Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-07-12 / 28. szám
VIII. évfolyam. ÍÍH«ik szánt. §zaltnár. ISSH). Julius 12 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évrs — — — — — — — — — — 3 írt — kr. Félévre — •— — — — — — — — — 1 írt 50 kr. Negyedévre — — — — — — -— — —> írt 75 kr. Tanítóknak és kézmtiiparosoknak ogy évre 2 írt. Egyes szám ára 7 kr. Petőfi és Szatmár. A magyar nemzet kell, hogy méltó legyen önmagához, méltó ama magasztos küldetéshez, melynél fogva egy ezredéven át, mint a nyu- goti kultúra védbástyája állott falat a barbár népek romboló hatalma ellen. Vész suhogtatta nem ritkán pallosát felette, olykor a káröröm is megcsendült már ellenségeinek ajkain és íme mégis „El magyar, áll Buda még“. Nagysága mindég felemelte ezt a nemzetet, az ereiben elömlött életerő elementáris hévvel kivánt magának létjogot, valahányszor büszkeségének koronáját, —’ a hazafiul önfeláldozást próbának látta kitéve. A nagy eszmék visszhangra találtak nemes lelkében, azokat diadalra vezetni vérzálog árán sem késett soha. Pusztaszertől az aradi Golgotháig tanú reá a történelem, hogy mindenkor megállotta helyét úgy a harcmezőn, mint a kulturális alkotások, a többi müveit európai népekkel párhuzamos fejlődés terén. Amott, ha meghalni kellett, ott voltak hősei, itt csodákat müveitek a béke csendjében kifejlődött jeles tehetségek. Lelkesedését nem idegen eszmények, hanem múltjának emlékeiből mentette, a saját szivéből fakadt erős jellemek gyakoroltak reá ellen- állhatlan vonzóerőt. Felelős- szerkesztő V UÁTHO Li V i; tv i > i c i;. A lap kiadója: * A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." Es bátran kimondhatjuk, hogy karakterének épen ez a vonása tette nagygyá és tisztelettárgyává ezt a nemzetet, hogy kimagasló fiai emlékének készséggel áldozott s dicső példájokon felbuzdulva az általok képviselt magasztos eszmék iránt lelkesülni tudott. Íme most is nemzetünk egy nagy fiának fenséges alakja tartja fogva és villamozza fel a sziveket, kinek halantekait valóságos dicsfény veszi körül, mely bevilágit a földkerekség összes müveit népeinek irodalmába. Petőfi Sándor ez, hazánk legnagyobb lyrikusa, nem élünk nagyítással, ha azt mondjuk, hogy valóságos büszkesége, gyöngye a magyar irodalomnak. Ütvén eve lesz most julius 31-én hogy a szerencsétlen segesvári csatában nyomtalanul eltűnt. Gyászba borult akkor a nemzet, siratta elvesztett szabadságát, a honfi bu fáj- daiomkönyeket f alá írt a szivekből a haza sok jeles fiának elhunyta miatt. Végre is bele kellett nyugodni a változhatatlan sörsba. Meg is nyugodott. Csak egy bántotta szivét, amint szerte nézett a sir halmok körül. Minden elesett jeles fiát számba tudta venni, csak egy, talán a legnagyobb, — Petőfi ■ Sándor eleste felől maradt kétségben. Ejt napot egygyó téve fáradt, kutatott a neinA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. i Nyilttér sora 20 kr. A 1:15» megjelenik minden sxerdáu. zeti géniusz, inig végre megtalálta porladó hamvait a segesvári sikon. Oda készül most zarándokolni a nemzet érzelmeivel, hogy lerójja kegyeletének adóját ama heroszi jelenség sirhantja előtt,' ki mint fénylő üstökös jelent meg kultúrájának egén, s épen oly gyorsan le is áldozott, de azt a fényt, mely fenkölt leikéből fakadt, nem volt képes elliomályositani a rákövetkező ötven év műveltségének fejlődése, sőt inténsivebbé tette azt bevezetvén az összes kulturnépek irodalmának Pantheonába. Szatmár városa kipróbált, mély hazafiul érzelmeihez méltán fog cselekedni, ha az ünnepből szintén kiveszi az öt jogosan megillető részt. Ne maradjon az utolsók között, midőn egy ilyen nagy évfordulón a keblében duzzadó nemzeti lelkesedést külsőleg is dokumentálni