Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-08-02 / 31. szám
VIII. évfolyam. 31-ik szám. Szalmái*, 1890. augusztus n( \o'— HETI SZEMLE I V POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — — — — 3 frt — kr. Félévre — -— — — — — — — — — 1 frt 50 kr. Negyedévre — — — — — — — — — frt 75 kr. Tanitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelps szerkesztő HÁT II OR Y END K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ ezimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A Is>|_> megjelenik minden szerdán. A nemzetközi gaimapiacz helyzete. Az idén hazánkban az aratás nem volt olyan poetikus, mint hajdan. Ezelőtt, akinek csak egy kis fogékonysága volt a költészet iránt, gyönyörködhetett az aratók vig dalában, a derült égboltban, a verőfényes napsugarakból szőtt délibábban, az átlászó légrétegben, az éles kasza által szép sorba döntött aranykalászban. Az idén az aratók liall- gatak ajkakkal verejtékeztek a megdőlt s nehezen kaszálható gabna- földeken s a gazda kesergett a folyton borús és, gyakorta könyező égbolt miatt. És most, midőn egész évi munkájának gyümölcseit óhajtaná élvezni; verejtéke és aggodalmaiért némi kárpótlást remélhetne: megdöbbenve veszi észre, hogy a termés ára hanyatlik. Egy hónap alatt 1 frt esett. Indokolt-e a depressio, vagy pusztán börzei|speculátió eredménye ? Hazánkban a próbacséplések megtörténtek, sőt a tulajdonkép eni cséplések is javában folynak s igy némi áttekintést nyerhetünk az idei termés és a conjuncturák felől. Ez évi búzatermést 35—37 millió métermázsára tehetjük: az ó búza készlet nem múlja felül az 15 millió métermázsát. Az ország évi szükségleteinek fedezésére kell körülbelül 27—28 millió métermázsa. A felesleg e szerint körülbelül 9—10 millió métermázsa. Látszólag tehát indokolt piaczunkon az árhanyatlás. De tekintetbe kell vennünk, hogy ma már az országok állandó con- tactusban vannak egymással s gyors a közlekedés. Bármely ország szükségleteit fedezheti és fölöslegeit értékesítheti a külföldön; nekünk tehát, ha objectiv Ítéletet akarunk mondani, a külföldi gabona piaczot, illetőleg a gabonatermést is figyelembe kell vennünk. Ugyde a termésbecslés világszerte kisebb mennyiséget állapit meg a tavalyinál. Amerikában 50—52 millió hektoliterrel lesz kevesebb gabona, mint az elmúlt évben, Oroszországban 30 millióval, Románia és és Bulgáriában 13 millió, Olasz- és Spanyolországban 12 millió, Fran- cziaországban 10—12, Németországban 2—3 millió, Kelet-Indiában 7—8 millió métermázsával és Ausztriában 2—3 millióval. A tavalyi és idei termés között észrevehető roppant különbség daczára Amerikának, Francziaország- nak, Romániának és Kelet-Indiának még mindig marad gabonafeleslege. Ezenkívül Angliában és Argentiniában jobb termés mutatkozik a múlt évinél. Azonban Angolszág még a legjobb termés mellett sem képes annyit termelni, amennyi az ország lakosainak elégséges. Az idén is körülbelül a szükségletnek részét (80 -85 millió hektolitert) a külföldről kell beszereznie; már pedig Amerikának összes feleslege nem több 80—85 millió hektoliternél. Megmarad még Francziaország, Románia és Kelet-India többlete. De ez a három vagy négy állam nem képes a német, olasz, belga, osztrák, holland, spanyol, portugál és svájczi piaczokat a szükséges gabonával ellátni. Mindenesetre marad tehát egy olyan ür, a melynél megakad még a jól számitó kereskedő is és képtelen lesz üzleteit engedmények nélkül bonyolítani le. Ezekből látható, hogy ha ötször annyi gabonafeleslege volna az országnak, akkor is tudná értékesíteni. Az árakban észlelhető árhanyatlás pusztán börzei speculatio, amely