Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-08-09 / 32. szám

VIII. évfolyam.

33-ik szám.

Szalmái*. 18!M). au^usztas 9,

HETI SZEMLE.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évrí — — — — — — — — — ■— 3frt — kr.

Félévre — — — — — — — -— — — 1 írt 50 kr. I* A.

Negyedévre —■ — — — — — — — frt 75 kr. I

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr.

Felelős szerkesztő THOKY END

A lap kiadója :

A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“'

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes I küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- RE- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.)

Hirdetések jutányos árban ve'tetnek fel.

Nyilttér sora 20 kr.

A. lap ineg;jeleiiili: minden szerdán.

A munkások érdekében.

A mezőgazdasági munkásoknak, különösen az 1897. évben nagyobb hullámokat vert mozgalma a rendes mederbe tért, és igy bárha az megszűntnek s a munkás-kérdés rehdezettnek nem is tekinthető, kétségtelen, hogy a mostani viszonylag nyugodtabb helyzet immár alkalmas arra, hogy a szenvedélyek leesilapodtával, a magyar gazdaközönség a munkás-kérdés rendezése érdekében a maga leghathatósabb társadalmi tevékenységét minden irányban érvényesítse.

A kormányzati intézkedéseknek javarészt sikerült a munkásosztályt az agitátió befolyása alól megszabadítani és meglazítani ama összeköttetéseket, melyekkel az izgatok a munkás népet magukhoz fűzték. Mivel azonban a munkás osztály önkéntelenül vezetőt keres, — nyilvánvaló, hogy ha az erre hivatott gazdaközönség a közvetlen érintkezés révén minden tagjának közreműködése által nem iparkodik a munkaadó és a munkás közötti kapcsolatot czóltudatosan megerősíteni, s ha csak egyesek foglalkoznak e kérdéssel, — más alakban talán, de ismét tért fog hódítani az agitatió, mely soha sem késik a munkásnép helyzetét, hangulatát minden kínálkozó alkalommal felhasználni.

Tudni való, hogy a gazdaközönség előrelátó bölcsességét a munkások mozgalmai által okozott gazdasági zavarok nem tévesztették meg s nem a visszatorlás gondolata, a mely egyénenként foglalkoztatja, hanem azon módok és eszközök mérlegelése, a melyek révén a birtokos és munkás közötti viszonyt mind a két fél érdekében bensőség teljesebbé, bizalmasabbá, pátriareha- lisabbá lehetne tenni, — vált feladattá.

Egyénenként, az. emberséges bánásmód, a munkás megbecsülése, a jó indulata tanácsadás, a szükségben való megsegítés által bizonyára minden gazda hozzájárul a jelzett czél eléréséhez, — ámde ezen felül kívánatos az is, hogy a saját munkásaival való érintkezésen kívül minden gazdálkodó foglalkozzék a községbeli miinkásosztály- lyal is, mert a saját ynu likasaival való érintkezés által még nincsenek teljesítve azon feladatok, a melynek ellátása a munkáskérdósben a társadalomra tartozik.

E feladatok terjesztéséhez egyebek között, ez idő szerint alkalmas tényezőként ajánlja a kormány a községi hitelszövetkezetek alakításának ügyét is. Ha e hitelszövetkezetek alakításánál kellő figyelem és gond for- dittatik arra, hogy a szövetkezetbe ne csak a birtokosok és iparosok,

hanem a maguk anyagi viszonyaii hoz illő mértékben a gazdaság munkások is bevonassanak; ha a szövetkezetbe való belépésnek nem csak a lehetősége hagyatik fenn a munkásokra nézve, hanem a vezetésre hivatott eleinek buzdító szóval, tapintatos eljárással, czéltudatosan elő is mozdítják azt, hogy a munkások tényleg belépjenek a szövetkezetekbe, — e réven nemcsak a takarékossági hajlam fej tesztelik, hanem eltompittatik az osztály-különbségek éle s a szövetkezetek a társadalmi széttagolás helyett, rendeltetésüknek megfelelően, — a társadalmi egyensúly biztosításának is fontos tényezőivé lesznek.

