Hetikiadás, 1941. január-december

1941-02-12 / 6 [1527]

19-iloíe^ruái 12. H a ti kiad á 8 • OKSZÁGÖS LEVÉLTÁR -± •oldal. 7 • s zára.-, — *— /*£ család kivágja nagát

e folytatás*/ Megzavart hangyabollyá vált a csoportunk, ütött ük, rúgtuk, haraptuk, aki a köz lünkbe érc. Úrfi raár talán a negyedik oroszt tette ártalmatlanná, a számuk mégis gyarapodott 3

Amig a botommal haaonásztam, ketten ugrottak rám és letepertek. Gábor csákánny halt ával verekedett .Minden hiába»3bben a szorongatott helyzetében hördült ki belőle a harag: - BabaiTádé!- mit bámultok! - hát nem segitetek...? Faltereivé esve,libegve csak annyit láttam,hogy ' szegény legényemet fellökték az oroszok, amikor Baba be lenyeri te-ír, a riadalomba, le sunyta apró, fekete fülét és felhúzott aikaival csattogó fogaival nekirontott az én oroszaimnak, Szétrángat ta,rugdosta es harapta a támadókat* Ugy forgott,akár az órdegmotola és a iába alatt Tádé,a másik,de sokkal kisebb fekete gomolyag pörgött, mekegett és öklöz te, kit hol ért* Az oroszok megrettenve hátráltak™ A csupa vér Úrfi sebesen kapkodott a térdük felé, mert volt annyi esze, hogy nem harapd ált a a csizmájuk szárát. Tádéból kitört a bakkecske és hátulról féllökött, vagy né gyet. Baba pedig mögöttük vihogott és nyerített habzó száj jal,villogó íeh r fogakkal. - A kis család kivágta na gát - törölgette G.'bor a homlokát és véres kezét .Azután kiabálnia kellett, mert a három "családtag" annyira belemelegedett a verekedésbe ,hogv ugy kellett visszacsalogatni. Sz volt a tű.* robajuk, de éppen elegendő arra, hogy hirüket elvigye a csodálat az egész hadosztályba. Böjti szelek

c A naptárunk már azt mutat ja,hogy belejutottunk a húsvétot előkészítő nagyböjtbe. Bár megenyhült a határunk megnagyobbodott országunk legnagyobb részén

1

, még sincs sok örömünk benne,mert a hirtelen olvadás okozta hólé,azután meg még a múlt -élről és kellemetlenül nedves n3rárról annyi viz gyülemlett össze\hogy komoly veszedelem el fenyegeti mezőgazdasági életünk Folytonosságát* Körülbelül egy esztendeje iger. sok beszéd hangzót í már el es még több cikk íródott az árvízről és az árvízzel kapcsolatos talajvizes veszedelmekről. A gyanútlan olvasó azt gondoIhatna,hogy a régi kormányok 'semmit sem tettek ezen a téren és most a sok mulasztást torolja meg velünk az id " járás * " , Ezzel szemben az a valóság,hogy sok milliót öltünk már bele a folyók-szabályozásába és a vadvizek levezetésébe,sőt még egy lépéssel itt-ott tovább is jutóttunk,mert az Alföldön például vannak olyan részek,ahol anynyira lecsapoltuk a mocsarat és eltüntettük a lápot,hogy most homoksivatag képződött a nalvén* Atok csatornának hívják a szabályozást és arról kell. gondoskodni,hogy nesterséges öntözéssel varázsoljuk ismét termővé azt,amit elrontottunk* Külfölden is - a nálunk gazdagabb nyugati és amerikai országokban - szintén óriási viz szabályozó munkák folytak,valóságos árokhálózattal vonták be a veszélyeztetett t erül eteké t,mégis alig múlik el esz endő anélkül, hogy ne áradna ki a bzajna,Parisban.vagy ne rettegtetnék a belga folyók a lakosságot* A Misj.sippi ^adásai pedig már fogalommá váltak* Pedig- azokban az brszagpKban van pénz bőségesen és egyéb akadályok sem hátráltatják az emberileg lehető tökéletes megoldást,, Más lapra tartozik az olyan minden vonatkozásában kifogástalan földrajzi egységnek feldarabolása, mint a milyen Szent István birodalma

0 Ezen a területonliasztalan végeznénk bármilyen pontos ós a viszonyoknak legmegfelelőbb rendezést is, örökké ott fenyegetné a több országba beosztott vizrendsze rek bizonytalansága* Átmenetileg tehát csökkenthetjük a veszélyt, de nem küszöbölhetjük ki teljesen* Meg kell alkudnunk a lehetőségekkel és várnunk, hogy igy a tél

/ végegfelé felkerekedjék az a hires-nevezet'es böjti szél, mely kiszántja a la pot os elkergeti a felhőt országink főiül* a l