Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-05-24 / 21. szám

Nagy érdemei vannak a templomok építése, valamint általában az egyházi épít­kezések körül Hámcn József prépost-kano­noknak is, a ki a tervek czélszerüségónek, a munkálatok alaposságának, s a költség­vetésben az okos takarékosságnak érvénye­sítése és biztosítása érdekében elismerésre méltó munkássággal és szakavatottsággal működött közre. A hitéletre vezető eszközök között a templom után első az iskola, mely teljes igazsággal nevezhető a templom előcsarno­kának. Az iskola készíti elő az értelmet az Isten megismerésére, a szivet az ő szerete- tére. Azért fontos az iskoláknak hitvallásos jellege s azért fordítja az egyház a templom után legfőbb gondját az iskoláira. Ez a gon­dosság kiséri egyházmegyénk kath. iskoláit is, melyek fejlesztése és szaporítása végett sok történte 10 óv alatt, különösen a leány- nevelés terén. Szatmáron az irgalmas nővérek zárdá­jában ujjászerveztetett a polgári leányiskola. Úgy anittuj óvónő képző vei gyarapodott az inté­zetek száma. Apáczák vezetése alatt uj leány­iskolák alapittaltak Nagy-Károlyban, Bereg­szászon, Szerednyón, Erdődön, — uj elemi fiúiskola létesült Nagy-Károlyban. A tanítók fizetése javult, részint 1893-tól a 400 frtig való kiegészítés czéljából igénybe vett ál- lamsególylyel, részint a főpásztor segélyével, a ki 1893-ig évenkint 2184 ftrot áldozott s áldoz tetemes öszegig még most is e czimen. Ezenkívül a főpásztor áldozatkészsége fedezi a felső-vissói általa beállított harmadik ta­nítónak, a hosszumezői, nagy-bégányi taní­tónak, a nagy-somkuti kántornak, a nagy­károlyi és beregszászi leányiskoláknál 1—1 tanítónőnek fizetését, a melyek együttvéve évenkint szintén 1300 frttal nehezednek a főpásztor magánpénztárára. Uj óvodát állított és tart, fenn évi nagy költséggel a főpásztor Vtnnán, — uj leány­iskolát és óvodát szülő-földén Velenczén. Mindenek fölött pedig örömmel tölthet el mindenkit egyházmegyénk büszkeségé­nek, a sz. emlékű Hám püspök legnagyobb alkotásának, a páli sz. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek congregatiójának fokozatos fejlődése épugy külső elterjedésüket, mint munkásságuk fényes eredményeit tekintve. ÉTI SZEMLE“ (21 -ik szám.) „Megbecsülhetetlen az az áldásos tevékeny­ség — mondja maga a főpásztor körlevelé­ben — melyet az önfeláldozó szeretet és irgalmasság e kiváló leányai úgy itt Szat­márit, valamint mindenütt, a hol a később egymásután keletkezett fiókházakban műkö­désükre tér nyílott, a nőnevelés és beteg­ápolás terén kifejtettek. Mint drága öröksé­get vette a főpásztor köteles gondozása alá püspöksége kezdetén a szent alapitó e nagy­szabású intézményét s át lévén hatva azon meggyőződéstől, hogy az irgalmas nénók congregatiója az említett kettős czói szolgá­latában kiterjedt tevékenységével az emberi társadalomnak akár a nőnevelés fontos ér­dekeit, akár a betegápolás nehéz munkájá­hoz megkívántaié áldozatot tekintve felettébb hasznos szolgálatot teljesít, mig egyrészt éber figyelemmel őrködött a fölött, hogy eredeti szervezete épségoen tartásával erkölcsi jólé­tének feltételei biztosíttassanak, emellett azon is volt, hogy az intézmény kifelé is fejlesztessék, hogy minél terjedelmesebb arányokat ölthessen annak jótékony hatása. És Istennek hála, a gondosság nem volt siker nélkül. Az ország minden részé­ben működő 51 