Hetikiadás, 1941. január-december

1941-04-23 / 16 [1527]

17.-szám. A küszöbön, [.EVÉLTÁH IrtaiKisigmándi Géza. Amikor a negyedik rohamot visszaverték,ráesett a könyöke a mellvédre. A bal válla hegyesszögben felemelkedett, a jobb meg loosuszott a aibbonya alatt. Bambán bámult le a lankás hegyoldalra,melynek egyhangúságát sok-sok apró tölcsér tépte cifrává, Ezekot lyukgatta a kézigránáT,melynek orrban-torokban anynyira megtel epedő szaga és kesernyés ize terjengett a levegőben, - Elmentok - dadogta olyan halkan,hogy maga is alig hallotta. Nyelvével mognod^ositot to kiszáradt ajkát .-A io.sorvit ennek a vilfenak. Torkan akadt a nagyobb no ki fohászkodás ,mcrt a fücsómós mellvédre lecsapódott a közolébo az a tüszomü f oko tc rigó, amelye"-, már kora tavasz óta itt látott. Tollán mog-megcsúszott a napsugár, amint nézdolődött. Aztán felvágta a farkát a lcvcgobo, szem közt fordult a hadnaggyal és bclofütyülto sz-.rclmos dalát a tavaszi délutánba* Mort május volt akkor is, A harmadikjamit a világ háborúban töltött, Für go, fehér bárányfelhők sic ttok kolot felé,, Nagy András hadnagy ur még arra is vigyázót t, hogy a szomo ' rebbenésevol no zavarja el kedvos madárist»rősét, do valahol olbődült ogy ágyú és idoszitáló morajlása merijosztet to a rigót. - Hát cz is it! hagyott - csóválta a fejét és hátrább lökto homlokáról a nehéz sisakot. Nagyot nyelt« Utána még jobban érezte a gránát fojtó izét. - Holyjdc kevesen maradtunk.»,f Körülnézett. A szűk árokban alig akadt olyan haránt gát-köz ,molynok padkáján no feküdt volna valaki. Olyan fájdalom markolta ösozo a szivét és ugy zongorázott a halál láthatatlan csontkozc a torkán,hogy levegő után kapkodott. - Semmi.,* Hát mindenki nughalt.. .1? leroskadt az árok padkájára. Mozdulatlanul foküdt mellette Bőkor Gáspár. Az. Gazsi. Do nicsak,nom hullámzik a mollo, - Koghalt oz is... Isten nyugosztalja... Hái;radőlt az árok falára. * nyirkos,hideg földtől megborzongott. Kiverte homlokát a verejték. Belemarkolászott a padka porhanyós földjébe. Szorította állát a sisak szijja. Mikor felemelte a kezét,íiogy moglazitsa, megérezte rajta a földszagot. - Föla.«. Ebből lettünk,ezzé leszünk-*.. Különös... Ezért a földért állunk itt idegen országban és innen védjük a milyenket... Csal: jzért érdemes élni. Csalt ezért.- Teje előrebillent« Leesett róla a nehéz sisak,mely tompán roccsonve állt meg az árok*fonókén sá msodó hasított ölfa padion. Ir.ána akart nyúlni ,do nem volt erojo. Ugy érezte, hogy a távoli hegy t mögé elbújt a nap és véres szeme utolsót lobbanva feketévé sűrűsödő szürkeséget hint mindenre... -Hadnagy ur... . .Hadnagy uram...? Jaj Istenem...! Hadnagy uram... Hallotta mindon szavát,do ugy tűnt fel noki.mintha nagyon messziről szűrődne ol hozzá az aggódó tisztiszolga csendes jajongasa.Erőlködőtt,ho y kinyissa a szenét .Nom sikor ült í Ki ál tani szeretett volnaai ,sz;:.alan

s Nyilaló fájdalom hasított az agyába,amikor arra döbben hogy bőszé

1 i sem tud. Olyan a nyelve,mintha idűgon iiidog fadarab szorult volna a fogai közé, - Vigyétek a többit, csuklott fol a legény szomorúsága. - Nem engedőm. A kinos csendbon ugy kongott a sobr, sült vivők otromba bakancsa, mintha vékony mony ozctü emel oton retktattak volna nohéz terhükkel. - Do pr^fundis clamavi ad to Domine - röpítette folcJ3 a feltámadó bátortalan szél a páter mormoló imádságát. - Még eltemetnek ongom is - villant át rajta a gondolat ^o rémülete annyira mcgdermooztotto,hogy most som tudott kiáltani,vagy mcgmozuulni. Lépések közolodtok és nommosszo tőlo nogt orpantak.Csend £ szült a harmatos hajnalban* /Folyt.köv

e

/