Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-25 / 4. szám
VIII. évfolyam. 1-ik szám. Szatmár, 18»t>. január 35. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre------------—----------------------— — 3 írt — kr. Fé lévié — — — — — — — — — — 1 frt 50 kr Negyedévre — — — — — — — — — frt 75 kr. Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SA.JTÓ.“ : A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető _____ i küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány-_v sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 20^l/r: A ltvp megjelenik niii^tf A választási reform szüksége. A nemzet összes bajainak az utolsó 30 év alatt, a minden téren túláradt corruptionak, a jogtalanságoknak, a képviselőházi többség kislelküségének, válságának, az ebből eredő mai törvénytelen állapotnak, és legdrágább " kincsünk, az alkotmány helyreállítása végett a jobbak által kifejtett törekvések esetleges meghiúsulásának legfőbb oka a választások tisztaságának és szabadságának m egse m misitése. Mert a nemzeti akaratnak tiszta és szabad megnyilatkozása a ’v'{_ lasztások által e^-1,”'.; rw ai-lna ,, « O^ouuii gyökere lényéig Gr( fenntartója az alkotmányosságnak. Ha ez az akarat nem hyilatkozhatik meg tisztán és sza- i badon, akkor az alkotmányosság csak álarcz, a mely a kormányzatnak absolutismusát, korlátlan akaratát leplezi. Már pedig ez volt a jellege a kormányzatnak hazánkban a sza- badelvüség 25 éves uralma alatt, a melyre a Tisza-rendszer nyomta reá kárhozatos bélyegét. A külömbség e rendszer 25 évi uralma és a mai törvénytelen állapot között csak az, hogy inig amaz palástolt, emez nyílt absolutizmus. És ez igazolja teljesen az egyesült ellenzék nemes küzdelmét az alkotmány védelmeért. Nem dobálózunk nagyhangú frázisokkal, hanem be is igazoljuk, a mit mondtunk. Hogyan nyilatkozott meg eddig nálunk a nemzet akarata, az alkotmány osságé gyedülilényegesalapj a? Hazánk 17 millió lakosából csak 800 ezer a. választó. Ebből adóhátralék, a szavazás-jogáví l nem élés stb. természetes okokból elesik a választásoknál körülbelül .160.000, eszerint tehát a tényleg szavazók közül 350,000 már absolut többséget képez. Ennyit kell tehát megnyerni valamely, pártnak, hogy uralomra Jusson. Ámde ezen számból 40.000 a hivatalnok, 12,000 a regale bérlő, sok ezer bányász, kincstári bérlő, szállító, kincstári erdőknél vagy vasútnál keresi kenyerét,' szóval a kormánytól függő és igv a kormánynak csak 200,000 szavazatot kell megszereznie. És ez mi nehézségbe kerül neki? Ha csak 100,000-et veszteget meg 10 írtjával, erre könnyen kap pénzt az érdekszövetkezetektől, rendjelekből, bankoktól, rendelkezési s egyéb alapokból ; a másik 100,000-et igen könnyén megszerzi neki a hivatali erőszak, protekczió-keresés, a szavazat-irtás, a csendőrszurony s a választás ténvénél alkalmazásba t vett ezerféle furfang a nép jogának kijátszására. Vegyük még ehhez,- hogy a solut többsége még nemljSi-zínséges a képviselőházi wMB^pmeg- szerzésére a mai cenzus é^Területi beosztás mellett, a mikor pl. Erdélyben egy képviselőt 3—400 ember választ, az Alföldön pedig 4—5000. Megesik tehát, hogy a tényleg szavazók számából a többség az ellenzékre esik, és a képviselőházban mégis a kormány nyer többséget. ! Hol van itt a nemzet akaratának tiszta kifejezése? Ez az oka annak, hogy az ellenzék a választásoknál soha sem jutott és,juthat többségre e rendszer mellett. Es hogy a Tisza-politika ki is aknázta fenékig e rendszer előnyeit, azt a kétségtelen tények bizonyítják. Bár