fiókház ugyanis e 10 év alatt 8 uj fiókházzal gyarapodott. Szatmáron asz. József árva-s lelenczházban, a szatmár- városi közkórháznál, a rnáramaros-szigeti, be­regszászi és munkácsi kórháznál, a szerednyei, nagy-károlyi, beregszászi leány-iskolánál, s legközelebb az erdődi leányiskolánál. A fantartás és fejlesztés munkájában mindenesetre nagy érdemeik vannak Keszler Ferencz pápai praelátus-kanonoknak, és Há­mon József prépost-kanonoknak is, a kik közül az első a szellemi gondos vezetéssel, az utóbbi az anyaház anyagi viszonyainak rendezésével szereztek magoknak kiváló ér- érdemeket. ‘ (^ége köv.) egy szép napolj szedte magát s felrándult a fővárosba, hogy egy egyetemi professor- ral megnézesse magát. Orvoshoz menni kellemetlen dolog, — egyetemi proféssorhoz menni pláne igen ba­jos s nehéz vállalkozás. Néha egész hadi­tervet kell kieszelnie az embernek, hogy a fogadás óráiban egy-két szót válthasson. Rónay azon emberek közé tartozik, a kik ha valamit a fejőkbe vesznek, azt, ha törik, ha szakad, keresztül is viszik. Elhatározta, hogy ő bizony olyan időben állít be a nagy- tekintetű szakemberhez, amidőn nem fogad. A fővárosban volt több jóismerőse, kik sze­mélyes barátai valának a professornak. E barátok ajánlataival felfegyverkezve indult amannak lakása felé. Útközben büszkén lépdegélt, mint egy spanyol grand, hideg vérrel nézte a nyüzsgő utczai életet, akárcsak egy született angol. A professor lakásának ajtaján csengetett, mire elibe állított egy elegányosan kicsipe- kedett inas, kinek csakhamar elmondá, hogy mi járatban van. Pár pillanat múlva a név- jegygyel s ajánlatokkal megterhelt inas azon híradással jött vissza, hogy „a nagyságos ur jelenleg ebédel, — szíveskedjék azonban besétálni ezen terembe“ — s ezzel egy aj­szertartásu római kathohkus egyház magyar- országi önkormányzatának szervezete.“ 1. §. Az 1848: XX. törvónyczikk 2. szakasza alapján, ő Felsége az apostoli ki­rály mint főkegyur legkegyelmesebb felhí­vása következtében a magyarországi római katholikusok az ezen szervezetben foglalt, vagy annak hatáskörébe vonandó ügyek in­tézésére önkormányzati szervezetet létesíte­nek, melyben az odatartozó ügyek az egy­házi és világi elem közös részvéte és befo­lyása melleit intézteinek. 2. §. Ezen önkormányzati szervezet hatásköre, ő Felsége, az apostoli királynak főkegyúri és törvényeinkben meghatározott legfőbb felügyeleti joga épségben tartásával, a világi vonatkozású egyházi, iskolai és va­gyoni ügyekre terjed ki. 3. §. Ezen önkormányzati szervezet ha­tásköréből ki vannak zárva a hitelvi, hitta - nitási, liturgiái, egyházkormányzati és egy- házfegyelmt ügyek, melyek úgy a római pápa Őszentsége legfőbb egyházi hatalma teljességének, mint a püspökök tanítói, rendi és joghatósági hatalmának tiszteletben tartásá­val, kizárólag az egyházkormányzatot illetik. 4. §. Ha az országos katholikus gyű­lés, vagy igazgatótanács oly határozatot hozna, melylyel az önkormányzatnak, a je­len szervezet 2. szakaszában az apostoli ki­rálynak főkegyúri jogára vonatkozólag meg­szabott hatáskörét túllépné, az ország her- czegprimása, mint az országos katholikus gyűlés elnöke, jogositva van a püspöki kar hozzájárulásával ő Felségéhez, mint főkegy- urhoz, felterjesztést intézni. Az ilyen felter­jesztett határozat végrehajtása függőben tar­tandó addig, mig a főkegyur a hozzá intézett fölterjesztés fölött határoz. 