miatt nincs oka a magyar gazdának aggódni. Ha összeszedhetnék ilyen alacsony árak mellett az ágensek az ország terméseit, bizonyára egy pár hét múlva roppant diferen- tiával szállítanák a külföldre. Úgy de miért jussanak a börziánerek fur- fanggal minden munka nélkül százezrekhez, mikor a nap hevét tűrő és verejtékkel dolgozó magyar gazda, a folytonos esélyeknek kitett, befektetett tőkéje után inkább megérdemli a kamatot. TÁRCZÁ4 Csalódás. Régen mondta azt már valamelyik bölcs egy világos pillanatában, hogy az ember élete a bölcsőtől a sirig nem egyéb, mint folytonos csalódások hosszú lánczolata. Talán eme meggyőződése vitte az említett bölcs urat arra, hogy egy többszörösen kipróbált kötelet akasztotta nyakába azon szándékkal, hogy, miután úgy sem érdemes élni, felmagasztalja magát s ekkor érte életében a legnagyobb csalódás, mivel hogy a kötél leszakadt alatta s ő akarata ellenére is kénytelen volt tovább vonni az élet keserves terhét. Annyi bizonyos, hogy a csalódás sokat bolygatott theoriáját magam is kénytelen vagyok aláírni, mert hiszen én is sokat — igen sokat csalódtam. Sok csalódásom mellett csak az vigasztal, hogy az ón csalódásaim olyan különlegesek, mint ama specziális szivarok, melyek csak a főtrafikban kaphatók. Eszem-ágában sincs valamennyi csalódásom elolvasásával fárasztani tisztelt olvasóimat, mert bizony akkor ugyancsak igénybe kellene vennem becses türelmüket. Hanem egyet a sok közül még is kénytelen vagyok elmondani, mert ez annyira a szivemen fekszik, hogy nem tudnék nyugodtan meghalni, ha el nem mondanám. Kropácsek Ferencz egy hetven éves, tiszteségben megőszült úri ember. A Bach- korszakban, mint annyi más cseh, ő is betelepedett hozzánk s itt a mi mai fogalmaink szerint szoigabirói rangra emeltetett. Hivatalos dolgaiban lelkiismeretes pontosság, kérlelhetetlen szigor, vas akarat, ezen tulajdonok voltak jellemzői akkoriban. Mondják, hogy mikor először pihent meg e szép haza föld jón, egy szál feleségen kívül nem volt az árvának semmije sem. A csehek már abban az időben is úgy vándoroltak. Később Kro- pacseknek annyira felvitte a jó Isten a dolgát, hogy kényelmes házat penderített magának s e kellemes otthonból adta ki Bach- szellemü ukázait, melyeket mély alázattal fogadtak mindenkor a jámbor tótok. A Bach korszakkal ő is letűnt a láthatárról; szegre akasztotta sárga-fekete szinü hivatalos kardját s azótától élvezi azt a nyugalmat, melyet a cseh földön hiába keresett. Mikor először tisztelegtem nálok, olyan borzadályszerü érzelmem támadt. Magam előtt láttam az elnyomatás korszakának egy elég nagyhatalmú élő alakját. Hát még mikor abban a szerencsében részesültem, hogy bemutattak Kropácsek uram életpárjának ! No akkor meg félelmemben alig birtam a lábaimon megállani, mert azjkérem, igazán egy rendkívüli jelenség. Eltekintve attól hogy véletlenül ő is csehnek született s eltekintve attól, hogy kerek húsz esztendővel volt idősebb Kropácsek sógornál — ami pedig nagy sor — nem hétköznapi tulajdonai vannak, ami abból is kitűnik, hogy általánosan elterjedt megtisztelő jelzője a görög mythologia azon kigyóhaju vén nő alakjainak neve volt, a kik tudvalevőleg nem tartoznak a Gratiák közé. Szegény Kropa- cseknek sok baja volt vele s a tündöklő múltban se kellemes szórakozásból kijut neki bőven ma is. Ha Kropácsekné asszony hétféle görbült alakját, hosszú sovány kezeit és tiszteletreméltó orrát megpillantja az ember, kísértésbe jön kétkedni Kálmán király amaz ismeretes mondásának igazságáról, hogy De Strigis, quae non sunt etcetera. Dehát mindez, mellékes. Hogy, hogy nem, vóletlenségből annyira bejutottam e két