szabadelvűnek nevezi magát, soha nem gondolt sem a választói jog kiterjesztésére, sem a cenzus igazságos és egységes meg- állapitására, sem a kerületek arányosabb beosztására, sem a választások feletti bíráskodás igazságosságának biztosítására. Ellenben növelte a hivatalnokok számát, szövetkezett a pénzhatalmasságokkal, a tőke embereivel, mindenhatóvá tette a fő- ispáni hatalmat, a főszolgabíróknak jogot adott arra, hogy bírói, jegyzői állásokba a nép akarata ellen saját jelöltjeit önhatalmúlag, ültesse a mi csak legutóbb is Uj szent-Annán TAHCZA-j t áz uj kántor. Derék fin nagyon, akárki mit mondjon, Lolári Márton, Akszuboródnak uj tanítója. Hatalmas alakja, magas homlokához, szelidentekintő nagy kék szemeihez illik a görög őri'. Nyirádi imaház magas karcsú tórnyát diszitő tüskés gömb nein tekint büszkébben a leVegő égre, a mint büszkélkedik ékesen kipödröU, mégis szeríeálló hatalmas bajusza sz uj tanítónak. Magas homlokáról, szabályos áré zárói leri a tekintély. Természete szelíd, mint azon báránynak, a melyet a minap séta közben láttam, a midőn a juhász nagy kampós botjával oldalba legyinté, a helyett hogy für- ( gén odább ugrott volna, megállóit s szelíden várt a másodikra, erősebb csapásra S ha száját megnyitja, — nem g. •ányt értem — tisztáncsengő ham . . . . • , eloölásanak szívhez szoloszava, nem ® . , j ugy kobyet acsar könnyen meginduló or" . .... dg -asszoüyaink ^zempillaira. Lbből fejthető meg, hogy miért se- reglilc Akszuboród község minden utczájáról a hivő seregnek apraja és nagyja, ha busán megkondul az öreg templomnak örege’ harangja. Ekkor temetés van. És eo-v” V / . Ö J íj d óta, a temetésekről nem marad el Nőm is csodálkozom. Én magam : öregek beszélik, hogy rég idő / i9 attanJ’ a falunak olyan ékes szavú, ,J,a nem volt_j szóló, elhunyt embertársa' o3yan T ját oly édes bus hange * erényét’ h,ba" mint a tanító ur. Ner 'l ének,fí kantora’ kiénekelte az elhur ^ *rte be azza1’ ho^ nak nevét, ámde ^Uói bucsuzó rokonok' vával oda így- ' szeretettel, legszebbik szavallás mag- dfe?!ZeU> hogy a hivő szivbe a viráo-ait hit, remény, szeretet drága ápolja, nevelje. v j j a mint mestersége úgy hozta magá- , .-oktatott és intett, hibát javítgatott, a .élek kertjében hiven gyomlálgatott mindert 'nik szavával. Szóval rég nem látott, minta ember volt ő Akszuboród község lakói szemében. Nem egy öreg asszony, de még fiatal is minden dicséretét imigy fejezte ki „oh be aranyozni való szája van az uj tanító urnák.„ No és a gyerekek ? Soha e sártökén nem környékezett .öég senkit a szeretet olyan odaadó, száj- tátva bámuló igaz buzgósággal, a mint őt környezte tanítványainak bizalmas serege. Még sem volt jó minden. Volt egy nagy hibája, mit rósz szemmel néztek, a mit a gyengéd nem neki megbocsátni sehogy sem volt képes. Nőtelen volt szegény. Már pedig, mint mondták, mit ér ha a legény akármilyen derék, bármily jó szive van, ha az is oly üres, mint a milyen üres nagy portával bíró három szobás lakása, melyben csak kóborol, mint az éj csendjében hazajáró lélek. Gondoltak is reá, hogy megházasitják. A falu hatökrös gazdájának legszebb lányát neki szánták. Ámde mind hiába. A hányszor előtte feleségről szóltak, sötét ború ült ki magas homlokára, ő tudja, hogy miért. O tudja, mit gondolt, mikor azt felelte „Ráérünk arra még“. Nem lehet ajtóstól a szobába menni. Nem olyan dolog ez, hogy meg se gondolva adjuk be magunkat a szent házasságnak csábitó jármába. Volt-e igazsága, biz én alig tudom. De a hangulatból lassan azt vettem ki, hogy
