Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-08-16 / 33. szám
„H E T I S Z E M L E“ (83-ik sMin.) 3 A föszmnvevö számsorai. A városi vagyonleltárra vonatkozólag olvassa most a főszámvevő a rengeteg számokat akár egy kis volt Wekerle. Szent áhítattal hallgatja a közgyűlés. Persze ez az előadás épen olyan, mint az a hires predikáczió, melyről mindenki elismerte, hogy nagyon szép, de senki nem tudott számot adni arról, hogy mi volt hát benne a szép ? Villámlások. A közgyűlés már megszokta a villámlásokat ! A villanytelep bőven ereszti az anyagot. A főszámvevő jelentésének gerinczét is „a ki nem fizetett számlák képezték“, melyekre vonatkozólag aztán a villambizottság jelentését is felolvasták, E jelentésből megtudjuk, hogy vannak követelések, melyeknek jogosságát elismeri a bizottság, de vannak olyanok és pedig számosak, melyekre nézve a villámvilágitási mérnök igazgatót (mintegy 16 ezer koronáig) nagy mérvű hanyagságról és önhatalmú eljárásról vádolja. Ennek alapjan bizalommal többé a város nem lehet az igazgató iránt, hanem indítványozza a bizottság, hogy az igazgatói állásra a pályázat hirdettessék ki. A tiszti főügyész jelentése szerint, Farkas igazgatónak mint ideiglenesen alkalmazott tisztviselőnek a nyugdíjra nem lehet joga; de nem lehet a végkielégítésre sem igénye, mert hiszen ő önkéntes lemondás folytán távozik és igy a végkielégítés szóba sem jöhet. Némelyek kívánják, hogy olvasstassék fel az igazgató-mérnök lemondó levele. A levelet felolvasták; ebben az igazgató köszönetét mond a városi tanácsnak azon hathatós támogatásárt, melyben őt működése alatt reszesité. Dr Fejes kifogásolja, hogy miért nincs határozottan kimondva, mikor bocsátjuk el az igazgatót ? A bizalmatlanság oly eklatánsán nyilvánul, hogy az elbocsátásnak e közgyűlés határozata után azonnal meg kell történni. Tiszti ügyész bevárandónak tartja az uj igazgatót. Dr Fejes: Tehát ha három év után lesz uj igazgató ? Polgármester dicséri Farkas igazgató művezetői képességét, ő csak, mint gazda gyenge. Ez a művészet nem adatott meg neki! Végezni fogja helyette a bizottság a gazdálkodást. Kelemen : ő megjósolta már régen, hogy gazdaságilag baj lesz; most azt mondja, hogy a technikai szempontból is majd rá jövünk, hogy baj van. Ha tehát mindnyájan bizalmatlanok Eddig tartott a költői hangulat, mely most egyszerre a legvastagabb prózaiságra sülyedett a belügyek rendbehozatalánál, minek végleges lebonyolítása holmi pisztrángok életébe, majd sertéskarajokba került, így csakhamar szegeletre vergődtünk, még csak a szivarvásárlás volt hátra. Mondják, olyan szép szőke szivart messze földön nem lehet kapni, mint itt. Ebből kifolyólag mindenki gondoskodott, hogy bőségesen ronthassa a levegőt. Aztán útnak indultunk. Szép villasor között, melyek a hegyoldalba elegáns kivitelben épültek, mintegy negyed órányi utat tettünk a helység végéig, hol a Pruth folyó hatalmas völgyét egy robusztus kőhíd — mely felett a vasút közlekedik — méltóságteljesen öleli át. Remek alkotása ez az emberi kéznek. Egyetlen ive 65 méter hosszú s mintegy 30 méter magasan hajlik keresztül a Pruth felett tiszta terméskőből összerakva. Mi is csaknem megkövülve néztük e feltétlenül merész alkotást, megkerültük jobbról, balról, de bármely oldalról tekintve, hatalmas méretei daczára csinos symmetriája a mi laikus lelkűnkben is a nagyszerű érzetét vagyunk, úgy ilyen komplikált kezelést tűrni tovább nem lehet. Haladéktalanul dűlőre kell vinni az ügyet, Farkas Antal: Ez a tanács dolga lesz! így elfogadom. Farkas igazgató lemondása elfogadtatik, azon határozati javaslattal, hogy a tanács haladéktalanul intézkedjék az uj igazgatóról. A kezesek. Jelentik, hogy Valkovics Sámuel Kossuth kerti bérlőjéért Márkus Márton és Schwarcz Albert áll jót. — Éljen 1 kiállják többen. Kelemen képviselő azonban a nagy éljenzések daczára is aggodalmaskodik, még pedig elvi szempontból. Markus nagy bérleti viszonyban van a várossal, és most kezese lesz ismét egy bérlőnknek. így Márkus kezeskedik Valkovicsért, esetleg Valkovics meg — Márkusért. Mi lesz ebből ? Jól van, fogadjuk el, de azon kikötéssel, hogy ez „precedens“-t ne csináljon. (Nagy nevetés). A vigadó. Mikor a főispán olvassa, hogy most a vigadó építésének tárgyalása következik, a közgyűlés termében általános zsivaj keletkezik. — Jön a java! — Lássuk a medvét 1 kiáltottak egyesek. E zsivajban állott fel a polgármester, mire hallszik a kiálltás. Jön az öreg ágyú 1 Polgármester röviden akarja ennek az ügynek történetét előadni. — Ismerjük I Elmondja, hogy hát műszakosok vizsgálták meg a tornyos házat és kimondották, hogy hát a tornyos házat nagy költséggel sem lehet megmenteni a mi korunknak. Boltok épültek azóta (Plébánia, Papolczy ház, Lengyel.) így jöttek