Hetikiadás, 1941. január-december
1941-01-29 / 4 [1527]
Irta: KMffrándi Géza Sgyszerü fekete kecske volt abból az erdélyi fajtából f amely a. S-JO* eredeti értelmében megél a jég hátán is. Ari bá málhásállatvezetd ajándékérta nekem a Magyaros-tetőn, illetve még akkor, amikor a hegyen fent az orosz és román egyesűit hadak láttak bele a fedezékünkbe, A vén székely, akinek olyan hosszú volt a bajusza, hogy elérte /"osiklandozta"/ a derékszíjat, néhány napos eltávozást kért "alig" negyven kilométernyire levő falujába és hálából hozta az alig néhány hetes kis kecskét, melyet azután Gábor -miután"'megállapította, heg;, milyen napon érkezett vissza az öreg - elnevezett Tádénak. Akkcr már volt egy lovam, melyet Babának, egy remek magyar kuvaszom,melye 1 Úrfinak neveztünk és most megszaporodott a "család* a kecskével. A fürge kis jószág hamarosan népszerű lett a, zászlóaljban. Arról volt nevezetes, hogy mim' dig,énes és mindig dühös volt. Még ha hancúrozott is a kutyával, vagy legelés* a lóval, akkor is ki-ki tört belőle a vad indulat. Nekifutott a legközelebbi Vfá nak és addig bökdöste apró szarvával, amig legalább a hói ját ki nem kezdte. Falánkságában kirágta,a kenyérzsákot, ha kétszersültet szimatolt benne és nem vetette meg a rumos teát sem, bár a rumos kávé volt a legkedveltebb itala. Gábor kapatta rá azzal a meggondolással, hogy akkor majd nem fejlődik hatalmas bakkecskevé, ahogyan Ari mondogatta. Mert"az apja akkora volt, akár a hatheter borjú," Felejthetetlen jeleneteket rendezett, amikor "becsiccsentett" állapot..-* ban,el kezdett mekegni. Gábornak volt furulyája. Ha Tádé jót ivott a rumos kávéból, akkor az Ölébe altette és egyszerű magyar nótákat fujt neki, Tádé csak hallgatta néhány percig, azután megkezdte a mekegóst, Szabályosan megtartotta az ütemet, Ugy f felemeli-e ,a fejét, hegy szarvai belemélyedtek a nyakába. Forgót 4 a szeme és,hűségesen kísérte a zenét. Olyan torzán mulatságos / volt a testtartása és "művészi külleme" /igy mondta e-z ezredorvosunk/, hogy még a legnogorvább embernek is legörbült a szíja széle és rövidesen kicsordult a könnye rovottób-. Az^volt a mutatványnak teteje, amikor Tádé annyira,belemerült a művészetbe hogy már furulyaszó nélkül is fújta tovább, miközben Gábor gyengéden ütögette kifeszült torkát, minek következtében még mulatságosabban bugyborékolt ki száján a hang. Órákig elmulattak igy. csak arra kellet Gábornak ügyelnie^ hogy ne szálljon el fejéből a mámor, tehát negyedóránkónt megitatta,rumos kávéval. A zenei élvezet hatása alatt vagy elaludt -akkor bizonyára V* v> *' y t ivott vagy pedig kiszaladt a hegyoldalba, ahol Babát vagy Úrfit,Kereste meg, mert a/* mindig együtt sétálgattak, amin viszont nem lehetett csodálkozni, meri már rég' barátokkent nagyon összeszoktak. A hegyoldalon kígyózott fel a gyalogút az állások felé. Alig mult 9* negye óra anélkül, hogy nedialadt volna valaki le vagy' felfelé. He, zászlóaljbeli vei akkor Tádé is meg a másik kettő is barátságosan megszagolgatta, de ha idegen m részkedett arra, "'akkor B. ló,leügetett a fedezékhez és az orrával lökdöste a rczoga ajtót, Tádé szügyébe vágta a fejét és hangtalanul nekiiramodott a horgasinanak és ugy meglökte hátulról, hogy összebicsaklott a térde, mialatt Úrfi dühös morgással ^adcfig: állt mellette, amig valaki közülünk oda nem sietett. Életveszélyben forgott tehát az a bátor lélek, aki odamerészkedett a fedej-ókünk közelébe. Ebből származott azután az a kellemetlenség, amelyet csak a legnagyobb tapintattal tudtunk elsimítani. Bar vigan röpködtek a kifényesedett tollú feketerigc,k és villanásszerűen csapódtak a megduzzadt rügyü bokrokra,a cinkék, amikor német katonaság lett a szomszédunk. Hatalmas szál porosz legények baktattak el előttünk szinte szakadatlanul, A "család" három allattagja annyira bizalmatlan lett, hogy kénytelenek voltunk megkötni mind a hármat, A napokig tartó bus rabság igencsak megtörr te valamennyit és Gábornak megesett a szive rajtuk, A szabadsagot azzal ünnepel ték meg, hogy elővette a furulyát ós megitatta Tádét, Az enyhe t napsütésben kiül tek a fedezek ajtajába . Talán nyolc-tiz német baka nevetett már önfeledten a /Folyt.köv./ . fi