kell. Városunk Petőfi dicsőségéhez nem adhat semmit, de igenis meríthet tőle dicsőséget, ha megmutatja, hogy a haza egy ilyen rendkívüli fiát megérteni, emlékét tisztelni és megbecsülni tudja. Hogy kit illet a kezdeményezés, s kit terhelne súlyos felelőség a mulasztásért — azt hiszszük — mondani sem kell. A Kölcsey-kör hivatása, mely á városnak úgyszólván összes intelligens elemiét egyesíti keblében, gondoskodni arról, hogy a nagy Petőfi kultusza, melynek a magyar nép szivében oltár van emelve, TARCZA * Az emberiség felajánlása Jézus szenis. szivének. — Második közlemény. — A fülajánlás Jézus isteni szivéhez ez legyen mélyen érzett hitünk ünnepélyes bevallása. — Do ez még nem minden. Az Üdvözilő oly jó, hogy élő hitünk emez ünnepélyes megvallását nyomban meg akarja jutalmazni benső vigasztalással, melyet a boldogító remény nyújt. E tekintetben szent- séges atyánk körlevelében egy tényre utal a kereszténység első századaiból. Nagy Konstantin Olaszországba készül seregével. Maxentius nagy igazságtalanságot követett el rajta és törvényes uralkodó társának sem akarta őt elismerni. Kezdjen-e háborút ? A pogány jósok szerencsétlenséget jövendőinek és tábornokai azt tanácsolják neki, ne indítsa meg seregét; hasztalan itt minden törekvés. Rómát nem fogja hatalmába ejteni. Az ifjú Konstantin szive teli van aggodalommal. íme, midőn a nap al- konyodni készült, hadserege előtt csodálatos világosság, fénytünemény mutatkozott az égen : a leáldozó nap fölött fényes kereszt tűnt föl e felírással : „E jelben győzni fogsz.“ És nem sokára megjelenik neki álmában maga az Üdvözítő ugyanazzal a jellel és arra szólítja, hogy indítsa meg seregét és győzelmet Ígér neki. És csakugyan elindult. — Csodálatos! Ellenfele mintegy el van vakítva, ott hagyja a kedvező helyet, olyan térségre vonul vissza, a hol biztos volt a vereség és az ifjú Konstantin mint győztes vonul a pogány Rómába, azt megszenteli, amennyiben teljes szabadságot enged a keresztény vallásnak. Erre a nagy történeti eseményre utal szentséges atyánk felajánlási körlevelében. Oh szentséges atya, XIII Leo ! Téged állitott az Isten a világ legmagasabb őrtornyára, hogy az egész emberiséget lássad. Mit érez atyai szived ? Oly kevés a keresztény kalholikus, és ezek közöl is hányán vannak, kik bitökkel nem sokat törődnek! Hány millió meg millió ember tóvelyedett el az igaz kath. hittől már századokon keresztül ! És mily nehéz őket visszahívni a kath. anyaszenlegyház anyai keblére 1 Mily sokan lettek a szakadárság áldozataivá. Hányán vannak, amint már említettük, kik még a pogányság halál árnyékában sinlőd- nek 1 XIII Leo, Krisztus helytartója, ki vérét ontotta mindnyájokért, hogy érzed magad ? Nem szakad-e meg a szived a gondtól, az aggodalomtól ? Nem ; uj jel, uj győzelmi jel tűnik föl, most épen a század végén, az uj évszázad kezdetére. Nemcsak kereszt, igen kereszt, szintén tűzgömb tüztenger fölött, az igazságosság és szentség napja fölött: egy kereszt, mely győzelmi jel gyanánt emelkedik Jézus Krisztus szivéből, mely dicsőségben ragyog, melyet hatalmas szeretet- lángok öveznek körül. Ezt látja szentséges atyánk, ezt az uj sokatigérő győzelmi jelvényt. Azért szive nem remeg, azért boldogító remény tölti el őt. És mi, ájtatos hívek, nemde nu sem csüggedünk ?Nem; mi részt veszünk szentséges atyánk eme reményében, eme boldogító reményében ! Igaz, az emberiség iszonyúan szót van forgácsolva ; az államok, — bocsánatot kérek kifejezésemért—-nagyon is elistentelenedtek, mivel az Ur Istentől elfordultak, a religiót legfeljebb magán ügynek tekintik, mely már nem tölti be többé az államéletet. És mégis az államok is az Ur Krisztuséi, ő az örök dicsőség királya. A religio ne hatoljon be