Ugyanezen irányban igen hasznos szolgálatokat tehetnek az ingyenes községi népkönyvtárak, a melyek létesítését a kormány anyagilag is támogatja, — ha e könyvtárak népszerűsítésére a gazdaközönség közreműködik. A munkásosztály olvasási vágyát s kedvét eddig az agitátió használta fel: most a népkönyvtárak szervezése révén módja lehet a gazdaközönségnek az agitátió befolyását e téren megbénítani és ellensúlyozni. Az újabban alakuló munkás olvasó egyletek a közvetlen és állandó érintkezésre szintén alkalmas eszközül kínálkoznak, — s módot adnak arra, hogy a mint ezt az 1895. évi III-ik Országos Gazda-kongres^TARCZA

Apró történetek.

Az apa és a mama nem imádkoznak!

Ha a szülők nem adnak gyermekeiknek jó példát, valamennyi tanításuk nagyon hamar feledésbe fog menni.

Egy anya sírva mondta: — Oh én szerencsétlen! fiam már nem hallgat reáno apjának és anyjának megveti szavait; magaviseleté valóban el rémi t; oh mi lesz belőle?

Az ifjú azon az utón volt, hogy folyton növekvő kicsapongásaival atyját és anyját a sirba vigye. Habár még csak tizennégyéves volt, csak bánatot és kint okozott szüleinek, anélkül, hogy reményt nyújtott volna a jövőben megjavulásra.

Szegény szülők ! Pedig, ha fiók kétségbeesésbe kergette őket, ezért csak magokat kellett volna okolniok. Elhanyagolták s nem szoktatták gyermekűket jó korán a jámbor életre; elmulasztották azon első oktatásokat, melyeket a gyermeknek anyja ölében kell kapnia, nem adtak neki jó példát, nielylyel elől kell járniok az imádkozásban s az összes keresztény erények gyakorlásában. Igaz, akarták ugyan, hogy keresztény nevelésben részesüljön, s buzgó kér. nevelők gondjaira bízták ; ámde az intelmek, melyeket neki adtak, meddők maradtak, mivel nem támogatták azokat, nem adtak súlyt azoknak az otthoni ^ A kövekező eset,

melyet nevelőnője beszélt el, elég ékesen szól.

Egyszer a jámbor nő igy szólt az akkor még csak hét éves gyermekhez: — Kedvesem, most imádkozzunk.

— De jó néni, — feleié a gyermek, miért akarod, hogy imádkozzam? Hiszen az apa és a mama sem imádkoznak!

Egy arany-sziv.

Egy szegény Péter nevű munkásnak őt gyermeke volt, valamennyien fiuk, kik közül a legidősebb alig volt nyolcz éves. — Néhány hónap óta az élelmiszerek árát nagyon felemelték. Péter éjjel s nappal dolgozott s alig tudott annyit keresni, a min a napi munka befejeztével egy darab kenyeret vegyen, melyet hat részre osztott, egy-egy részt fiai, egyet a maga számára. Egyszer a legidősebb gyermek, kinek József volt a

neve, nem akarta elfogadni csak egy negyedrészét az ő adagjának, másszóvai épen csak annyit, hogy éhen ne haljon. — Nem érzem magam egészen jól, mondá atyjának; edd meg a többi részt vagy oszd el testvéreim között.

— Beteg vagy, szegény gyermekem. Nos, mond, mi bajod ?

— Oh, mit se aggódjál, csak nem tudok enni ; inkább szeretnék lefeküdni.

Az apja ágyba fektette és másnap reggel elment egy orvoshoz s megkérte, hogy szívességből látogassa meg a beteg gyermeket. Az orvos, a ki jó és résztvevő szivü volt, azonnal meglátogatta Józsefet s megtapogatván ütőereit, nem vett észre más bajt, csak nagy gyengeséget. — Uram, mondá József, ne rendeljen nekem semmiféle orvo- ságot, mert nem tudom bevenni.

— Nem akarsz bevenni semmit, jó fiú. De hát ugyan miért ?

— Oh ne kérdezze miért; sohasem fogom megmondani.

— Jó fiú! Talán csak nem akarsz rósz gyermek lenni; engedelmeskedni fogsz atyád akaratának és az enyémnek. Nem szép, ha a gyermek akaratoskodik.