Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-07-19 / 29. szám
2 „H E_T I S Z E M L E“ (29-ik szám.) És most adjuk az okmányokat a mint következnek: Nagybánya, 1899. jul. 15. A nagybányai lat. szert. rótn. kath. elemi iskola a tanács és képviselő testület határozata folytán, nehogy minden felekezetű iskola tanitóit a város tartozzék fizetni, 1870. évben megszűnt, a város egy felekezeti jelleg nélküli községi iskolát alakított; ebbe, mig a jelenlegi gymnasium épületében elhelyezve volt, a falon kereszt volt és a gyermekek tanítóik példájára tanítás előtt és után keresztet vetettek és végezték imájukat. Később, midőn onnan kiszorittattak és a ref. iskola épületébe átköltöztettek, a kereszt jelvények fel nem tétettek ugyan, de a keresztvetós gyakoroltatott. Ezen a legújabb időig senki sem botránkozott meg. Mivel pedig a községi iskolai tanitók között már most helvét hitv. és ágost. evang. val- lásuak is vannak, ezek megütköztek és kívánták, hogy a keresztvetós, (bárha egész csendben minden szó nélkül mintegy némán gyakoroltatott) teljesen maradjon el, mert az iskola felekezetien. Ezen tanitók saját lelkészeikkel együtt megkezdették az izgatást a keresztvetés ellen. így a múlt évben panaszt emeltek az iskolaszék előtt, de az iskolaszék tagjai helybenhagyták a keresztvetést. Azonban a két protestáns lelkész, Gergely Károly és Révész (ezelőtt Riszdor- fer) János urak fellebbeztek a megyei közigazgatási bizottsághoz, mely a következő határozatot hozta : „Gergely Károly és Révész János lelkész urak fellebbezésére vonatkozólag a fellebbezést magáévá nem te heti. Közös iskolánál, hogy valamely fele- kezetnek előjog nyujtassék, vagy valamely felekezet szelleme inspiráltassék, a tanitók által hiba és eltiltandó cselekvény lenne. De nem tiltható el a keresztvetés a gyermek vallási érzelmeinek megháboritása nélkül, aki nem tudná megérteni azt, hogy Istenhez fordulva miért kell neki otthon és a templomban egy f, más helyen eltiltott, az iskolában bűnnek vett imádkozási formát követni. És éppen ezen szempontból nem volna méltányos, egy ott legerősebb felekezet gyermekeinek szivében a vallásos fogalmak egyensúlyát megzavarni. Miért is, midőn a nagybányai községi iskolaszéknek f. év. június 12.-én tartott ülésében 1. szám alatt lássa ezt az érdekes és egyszersmind megható jelenetet. Egy szónak is száz a vége, a kis ka- kuk megtollasodott, János magával vitte és kaliczkába tette. A feledókenység azonban, mely hasonló esetekben igen gyakran megesik, egy újabb katastrophat okozott. A kakuk két napig étel nélkül maradt. Két nap, ez nagyon sok volt neki. Ä kis gonosz hegyes csőrével erővel ki akart szabadulni kalitjának rostélyai közül. Fejét már kidugta, de a vassodronyok összeszo- rultak és a szerencsétlent végső erőlködésében megfojtották. János szomorúan beszóló el az esetet édes anyjának és felmutatja a kimúlt madarat. — Ládd, mondá az anya, ez a története a nagyerejü, de igazságtalan embereknek is; sokkal hatalmasabbal gyűlik meg a bajok. Isten nem engedi, hogy büntetlenül élvezzék gonoszul szerzett javaikat. A kis kakuk csak egy rabolt fészket örökölt, innen van szerencsétlensége. A A gonoszul szerzett vagyon nem hoz szerencsét a gyermekekre. Ti adjatok hálát a hozott határozatát a közigazgatási bizottság helybenhagyja, egyszersmind felhívja az iskolaszéket, hogy a tantestületet szólítsa fel, hogy ezen a téren magát teljesen passzív viselje. T. i. keresztvetósro intést vagy példát ne adjon, se azt ne tiltsa vagy ne gúnyolja ki. Kelt Nagy-Károlyban Szatmár vármegye közigazg. bizottságának 1898. évi jul. 8.-án tartott ülésében. Nagy alispán, mint elnök. (P. H.) De a protestáns szellem ebben sem nyugodott meg, hanem a minisztériumhoz fellebbezett, honnan a következő véghatározat érkezett. „Másolat. 982/99. köz. bizottsági szám. A nagytnélt. vallás és közoktatás ügyi miniszter ur 22549/99 sz. leiratával értesíti a közig, bizottságot, hogy azon kérdésben, váljon szabad-e a községi iskolába járó róm. és gör. kath. növendékeknek csendesen és a nélkül, hogy arra a tanitók által felhivat- tatnának vagy csak figyelmeztetnének is, keresztet vetni, 1898. év jul. 8.