Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-07-19 / 29. szám

3 „HETI ___S Z E M L E“ (29 ik szám.) is meretekkel ellátni s úgyszólván kézenfogva vezetni, hogy saját javán dolgozzék. Azt azonban óhajtjuk a román kulturális egyesületeknek figyelmébe ajánlani, hogy ke­rüljék az egyoldalúságot. Ne akarják úgy fel­tüntetni a román kultúrát, mint a legfejlettebbet, a román nyelvet, mint a legédesebb hangzásút, a román poezist, mint a legbájosabbat stb, mert hiszen ez úgysem felelne meg a valóságnak és könnyen viszatetszést szülhetne. Működjenek azon, hogy a román kultúra ne növelje az ellentétet a románság sztvében az államfen tartó nemzet iránt, ellenkezőleg tegye fogékonynyá annak kedélyét az élvezett szabad­ságnak teljes méltánylására és keltsen hálát a nemzetiség szivében a magyar állam iránt, mely megad polgárainak minden javat és eszközt, hogy azokkal saját boldogulásukat előmozdítsák. Ennyit megérdemel a magyar haza a román i kulturális egesülelektől, melyeknek vezetői is mind a magyar haza emlőiből szívták ismere­teiket, képzetségüket, sőt megélhetésük és szere­pelésük összes feltételeit. Végezetül a XXXIll-ik kulturális kerület­nek gyűlése alkalmából ugyancsak Szinérváralján tartott bál rendezőihez van még nehány szavunk. Ezek az ifjú urak vendégeiket legnagyobb részt magyar intelligens családokhoz szállásolták el, a magyar intelligentia a társaskör helyiségét rendelkezésükre bocsátotta és mégis ők annyi figyelmet sem tanúsítottak, hogy a helybeli urak­hoz czimzett meghívókra magyarnyelvű szöve­get is nyomtattak volna vagy, hogy egy-két magyar tánczdarabot is játszattak volna a zenészekkel a bálon megjelent magyar urak iránti figyelemből. Német, franczia, román stb. darabok hangzottak fel szüntelen és ilyeneket lejtettek az ifjú párok, csak magyart nem, mert a rendező urak ezt nem tartják egy román elite-bálba udvarképesnek. Tételezzük-e fői, hogy ez ifjú uraknak nincs eleg érzékük az illem és udvariasság követelményei iránt? Mi sokkal udvariasabbak vagyunk irántuk, mintsem eljárásuk inditóokát arra vezessük vissza, inkább hajlandók va­gyunk elfogadni, hogy ők egy kis románosdit akartak játszani. A játék azonban csak a gyermekeknek áll jól, a felnőtteknek nem, különösen akkor, mikor egy komoly irányú egyesület intentioit kompro- mitálhatnák azzal. Reméljük a jövőben a vezetők figyelmeztetik őket. hogy kerüljék a dissonantiát. O­H i r e k. Püspök ur Öméltósága — mint laptársunk, a „Szombathelyi újság“ írja — az elmúlt hetet Szabó Ernő földbirtokosnál töltötte A múlt va­sárnap a búcsúi templomban lefolyt plebánai istentisztelet alkalmával szt. beszédet tartott, melyben a kellemes előadás mellett valóban szivhez-lélekhez szóló intelmeket intézett a hí­vekhez, egyben megemlékezvén mindnyájunk­nak követésre méltó példaképül szolgáló me­gyés püspökünk ő méltóságáról s szép szavak­ban buzdította hallgatóit, hogy imádkozzanak főpásztoruk testi egészségének helyreállításáért, ki viszont meg nem szűnik irhádkozni az ő hí­veiért. A püspök ur ő miga rokonainak társasá­gában a napokban megtekihtette a dozmati templomot, valamint az ottani temetőben levő Wenkheim és Niczky