Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-07-19 / 29. szám
VIII. évfolyam 29-ik szám. Szatmár, 1890. Julius 19, HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évrs----------------------------------------------3 frt — kr: Fé lévre — — — — — — — — — — 1 frt 50 kr. Negyedévre — — — — — — — — — frt 75 kr. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szára ára 7 kr. Miniszteri határozat keresztyetési ügybon. Ezen czim alatt a nagy-bányai közös iskolákban járó katholikus gyermekek keresztvetésének szabadsága ügyében az alább következő okmányokat veszsziik, melyek teljes világot vetnek e kérdésre. Egy a lapunkban is tárgyalt és sok ideig húzódó sajnos per ér véget ezzel, a mi igen szomorú bizonyítékát is képezi egyszersmind az ottani reformátusok türelmetlenségének, a melyet pedig oly nagyon készek mindig csak a katholikusok szemére vélni. Es ha még az izraeliták részéről tapasztalták volna a katholikusok ezt a türelmetlenséget a keresztvetés ügyében, — ez is oktalan lett volna, de legalább némileg érthető, mert hiszen az izráeliták ősidőktől fogva ellenségei a keresztnek. Hogy azonban épen a reformátusok, a kik szintén keresztények, a kik a kereszten kiömlött isteni véren váltattak meg, annyira ellenségei legyenek a keresztnek, üdvösségük jelének, azon méltán üt- közhetik meg mindenki. Ebben az esetben azonban még egy nagy tanúság rejlik reánk kat- hoíikusokra itt Szatmáron is. Még a magukat jó katolikusoknak tartó és hirdető férfiak is azzal iparkodtak itt nálunk nem Felelős szerkesztő HÁTHOKY ENDUE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." 1 ■ ' "• r ' -------n---------------ré g védeni az iskolák államosítását Istennek hála nagyon kevesen voltak ilyenek — hogy az állami iskolák nem lesznek ártalmára az ifjak vallásos nevelésének. íme itt a nagy-bányai példa. Ezzel az üres biztatással állottak elő — nagyon jól tudjuk — a nagybányai iskolaközösitők is annak idejében. És kezdetbán meg is tűrték az iskolában a keresztet és keresztvetést. Aztán rövid idő múlva kidobták a keresztet az iskolából, de megtűrték még a keresztvetést. Végre ime mindent elkövetlek, hogy még a keresztvetést is eltiltsák a kath. gyermekeknek. És hosszú hercze-hurcza után csak miniszteri kegyelemre szorulva vihették ki a katholikusok, hogy abban az iskolá- . ban, hol túlnyomó többséget képeznek, megtűrik még talán egy ideig a puszta néma keresztvetést és ezt is akkép, hogy a tanító a világért se buzdítsa őket kere^ztvetésre még pedig sem szóval, sem példával. Ugyan nem nyíltabb, őszintébb eljárás volna ennél egyenesen a nagybányai sötét katakombákba űzni a kath. gyermekek és tanítók vallásos érzületének minden nyilvánulásál ? Hiszen a közigazg. bizottság határozott kifejezése szerint „közös iskolánál az, hogy valamely felekezet szelleme inspiráltassék a tanítók által, hiba és eltiltandó cselekvény lenne.“ Kath. tanítónak tehát a kath. gyermekekhez A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ cziraére küldendők, (Deák-tér 19. szára.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A lap megjelenik uiiudoii szerdán. nem szabad a kath. vallásról beszélni, őket annak gyakorlására buzdítani. Sőt még példát sem szabad e téren adni. A határozat nyíltan kimondja: „Az iskolaszék szólítsa fel a tantestületet, hogy ezen a téren magát teljesen passzív viselje. T. i. a keresztvetésre intést vagy példát ne adjon.