Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-07-19 / 29. szám
3 „HETI ___S Z E M L E“ (29 ik szám.) is meretekkel ellátni s úgyszólván kézenfogva vezetni, hogy saját javán dolgozzék. Azt azonban óhajtjuk a román kulturális egyesületeknek figyelmébe ajánlani, hogy kerüljék az egyoldalúságot. Ne akarják úgy feltüntetni a román kultúrát, mint a legfejlettebbet, a román nyelvet, mint a legédesebb hangzásút, a román poezist, mint a legbájosabbat stb, mert hiszen ez úgysem felelne meg a valóságnak és könnyen viszatetszést szülhetne. Működjenek azon, hogy a román kultúra ne növelje az ellentétet a románság sztvében az államfen tartó nemzet iránt, ellenkezőleg tegye fogékonynyá annak kedélyét az élvezett szabadságnak teljes méltánylására és keltsen hálát a nemzetiség szivében a magyar állam iránt, mely megad polgárainak minden javat és eszközt, hogy azokkal saját boldogulásukat előmozdítsák. Ennyit megérdemel a magyar haza a román i kulturális egesülelektől, melyeknek vezetői is mind a magyar haza emlőiből szívták ismereteiket, képzetségüket, sőt megélhetésük és szerepelésük összes feltételeit. Végezetül a XXXIll-ik kulturális kerületnek gyűlése alkalmából ugyancsak Szinérváralján tartott bál rendezőihez van még nehány szavunk. Ezek az ifjú urak vendégeiket legnagyobb részt magyar intelligens családokhoz szállásolták el, a magyar intelligentia a társaskör helyiségét rendelkezésükre bocsátotta és mégis ők annyi figyelmet sem tanúsítottak, hogy a helybeli urakhoz czimzett meghívókra magyarnyelvű szöveget is nyomtattak volna vagy, hogy egy-két magyar tánczdarabot is játszattak volna a zenészekkel a bálon megjelent magyar urak iránti figyelemből. Német, franczia, román stb. darabok hangzottak fel szüntelen és ilyeneket lejtettek az ifjú párok, csak magyart nem, mert a rendező urak ezt nem tartják egy román elite-bálba udvarképesnek. Tételezzük-e fői, hogy ez ifjú uraknak nincs eleg érzékük az illem és udvariasság követelményei iránt? Mi sokkal udvariasabbak vagyunk irántuk, mintsem eljárásuk inditóokát arra vezessük vissza, inkább hajlandók vagyunk elfogadni, hogy ők egy kis románosdit akartak játszani. A játék azonban csak a gyermekeknek áll jól, a felnőtteknek nem, különösen akkor, mikor egy komoly irányú egyesület intentioit kompro- mitálhatnák azzal. Reméljük a jövőben a vezetők figyelmeztetik őket. hogy kerüljék a dissonantiát. OH i r e k. Püspök ur Öméltósága — mint laptársunk, a „Szombathelyi újság“ írja — az elmúlt hetet Szabó Ernő földbirtokosnál töltötte A múlt vasárnap a búcsúi templomban lefolyt plebánai istentisztelet alkalmával szt. beszédet tartott, melyben a kellemes előadás mellett valóban szivhez-lélekhez szóló intelmeket intézett a hívekhez, egyben megemlékezvén mindnyájunknak követésre méltó példaképül szolgáló megyés püspökünk ő méltóságáról s szép szavakban buzdította hallgatóit, hogy imádkozzanak főpásztoruk testi egészségének helyreállításáért, ki viszont meg nem szűnik irhádkozni az ő híveiért. A püspök ur ő miga rokonainak társaságában a napokban megtekihtette a dozmati templomot, valamint az ottani temetőben levő Wenkheim és Niczky grófi családok sírboltját s érdeklődve nézte a templom külfalába illesztett régi római sirkövet, mélyről a hírneves német történetiró, Mommsen is említést tesz a római emlékekről kiadott munkájában. Ez a sirkő különben — Mommsennék volt tanítványa, Domazsewski, heidelbergi egyetemi tanár állítása szerint — arról nevezetes, hogy ennek feliratából tudták biztosan még azt a tudományos világra mindenesetre elég érdekes adatot, hogy a régi Sabariában és környékén a XV. légió állomásozott. — A püspök ur őmlga f. hó 15-én Hámon Róbert püspöki szertartó kíséretében Pinkafőre utazott, hol 16-án ő tartotta az istentiszteletet. Délután Aspangon át Bécsbe u.azott. Személyi hir. GrófHugonnai Béla, vármegyénk és városunk főispánja, f. hó 11-én hosz- szabb idei tartózkodásra Kömlődre, Komárom- vármegyei birtokára utazott. A rk. plébániai hívek közös éneklése a múlt vasárnapi sz. misén várakozáson felül szépen sikerült. Az énektáblák már szombaton délután kitétettek a padokra. A nagymisét Szőke Béla nbányai káplán celebrálta. Megható volt, midőn az orgona mélabus zenéje mellett egyszerre zendült fel a templomi közönség éneke : Áldozattal járul hozzád, oh nagy Isten, hiv néped. Az éneket a kitűnő orgonistán kívül Tóth József és Ékkel Lajos s. lelkészek vezették, kik a nép közt foglaltak helyet. A buzgó ének kétszeres imádság ; az égre esdő áhitat ily lelkes megnyilatkozását, hol egész nép közös szívvel, közös szóval egyesül, bizonyára kedves áldozatul fogadja a jó Isten. Szent mise után a templomot betöltő közönséghez, kik között igen nagy