arra, hogy hát „egy oly intézményt kell felállítani, mely konkurencziát nem csinál (pet sze a Deáktéri palotalulajdonosökkal). Ez a polgár- mester szava. Építünk tehát vigadót, mert Szatmár nagy központi hely és mert már annyit kötöttünk, hogy muszály tovább kőtenünk — és a többi. Az egész pontom 230 ezer ! Mert uraim, mikor mi úgy a magunk eszétől terveztünk hát 200 ezret számítottunk. Most aztán, hogy a fővárosi czéggel is összeköttetésbe jöttünk, hát már a 230 ezer forintba vagyunk. De hisz ettől ne ijjedjünk meg. Hiszen hogy volt lelkesedés. így például Tanódi képviselő keltette s minden gondolatunk abban nyert befejezést hogy gyönyörű. Az általános szép érzetével eltelve megtekintettük még a közelben zugó vízesést, hol a Pruth kiálló kopár szikláról nagy robajjal zuhog alá s megtört hófehér hullámai összevegyülnek a jobbról-balról beleömlő patakok vizével s hömpölyögnek tova. Hosz- szan elnéztük e zuhogó viztömeget, melyet minden kiránduló megtekint, legalább a sztk- laláblákra felirt temérdek név ezt látszik igazolni. E felírások közt egyik kiemelkedőbb sziklatömbön a kétfejű sas hamvas kékre festett alakja tűnik elénk 1894-ből. Ez évben építették a kőhidat s a szükséges kőanyagot e helyről hordták. Itt pingálta fel látogatásunkat társaságunk egyik vialis tagja, mert mint mondá, minket sem a gólya kötött. Ezzel — úgy véltük — kötelességünket róttuk le a lengyelek földje iránt s mint a kik legjobban végezték dolgukat, mentünk a restaurátióba, hol már készen várt a pisztráng, a kirándulók eme specialis eledele. Épen javában folyt a táplálkozás, mikor beállít a mikoliczini lengyel postamester egy bécsi jogászszal. Soha olyan szeretkezést. is a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel az ügyet. (Óriási nevetés.) — Megbánta ! — Megtérni, nem szégyen 1 — Éljen ! És igy beszél vala tovább a polgármester. Még azt is felhozza, hogy „többé nem lesz itt e nagy vidékek központján verseny a vendéglősök közt. (Nagy argumentum.) „Lesz egy jövő fejlődésünket biztositó nagy közintézetünk 1“ Ezután az előadó referálja a javaslatot a Vigadó építésére. A felolvasás után sokáig néma csend .következett. Majd Csomay Imre szól azon czélból, hogy a közgyűlés minden tagja vesse el azt a javaslatot, mely Vigadót akar építeni. A mellett van, hogy maradjon a tornyos ház, mert ahhoz minket emlék köt, mert a tornyos ház átalakítható. Bérházat se építsünk, mert itt e városban ma már bérhaszonnal építeni nem lehet. — Tapasztalatból beszélj — A város is tapasztalhatja. Ott van a zárószámadás, hol a bércsökkenések napi rendben vannak 1 Felhozza, hogy a város saját vendéglőjének a „Zöldfádnak csinál konkurencziát. Felhozza, hogy egy tiszteletreméltó ipartársulat Vigadóját teszik tönkre. Nem is akad az uj Vigadóra bérlő. Egy mi vendéglősünket úgyszólván belevitték, csakhogy Vigadó legyen. „Nem is hiszem, hogy higgadt józan észszel ment volna bele a bérlő!“ Mi lesz 12 év után, ha nem akad bérlő i (Zugás). — Komoly dolog ez (Bakó). — Míg Szatmárnak iskolára nem telik, addig Vigadót nem szabad építenünk! Nem fogadja el a határozati javaslatot, óva inti a közönséget a veszedelemtől. Határozati javaslatot nyújt be, hogy mindazok, kik megszavazzák a Vigadó építését erkölcsileg és vagyonilag felelősök a bekövetkező kárért. Dr. Fejes névszerint való szavazást kér. Dr. Tanódi nem szólott volna, ha a polgármester nem provokálja. Mikor ő a Vigadó mellett volt, akkor még 2 száz ezerforintról volt szó. Ma már 230 ezerről van szó. Hova jutnak? 100 perczent a pótadónk. Hát hogy megyünk mi bele ebbe ? Aztán majd jön a vármegyeház építés. Hiszen maholnap nem kapunk kölcsönt! Bevallja, hogy ő préselte Márkust, hogy menjen bele. A város miatt tettem. De Mintha rég nem látott jóbarátok lettünk volna, úgy összeöleltek, csókoltak bennünket e lengyelek. Nem hiába fűznek e nemzethez évszázados szenvedések, de lehetetlen is nem szeretni őket. Előzékeny, lelkes nép ez, kiknek vidám derült kedólyök csak akkor borul el, mikor a lengyel hymnus édes- bus dallam a leiköket, sírva vigadnak, mint a magyar. Nem csoda, sokat, a reményen kívül mindent vesztettek. Megindult aztán a toasztok árja, melynek végakkordja mindig „Éljen a lengyel“ „Éljen a magyar“ volt. Ily derült hangulat mellett az a 2 óra, mely rendelkezésünkre állott, észrevétlenül elrepült s mi azon kellemes tudattal indultunk az állomásra, hogy mégis van nép, mely a magyart szereti s ez a lengyel. Az állomáson ősi szokás szerint előbb a lengyel, majd a magyar hymnust elénekeltük, minek jutalma az összegyűlt szép közönség részéről „Éljen a magyar“ köszöntés volt. Kendőlobogtatás és éjenzés közt hagytuk el az állomást a legjobb hangulatban s nem volt senki ki ezen szép kirándulását megbánta volna. Károlyi.