5. §. Ha az országos katholikus gyű­lés, vagy az igazgató tanács oly határozatot hozna, melylyel az önkormányzatnak a jelen szervezet 3. szakaszában az egyház jogára vonatkozólag megszabott hatáskörét túllépné, az ország herezegprimása, mint az országos katholikus gyűlés elnöke, jogositva vau azt a magyar püspöki kar határozatának meg hozataláig függőben tartani. Ha a püspöki kar a határozatot az égj ház jogaiba ütközőnek nyilvánítja, a határo­zat érvénytelen.“ 6. §. Ennek tárgyalását későbbre halasz­totta a bizottság. 7. §. Ezen önkormányzat hatásköre nem érinti a megyóspüspököknek és a káp­talanoknak az utóbbiak által gondozott ala­pokra s alapítványokra vonatkozó, a kánon­jogon, a királyi rendeleteken és az alapítók szándékán nyugvó jogát. 8. §. Ezen önkormányzat hatásköre nem csorbítja a katholikus kegyuraknak a A kath. autonómia. ii. A kalh. autonómiát szervező kongres­szus 27-es bizottsága a 9-es albizottság mun­kálatát tárgyalja máj. 2. óta részletesen és e munkálat alapján a következő megálla­podásra jutott. A czim ez lesz: „A latin- és görög­kifolyólag megnyugvással vette mindig az isteni Gondviselés végzéseit, keresztényi lé­lekkel s erős reménynyel nézett most is a jövő elé. Seregeseu tódultak betegágyához ismerősei, kik mély részvéttel s igaz szere­tettel tudakozódtak hogyléte felől; bizony­sága volt ez annak, hogy szereti őt min­denki. Igaz ugyan, hogy a kondoleálók között olyan is akadt, ki a kínos helyzet­ben levőnek eleve is azt a tanácsot adta, hogy mihelyest felkelhet, mondjon fel a kül­szolgálatról s adja magát irodai munkára. Valóban megható vigasztalás egy törött lábú emberre ! Szerencse, hogy a sors máskép intézkedett. A hosszú hat hét lassan-bár, de mégis elmúlt s Rónay teljesen felépülve hagyhatta el szenvedésének helyét, a fölötte megunt ágyat. Örömmel üdvözlé őt mindenki, őt, ki vig kedélye, zamatos humora, kelle­mes hangja s vonzó modora miatt úgyszól­ván lelke volt annak a társaságnak, a mely­ben megjelent. Mondanom is fölösleges, mily hálás szívvel gondolt orvos barátjára, kinek kitartó ébersége és nagy gondossága megmenté őt még a biczegóstől is. Hanem egy orvos mindig csak egy or­vos — gondolá magában emberünk — s hogy lábát illetőleg teljesen nyugodt legyen, tóra mutatott. Emberünk a kijelölt iránynak tartott s felnyitva a magas, két szárnyú ajtó egyik felét, a terembe lépett. Nagy elegancziával s előkelő Ízléssel berendezett fogadó teremben találta magát, hol déli virágokkal köritett kényelmes nyug­helyek valának nagy számban. Egy nagy zsőlyeszókben nyugodtan ült egy Öszes úri ember. Rónay azt gondolá magában, hogy talán a professor ur félbehagyta ebédét s hajlandó lesz őt [most megvizsgálni, minden bevezetés és bemutatkozás nélkül hozzálá­tott mondókájához. Az a másik talán meg­lepetésében, talán más okból nyugodtan ma­radt s látva a belépő mosolygó alakot, kíván­csian nézte, mi fog történni. Uram 1 — szólt Rónay — én szeren­csétlenül jártam. Szörnyűség ! — kiáltott fel amaz. Ta­lán meghalt a felesége vagy a gyermeke? Az semmi — folytatta emberünk — egy hídról leestem vagy négy méternyi mélységbe s kitörtem a lábam. Iszonyat! — szólt az idegen, miközben saját lábához kapott. Hat hétig feküdtem mozdulatlanul, ez idő alatt szenvedtem annyit, amennyit csak egy törött lábú ember szenvedni képes, a

Next

/
Thumbnails
Contents