Hetikiadás, 1941. január-december

1941-04-09 / 14 [1527]

)!Aiiaos irat ár.. Irt a:Kisigamándi Géza. - Miklós, kedves öcsém! - csillant fel a szeme Andrássy György bárónak, a Nagyságos Fejedelem vitéz tábornokának,a ki éppen Kr asz nahorkára igyekezett és amikor megpihent "a vár alatt ,hogy agyonnyargalt lova kissé ki*fújja az augusztusvégi meleget Jmegmozdult előtte a sUrü bokor és kibontakozott belőle egy ferengrendi fráter szikár alakja* - Edes bátyám! - tárta ki a karját a barát és szinte leemelte a nyeregből a testes kuruc vezért.- Nem hiába imádkoztam egész uton a rózsafüzért,meg is segített az Iston*Latom, jó erőbon vagy, Ugy-e fel a Várba..,? -Hát hova mennék, ha nem az asszonyomhoz, meg a két fiamhoz? Hát To,Krisztus jámbor szolgája,mi járatban vagy? Közbai ugy össze ölelkeztek, hogy rendes földi halandónak legalább a bordái repedeztek volna meg tőlo,do oz a két kömény férfi annyira örvendezett,hogy mogfolcdkezott a fájdalomról, - En is felcsapok kurucnak! - villámlott a frátör szeme és olyan crővol pattogott ki koskeny,vörhonyogcs bajusza alól a szó,mint a tcstclnltött akarat

» - Lorugod a kapát? - hülodozott a vitéz tábornok. ' - Már miért rúgnám? - méltatlankodott Miklós frátereit Szent Ferenc egyszorü kolduló rond jebo való bclépéso előtt Andrássy Miklós bárónak tisztoltok. - Hát a Nagyságos Fejedelem nem Krisztust szolgálja? - Bizony ^ris z'.us mollctt a hazát és a szabadsagot- csodálkozott a kuruc, - fl

a látod - nyugodott meg a másik. - Hát én is Krisztust,Magyarorszagot és a szabadságot válásztottam.Rakóczi Forcnc három édos bátyámac'méltatta arra.hogy máriás lobogói alatt genorálisként vezesse kurucait.do én,az utolsóelőtti imdrassy-gyorck csak azt kcrcm,hogy egyszerű harcosként vogyon bo seregébe. Ott azután majd kiütközik belőlem az András sy-vér, Andrássy György báró.a %gysáí os Fojcdolom ogyik logrottogottebb novü vízére ugy érozto .mintha tormát rcszolnének^az orra alatt és amiro eszbokapott,öss zeszorult a torka és kicsordult a szóméból a könny. - Nem voszhot ol a nemzet - hördült ki belőle a meggy őzödé s,amclynck még a legjámborabb szorzotoso is ennyire magyar!... - Hát egy anyának a tőjét szoptuk és egy bölcs .bon ringatták az Andrássy fiukat - szoranykodot:, Miklós fráter. DG nicsak,most jut oszombe,hogy hol is lohot Mátyás, a mi legkisebb öcsénk? - Nem hallottam róla már vagy fél osziondejo. Szent-Ivány Sándor zempléni alispán bőszéit róla valamit* Yárj csak... Valahol kuruckodik a gyerek* H a jól emlékszem rá,akkor Ocskay László novét omlitotto. - Ocskay László...?- tágult ki a barát szemo és szikár alakján megfoszült a barna kámzsa* - Haj,ha én is bcállhatnék Rákóczi villámának ezredóbo*.*! - Netono!- kodélyoskodott György ur,mort közbon lotörölhotto a kuruc generálishoz csöppet som illő könnyöt,ott épp n sz ükség lohot ogy^d^ rvisro^ mort László barátom ogyik ezredének java budesaki tatár-török. Közéjük illosz és legalább loöntöd a fejüket Krisztus urunk szent vizével. - Hallgass meg György- kopogott a másik szava, - Nem akarok alakoskodni, honom harcolni * Kcmonyon.magyrul^iindrassy módra.. Nokcd nagy szavad lohot a kurucok között,hát állj mellém. Az öcséd vogyok.Nom kall miattam szégyenkezned, György ur csak nézte megilletődvo és félkarjával átöl oltó a ; vállát ,Köz bon azonban a Ráró megunta a pihenést, mert apró füle ti hogyozgotyo, . megismerte a r'gonncm látott varat és csendesen megindult falfclo,/folyó.kov,/