kö­rülmény olyan, hogy még gondolatnak is sze­rencsétlen. Egy bérháznál, mint a minő a mos­tani épület is lehet, a melyet lehet osztani száz és száz fiókra, lehet különféle osztálybeli, tár­sadalmi állású és rangbeli lakót összegyűjteni de egy szállodában lehet-e, ha nem akad bérlő, ha szintén úgy fogunk állani, mint a főváros; mert Budapesten a Vigadó üresen áll 1 (Igaz! Zaj. Elnök többször csenget.) — Ha tehát a fővárosnak példáján okulni és tanulni akarunk akkor a szállodaépítésbe nem mehetünk. Tekintetes Közgyűlés! szállodát építeni, mikor a fővárosban is alig fizeti ki magát, vi­déki városban merőben meggondolatlanság; ma, a mikor a zónakort éljük, a mikor az ide­érkező két óra múlva tovább mehet, a mikor a jelen helyzetben, az általános, úgy nevezett „vigéczforgalom“ 20 embernél többre napon­ként nem megy, ma, midőn a vásárok kora is lejárt, épen a közelség folytán, a vidéki közön­ség mindennap érintkezhetvén a várossal; ms •táneztermet építeni, mikor a bálok kora lejárt ma nagytermet építeni, midőn chambre sepa- rébe szeret vonulni a közönség; teljességgé nem lehet. Maga az a cél, hogy ott tánctérén építtessék, mindig nehezen értékesithetővé tesz azt az épületet, mert a bérlőnek mindig szá mitásba kell venni annak a szállodának e ré szénéi a világítási, karban tartási költséget, ; mely pedig neki jövedelmet nem hoz. Én ; a magam részéről, Tekintetes Közgyűlés, szálloda építésnek határozottan ellene vagyok még pedig egészben ! Arra a telekre pedig kü lönösen szállodát építeni én valósággal meg gondolatlan dolognak tartom; mert az a tele frontjára nézve keskeny, a szomszédok áltr bezárva van, annak sem levegője, sem világos sága nem lesz, pedig első főkellék a szállodát- nézve, hogy annak világossága és levegője le gyen, mert különben ott az egészség kérdés volnánk mi mostan a régi zárdák nélkül Semmi, mint félvad germánok! Nincs a n korunknak már érzéke a hála iránt? 01 megérjük még, hogy a kormányok a rombc ló fölvilágosodásból kijózanodva, örüln fognak, ha a düledező kolostorokba ujr bevonulnak a szerzetesek s ott Isten dicsé ségére és a nép épülésére karénekhez ke: denek.“ így Okén a radikális termószetkutat De minek idézzek tovább, beszéljene csak a száraz tények 1 Rabanus Maurus, 823— 842-ig fűid apát, korának egész tudománykörét felölel hatalmas szellemével és az „Univerzumn Írott 22 könyv“-e ma is respektussal talá kozik a tudósoknál. Yidukind korvey-i szerzetes megírta szász föld történetét, mely ma is fórrá munkául szolgál a kutatóknak. Strabo reicheni apát (849) NómetorszÉ legelső botanikus kertjét teremté me kolostorának könyvtárát 400 kötetig gy; rapitolta, az akkori időkben hallatlan szár Ezen kolostornak volt tagja Hermanni Contractus, kinek csilagászati, mennyiségtar természettani, történelmi nagy ismereteit' fényes bizonyságot tesznek müvei és kit

Next

/
Thumbnails
Contents