számmal voltak pád. sz. Antal szegényei, Bagossy Bertalan áldozópap tartott megható beszédet. Egyházmegyei hírek, a püspök ur ő méltósága Láposbányára a jun. 23-án hosszas betegség után elhunyt buzgó plébánosnak, Fleischer Károlynak helyére h. lelkészül Felhő Gyulát, felsőbányái segédlelkészt nevezte ki. Esküvő. Dr. Ryll Ferencz, m. kir. honvéd-ezred orvos és Lengyel Alice kisasszony, Lengyel Márton földbirtokos kedves és müveit leánya ma d. e. 10 órakor tartották esküvőjüket a székesegyházban. Az esketési szertartást Flehelem Károly, ungvári prépost-plébános végezte. Adomány. Kozma Béla nagy-bocskói plébános a szentéletü Hám János püspök emlékszobrára 20 irtot volt szives adományozni. Pád. SZ. Antal perselyében e héten begyült 53 frt 30 kr. A gör. katholikns magyarok országos bizottsága, mely — a mint ismeretes — a magyar nelvü isteni tisztelet behozatalán fáradozik, — a gör. katholikusok zarán- doklását szervezi Rómába, Krisztus helytartójához, IX. Leo pápa ő szentségéhez. Ezen szép és kegyeletes ügyben, melyet a munkácsi egyházmegye püspöke is körlevelében ajánl melegen a papság és hivek figyelmébe, — Melles Emil, németi gör. kath. lelkész lelkes czikket irt a „Kárpáti Lapok“-ba, kifejtve a mozgalom czélját s üdvös voltát s felhívta a papságot és a hitközségeket, hogy mindegyik hitközség küldjön legkevesebb egy-egy képviselőt. Ha a hivek megértik, hogy miről van szó, készséggel adják össze közadakozásból azt a 37 frtnyi összeget, melylyel egy társukat kiküldhetik, hogy nevükben ott legyen Ő szentsége lábai előtt, hogy bemutassa hódolatukat, tolmácsolja kérelmöket. Hogy e módszer alkalmas, itt a szatmár-németi lelkészeiben az élő példa. Midőn megtudták a hivek, miről van szó, pár nap alatt összeadták a szükséges összeget s most csak az van hátra, hogy a hitközség megvalaszsza az egyént, ki által magát képviseltetni akarja. Előre ! — igy végződik a derék lelkész felhívása — sorakozzunk az országos bizottság zászlaja alá és tegyünk bizonyságot a mellett, hogy mi bármily őszintén szeretjük is a görög szertartásit egyházat, mindamellett a szó legvalódibb értelmében magyarok és katholikusok vagyunk. apának önmagát vádolni gyermeke előtt; de mindegy; menjünk együtt gyóntató atyádhoz. Mind a ketten meg fogunk gyónni; én leszek az első. Helyes feleletek. Egy urnák három gyermekétől Janitól, Pistától és Lajostól azt kérdezték egyszer: — Ki teremtette az eget és a földet: Ki teremtette az angyalokat? Könnyű volt felelni: az Isteni — De hát ki teremtette az ördögöt ? Erre már nehéz volt a felelet. — Jani nem akarta hinni, hogy ezt is az Isten teremtette. A kis Pista, a ki egy kissé gonosz csont volt, félve, hátha róla van szó, duzzogva mit sem felelt. Lajos gondolkodott egy kissé s mintha sugalmazták volna felkiáltott : — Isten teremtette az angyalt, de az angyal csinált magából ördögöt. Jó gyermekem 1 az Isten angyallá tett téged; vigyázz, nehogy . rdögöt csinálj magadból ! * * * Egy ügyvéd és egy tiz vagy tizenegy éves gyermek egy nyilvános kocsi ugyanazon osztályában véletlenül együtt utaztak. Épen egy templom előtt haladtak el és a gyermek levevé sapkáját s kereszte t vetett magára. Az ügyvéd ezt látva igy szólott hozzá — Barátocskám, tebizonyosan ministrálniszoktál. — A gyermek feleié : Úgy van, Uram én ministrálni szoktam és az első áldozáshoz készülök. — Mit tanít most a plébános ? — Most a szent titkokat magyarázza nekünk. — Mondd meg csak nekem, mik azok a titkok. Én már elfelejtettem; arai veled is meg fog történni néhány év múlva. — Oh Uram, én reméllem, hogy sohasem fogom elfelejteni a szent Háromság, a Megtestesülés és Megváltás titkait. — Ejh no! hát mi is, fiacskám, az a szent Háromság titka? — Az, hogy egy Isten van három személyben. — Érted-e te ezt kis barátocskám ? — A mi a titkokat illeti, Uram, három dolgot, három fokozatot kell megkülömböztetni: tudni, hinni és érteni. Kin tudok és, hiszek ; de nem értem. Csak az égben fogjuk megérteni. — Ezek, a miket mondasz, csak puszta mesék: már én csak azt hiszem, a mit megértek. — Nos, ha ön nem hisz csak abban amit ért, — mondja meg, miért mozog az ujja, mikor akarja ? — Hát azért mozog, mivel akaratom a mozgást közli azon ideggel, a mely az újhoz vezet. — De hát hogyan közölheti az akarat a mozgást az ideggel? — Hát úgy hogy ... hogy----— Érti-e ön, miként történik ez ? — Eh, értem hát. — Nos, akkor, mivel érti, mondja meg miért nem mozgathatja, mikor akarja, a füleit is, holott ujjait mozgathatja ? — az ügyvéd e rövid érvelésre csak hebegett s be akarván fejezni a beszédet, melyet nagyon unni kezdett, „Hagy nekem bókét, igy szóla, barátocskám; te még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy leczkéket adj nekem.