“ A kath. gyermekeknek tehát nagy kegyesen meg van engedve a néma keresztvetés, de a kath. tanítónak, a ki elöttök áll, a világért sem szabad keresztet vetni. Lelkesüljetek tehát szatmári jó katholikusok a felekezetien állami vagy községi iskolák mellett. íme itt a buzdító nagy-bányai példa. Lelkesüljetek mellettük ti is reformátusok, nem törődve legelső embereitek tiltó szavaival, a kik mint legutóbb Zsilinszky főfelügyelő Aradon, a ref. felekezeti iskolákat a Protestantismus védő bástyáinak nevezik. Lelkesüljetek ti is izraeliták s ne törődjetek ti sem kiváló férfiatok meggyőződésével, a kik közül Győrött csak a napokban emelte fel szavát Schön Bernátotok : „Örülni az iskola államosításának, megvall- juk őszintén, nem tudunk, mert mi marad a zsidó iskolából, ha államkormányunk védő szárnyai alá kerül? írni, olvasni, számolni minden iskolában lehet, de zsidót, önérzetes zsidót csak jóravaló zsidóikolá- ban lehet nevelni.“ ÜU TÁBCZA -ijff Apró történetek. Don Bosconak anyja. Don Bosconak anyja, kit Margitnak neveztek, jól értett hozzá a látszólag legjelentéktelenebb körülményt is alkalmul használni fel arra, hogy épületes oktatást adjon gyermekeinek az erényre. Legyen szabad erre nézve két példát felhoznunk. János fia egyszer egy fa törzsében verébfészket talált s röktön feltette magában, hogy hatalmába keríti; csakhogy a vállalat nem ment olyan könnyen. Hogy az óhajtott tárgyhoz jusson, ki kellett nyújtania kezét s karját a fának elég szűk hasadókába dugni. János elérte a fészket; de még egyszer annyi nehézségébe került azt kihúzni onnan. Erőlködéseivel csak annyit ért el, hogy fel dagadt a karja s keze mint valamely csavarfogóban odaszorult. Ekközben anyja, a ki nem messze dolgozott, előhitta Jánost. — Nem tudok odamenni. — És miért nem tudsz? — A kezem a fába szorult és ón nem tudok kiszabadulni. Az anya hozzászalad s nagy nehezen kiszabadítja a szerencsétlen foglyot. De fel is használta az alkalmat az intelemre. — Ládd, mondá, igy bünteti már a földi igazságszolgáltatás is, később pedig az Isten igazságossága is azokat, a kik mást javaiktól akarnak megfosztani. * * * Egy más alkalommal a gyermek egy puszpáng lombjai közt szép fülemüle fiókokat fedezett föl; hogy majd kaliczkába tegye, megvárta mig ki nő a tollúk s gyakran meglátogatta jövendő kis foglyait. A fészek volt minden boldogsága. De hajh! egy kakuk a szomszéd fán ülve észrevette a kis madarak szegény anyját; rácsapott és az egész fészekben iszonyú mészárlást vitt végbe; aztán elfoglalta a lakást, melynek összes lakóit megölte, letelepedett benne s nem mozdult többé onnan ki. Jánost rendkívül meglepte a dolog s módfelett busult, hogy elvesztette madarait Nemsokára rájött aztán, miért történt e mészárlás és miért telepedett be áldozatainak fészkébe a kakuk; a nagy madár mindjárt a gyilkolás után ráült a tojásaira, melyeket szomszédjának fészkébe tojt. Másnap korán reggel János ismét elment megfigyeléseket tenni. Egyszer csak hirtelen egy macska, a melynek éles szeme behatolt a lombok közé, egy ugrással a rablón termett, karmaival megragadta fejét és irgalom nélkül felfalta. Felette örvendve e gyors igazságszolgáltatáson János végig akará nézni a kalandot és ime ismét egy uj esemény szemtanúja lett. Az életben maradt fülemüle visszatér fészkéhez, ott találja a tojást, reá ül, mig ki nem költ egy kis szörnyeteget, idomtalan nagy csőrrel, csúnya nagy szemmel: maga volt a megtestesült rútság. A csúnya fiók azonban mint valamely egyetlen fiú, kivtló gondozásban részesült, és János naponkint többször eljött, hogy