-án 1731. köz. biz. sz. a. hozott igenlő határozatunkat a Gergely Károly és Révész János nagybányai közs. iskolaszéki tagok részéről közbevetett fellebbezés elutasításával jóváhagyja, „Mert az említett felekezeti gyermekek által önszántokból hallgatag eszközölt keresztvetós egyáltalán nem minősíthető olyan cse- lekvónynek, mely akár az iskola községi jellegét érinthetné, akár a más vallásu gyermekek vallási érzületét sérthetné." Határozat : Tudomásul vétetvén, arról határozatilag miheztartás és további intézkedés végett a nagybányai községi iskolaszék és kir. tan- felügyelői hivatal ért esi t tetni rendeltetik. Kelt Szatmármegye közig, bizottságának Nagy-Károlyban 1899. évi máj. I2-én tartott ülésében. Gróf Hugonnay főispán, mint elnök. (P. H.) Közli Jldtz Pál rk. plébános. Román kulturális gyűlés Szinér vár alján. Egy modern állam sem nyújt annyi kedvezményt és szabadságot a nemzetiségeknek, mint a magyar. A porosz, az orosz állam tűzzel vassal iparkodik őket magába olvasztani, az angol elnyomja és az osztrák épen napjainkban élethalal-harczot viv velők. A magyarjó Istennek. Atyátoknak nem volt egy fillérje sem, melyet nem ő keresett volna fáradsággal, becsületes módon. Kövessétek őt. Tegyetek úgy ti is; legyetek mindenkor becsületes emberek ! Amilyen az apa, olyan a fia. Hány fiú volna Istenfélő, ha atyjok példaként járna előttök ! Az X.-i törvényszék biráját mindenki mintaszerű becsületes embernek tartotta; általános tiszteletnek és bizodalomnak örvendett. Csakhogy, miként sok más „becsületes ember“, nem gyakorolta a vallást. Felesége azonban buzgó keresztény nő volt s az egész városnak épülésére szolgált. Boldog az a férj, akinek ily ólettársat adott az Isten ! Csak egy fiók volt, a kit derék anyja saját képére iparkodott nevelni. Ámde mikor már elvégezte iskoláit, megszűnt azokat gyakorolni. Az anya észrevevén a változást, egyszer az ifjú szobájába ment és mellé ült. — Fiam, igy szóla hozzá, mély szomorúsággal, te oly nagy fájdalmat okozol nekem, a mi előbb-utóbb a sírba fog vinni... jog tekintet nélkül az anyanyelvre, foglalja keretei közé az állampolgárokat, tisztelet, czim előléptetés egyformán osztályrésze az érdemesnek és a magyar haza egyformán öleli keblére minden flát. S mégis a leglovagiasabb nemzet tapasztalja a legtöbb hálátlanságot a nemzetisegek részéről. Különösen a szászok és oláhok azok, kiket lelketlen izgatok folyton felzaklatnak s kiknek szivébe indokolatlanul gyűlöletet iparkodnak csepegtetni mindaz iránt, ami magyar. — A folyó hó 13-án Szinérváraljára kitűzött román kulturális egyesület gyűléséről is sokan azt hitték, hogy ezt egyesek alkalmul fogják felhasználni a magyar állam-eszme elleni tüntetésre, dákó román velleitások nyilvánítására. Mi már azonban eleve meg voltunk győződve arról, hogy a kulturális egyesület nemtelen czé- lokat nem fog szolgálni. A kultúra az emberi szellem legbecsesebb vívmánya es egy kulturális egyesület más feladatot nem ösmerhet, mint az értelmet ismeretekkel gazdagítani, a kedélyt és szivet a művészet és irodalom terjesztésével, művelésével fejleszteni. A XXXIlI-ik szatmári culturális kerület, mint a lefolyt gyűlésből látszik, szintén nem akar e kereten túl terjeszkedni. Ajánlotta tagjainak a román [nyelv fejlesztését, jutalmat tűzött ki román népdalok gyűjtésére, iparkodott őket fogékonynyá tenni a zenei szépségek iránt stb. Az ilyen kulturális törekvése- seket nem Ítéljük el. A románság széles rétege nagy fokú szellemi és anyagi szegénységben sínylődik. E szegénység oka elsősorban a népnek hajlama a tétlenségre. Hunyad megye számos községeiben egész családok hevernek a nap melegében sütkérezve, mint a czigányok és az Avasban, sőt Bihar megye számos románlakta községeiben a nép a minimumra re- ducálja étetszükségleteit, csak hogy a komoly munkától magat megkímélje. Ezenkívül szereli az elzárkozottsagot. A román földmives a legtöbb helyen a régi primitiv eszközökkel műveli a földet, a termékenység fokozására, a készlet ügyes értékesítésére alig van érzéke és a gazdaságigépek beszerzésére semmi kedve sincs. Körülötte fejlődik, halad minden, a mező-gazdasági kultúra és ipar csillogtatja legújabb vívmányait, de ő összetett kezekkel nézi, anélkül, hogy ezekből ösztönzést merítene. A közmivelődési egyesületeknek volna feladata az elmaradt népet szeretetteljes módon Te nem vagy már a régi. A gyermeke feleié: — Kodves anyám, biztosttlak róla, hogy én téged egész lelkemből szeretlek. — Szegény gj'ermek, a te szereteted irántam még nem elég nekem. Te már nem szereted többé a jó Istent. A templomban van egy hely, a hol már rég nem látlak téged. — Halld, anyám, magaviseletemnek az okát. Azt látom, hogy atyámat mindenki tiszteli, pedig ő nem végzi húsvéti gyónását. Miért ne tennék én is úgy, miként ő. E szavakra a szegény anya összeszedő minden erejét, férje szobájába rohan s könnybe lábadt szemmel igy szól hozzá: — Ez ideig semmi szemrehányást sem tettem önnek ; most azonban kénytelen vagyok vele, mert nagyon megérdemli. Az ön közönyös életével elrabolta gyermekemnek lelkét. Én úgy fogok tenni, mint atyám, — ezt mondá ő nekem. A bírót mélyen meghatók e szavak. — Kedves drága nőm — feleié — jöjj velem. Azután bement fia szobájába és az ifjúhoz fordulva igy szólt: —Nehéz dolog az