grófi családok sírboltját s érdeklődve nézte a templom külfalába illesz­tett régi római sirkövet, mélyről a hírneves német történetiró, Mommsen is említést tesz a római emlékekről kiadott munkájában. Ez a sirkő különben — Mommsennék volt tanítványa, Domazsewski, heidelbergi egyetemi tanár állí­tása szerint — arról nevezetes, hogy ennek feliratából tudták biztosan még azt a tudomá­nyos világra mindenesetre elég érdekes adatot, hogy a régi Sabariában és környékén a XV. légió állomásozott. — A püspök ur őmlga f. hó 15-én Hámon Róbert püspöki szertartó kísére­tében Pinkafőre utazott, hol 16-án ő tartotta az istentiszteletet. Délután Aspangon át Bécsbe u.azott. Személyi hir. GrófHugonnai Béla, várme­gyénk és városunk főispánja, f. hó 11-én hosz- szabb idei tartózkodásra Kömlődre, Komárom- vármegyei birtokára utazott. A rk. plébániai hívek közös éneklése a múlt vasárnapi sz. misén várakozáson felül szépen sikerült. Az énektáblák már szombaton délután kitétettek a padokra. A nagymisét Szőke Béla nbányai káplán celebrálta. Megható volt, midőn az orgona mélabus zenéje mellett egy­szerre zendült fel a templomi közönség éneke : Áldozattal járul hozzád, oh nagy Isten, hiv néped. Az éneket a kitűnő orgonistán kívül Tóth József és Ékkel Lajos s. lelkészek vezették, kik a nép közt foglaltak helyet. A buzgó ének kétszeres imádság ; az égre esdő áhitat ily lelkes megnyi­latkozását, hol egész nép közös szívvel, közös szóval egyesül, bizonyára kedves áldozatul fo­gadja a jó Isten. Szent mise után a templomot betöltő közönséghez, kik között igen nagy szám­mal voltak pád. sz. Antal szegényei, Bagossy Bertalan áldozópap tartott megható beszédet. Egyházmegyei hírek, a püspök ur ő mél­tósága Láposbányára a jun. 23-án hosszas be­tegség után elhunyt buzgó plébánosnak, Flei­scher Károlynak helyére h. lelkészül Felhő Gyu­lát, felsőbányái segédlelkészt nevezte ki. Esküvő. Dr. Ryll Ferencz, m. kir. hon­véd-ezred orvos és Lengyel Alice kisasszony, Lengyel Márton földbirtokos kedves és müveit leánya ma d. e. 10 órakor tartották esküvőjü­ket a székesegyházban. Az esketési szertartást Flehelem Károly, ungvári prépost-plébános vé­gezte. Adomány. Kozma Béla nagy-bocskói plébános a szentéletü Hám János püspök emlékszobrára 20 irtot volt szives adományozni. Pád. SZ. Antal perselyében e héten be­gyült 53 frt 30 kr. A gör. katholikns magyarok országos bi­zottsága, mely — a mint ismeretes — a magyar nelvü isteni tisztelet behozatalán fáradozik, — a gör. katholikusok zarán- doklását szervezi Rómába, Krisztus helytartójá­hoz, IX. Leo pápa ő szentségéhez. Ezen szép és kegyeletes ügyben, melyet a munkácsi egy­házmegye püspöke is körlevelében ajánl melegen a papság és hivek figyelmébe, — Melles Emil, németi gör. kath. lelkész lelkes czikket irt a „Kárpáti Lapok“-ba, kifejtve a mozgalom czélját s üdvös voltát s felhívta a papságot és a hit­községeket, hogy mindegyik hitközség küldjön legkevesebb egy-egy képviselőt. Ha a hivek megértik, hogy miről van szó, készséggel adják össze közadakozásból azt a 37 frtnyi összeget, melylyel egy társukat kiküldhetik, hogy nevük­ben ott legyen Ő szentsége lábai előtt, hogy bemutassa