Hetikiadás, 1941. január-december
1941-04-23 / 16 [1527]
- Pista öcsém búcsúzzál cl szegény gazd ától - dobálta a szomorú szót Dénes őrmester,az arany vitézségi érmes sebesül tvi vő. A tárcáját óráját és gyűrűjét őrizd meg és add majd oda az édosanyjának... Ha az Isten igy akarta. - Nem engedem,hiszen él! - ja jduit fel a hűséges legény,akinek a fején hatalmas fehér kötés éktelenkedett, - Egész éjszaka kerestem.mig hajnalban megtaláltam itt a halottak között. Nézze csak őrmester ur,ncm hidegült mog a keze... >. Nem hidogűlt mog? - kapta el a szót az őrmester és letérdelt a hadnagy mellé. Gyakorlott köze kigombolta a zubbonyát és rányomta fülét a-mellére* Nagy András hadnogy mindont hallott. Majdnom abba pusztult bele,hogy tehetetlen maradt. - Bl - mondta nyugodtan az őrmester és odaszólt az embereinek : ti csak vigyétek a kövotke zőt,azután szóljatok be a főorvos urnák. Szabályosan,ahogyan tanulta és tanitotta, két erős. tonyerét odaillesztette a hadnagy mellkasának oldalára és mesterséges lélogez-^Sssel élesztette. á legény rettentő örömében téráonállva bámulta. Nom tudott szólni. Csak a keze hátával törölgette a szemeit, A kinzó várakozás rövid ideig tartott. Kis ipolt a halál Nagy András hadnagy ur domború melléből, de olyan élesen vágódott kinyiló szem'be az alig felkelt nap vérvörös fényo,nogy megint behunyta. - Köszönöm Dénos - töredezett ki mcgcsorcpc3cdctt ajkai közül a nyöszörgés - te mog Pista add ide a kozedet.., ugy,mindent hallottam..« A küszöbön v anu **-Hála Istennek nem lépte át! - ugrott talpfa a l:gény,haicm abban a pillanatban olvágódott. Akár a zsák. Jó.hogy ott volt Dénes őrmostcr.Nyug3dtan,atyásan,szakértelemmel visszatéritotto a f, küszöb" átlépése előtt a langyos májusi értbe, A tüszemü feketo rigó éppen akkor fütyülte bele sz relmét a tavazba... Kszekció Anyák napjft. Ez az egyetlen gondolat,amelyet Amerikától kapott Európa. Megszoktuk.hogy a nagy tengeren túlról mindig olyan eszmék ós áramlatok csapódnak át hozzánk,amelyek nem sok rokonságot tartanak a lelkiséggel. Bár a keresztény vallások Krisztus tanitása nyomán uj helyzetet teremtettek a nő számára is, amely a Megváltó megszületése előtt a férfi mállott egészon alárondolt szorepot játszott, még is örömmel kaptunk az amerikai kezdeményezés után,mert mindM ájunknak jól ősik, hogy legalább évente carszer külön napot szenteljünk az ősanyának • - Mindig szeret és mindig megbocsát Isten és édesanyád - igy olvastuk valamikor könyvünkben .amikor meg az iskola padiát faragtuk és buksi fejünkben alig-alig derengett az a tudat,bosy mivel laxtozunk annak,akinek mindenünket köszÖJihetlük- Akkor'még csak az ösztön működött bennünk, ez az öntudatlan érzés sirt ki ajkunkon,ha bajba jutót '.unk, vagy olyan kéz után kutattunk, amely biztosan nem lök el magátóíjhanom magához olol. Azután az évek mulé-sával lekoptatta rólunk az ösztönt az értelem és embernyi ember létünkre mindig felrajzott előttünk az álcár évbizödek óta halott édesanyánk lolke is. Ha van önzetlen,tiszta szeretet a földön,akkor az az édesanya kiváltságos tulajdona. Jólesik legalább egy napon megemlékezni édesanyánkról,akinek megsokszorozott gondja a mi bajunkéul áradó öröme a mi kis boldogságunk és akinok bármilyen anyagi körülmények között logyon is - mindig gyermeke felé száll a gondolata. Május 4.-én országszerte megemlékeznek a Anyák Nanjárol. Az iskolák- ' ban külön előadás lesz.hogy öntudatossá togyo a szorotetot.bjílák és ragaszkodást a sajtó.szinház és rádió pedig a maga módján és. ^aköwsivol hódol a legszebb ombori tulaidonásos egyikének: az_aayai -szorotötnek.