hódolatukat, tolmácsolja kérelmöket. Hogy e módszer alkalmas, itt a szatmár-németi lelkészeiben az élő példa. Midőn megtudták a hivek, miről van szó, pár nap alatt összeadták a szükséges összeget s most csak az van hátra, hogy a hitközség megvalaszsza az egyént, ki által magát képviseltetni akarja. Előre ! — igy végződik a derék lelkész felhívása — sorakoz­zunk az országos bizottság zászlaja alá és te­gyünk bizonyságot a mellett, hogy mi bármily őszintén szeretjük is a görög szertartásit egy­házat, mindamellett a szó legvalódibb értelmé­ben magyarok és katholikusok vagyunk. apának önmagát vádolni gyermeke előtt; de mindegy; menjünk együtt gyóntató atyád­hoz. Mind a ketten meg fogunk gyónni; én leszek az első. Helyes feleletek. Egy urnák három gyermekétől Jani­tól, Pistától és Lajostól azt kérdezték egyszer: — Ki teremtette az eget és a földet: Ki teremtette az angyalokat? Könnyű volt felelni: az Isteni — De hát ki teremtette az ördögöt ? Erre már nehéz volt a felelet. — Jani nem akarta hinni, hogy ezt is az Isten te­remtette. A kis Pista, a ki egy kissé gonosz csont volt, félve, hátha róla van szó, duz­zogva mit sem felelt. Lajos gondolkodott egy kissé s mintha sugalmazták volna fel­kiáltott : — Isten teremtette az angyalt, de az angyal csinált magából ördögöt. Jó gyermekem 1 az Isten angyallá tett téged; vigyázz, nehogy . rdögöt csinálj ma­gadból ! * * * Egy ügyvéd és egy tiz vagy tizenegy éves gyermek egy nyilvános kocsi ugyan­azon osztályában véletlenül együtt utaztak. Épen egy templom előtt haladtak el és a gyermek levevé sapkáját s kereszte t vetett magára. Az ügyvéd ezt látva igy szólott hozzá — Barátocskám, tebizonyosan ministrálniszoktál. — A gyermek feleié : Úgy van, Uram én ministrálni szoktam és az első áldozás­hoz készülök. — Mit tanít most a plébános ? — Most a szent titkokat magyarázza nekünk. — Mondd meg csak nekem, mik azok a titkok. Én már elfelejtettem; arai veled is meg fog történni néhány év múlva. — Oh Uram, én reméllem, hogy soha­sem fogom elfelejteni a szent Háromság, a Megtestesülés és Megváltás titkait. — Ejh no! hát mi is, fiacskám, az a szent Háromság titka? — Az, hogy egy Isten van három sze­mélyben. — Érted-e te ezt kis barátocskám ? — A mi a titkokat illeti, Uram, három dolgot, három fokozatot kell megkülömböz­tetni: tudni, hinni és érteni. Kin tudok és, hiszek ; de nem értem. Csak az égben fog­juk megérteni. — Ezek, a miket mondasz, csak puszta mesék: már én csak azt hiszem, a mit meg­értek. — Nos, ha ön nem hisz csak abban amit ért, — mondja meg, miért mozog az ujja, mikor akarja ? — Hát azért mozog, mivel akaratom a mozgást közli azon ideggel, a mely az új­hoz vezet. — De hát hogyan közölheti az akarat a mozgást az ideggel? — Hát úgy hogy ... hogy----­— Érti-e ön, miként történik ez ? — Eh, értem hát. — Nos, akkor, mivel érti, mondja meg miért nem mozgathatja, mikor akarja, a füleit is, holott ujjait mozgathatja ? — az ügyvéd e rövid érvelésre csak hebegett s be akarván fejezni a beszédet, melyet nagyon unni kezdett, „Hagy nekem bókét, igy szóla, barátocskám; te még na­gyon fiatal vagy ahhoz, hogy leczkéket adj nekem.

Next

/
Thumbnails
Contents