Hetikiadás, 1941. január-december

1941-01-29 / 4 [1527]

194a.. január 29, Hetikiadás 4;*ldal. 5»Í3ZBJB. — — — — — ~ — — -~ /Tádé folyt,/ Tádé mutatványán, sőt meg az állásokból is jöttek le arra a hirr hogy "•sodát" lehet látni a honvédek segélyhelyen. Gábor szorgalmasanitattá, hogy "meg legyen a kedve", aminek az lett a vége, hogy kiugrott az öléből ós elszaladt. DülöngőUött, mekegett, A nézőknek mar nyilalott az oldala, ugy hahc^/2L2 "Leik A*nap lecsúszott az égről és kezdett megnyúlni az árnyék^ amiker Tádé any nyira ellágyult, hogy behúzódott egy bokorba" és elaludt. A nemetek lassan elszéledtek, csak az uton ballagok ne-oesi tették be az aludni készülő völgyet, A pihegő csendet pattogó rövid káromkodás, duhaj szitkozódás és Tádé fájdalmas nyögése tépte darabokra. Erélyes közbeléjinkkel tudtuk csak megelőzni a nagyott veszedelmet. Farkasszemet nézett ef.ymással a magyar és német legénység, holott azelőtt a legnagyobb egyetértésben" elt és ópoen"délután állapítottuk meg,} gy bajtársiasság valósággá vált, ugyanis német"bakák támogatták a mi málhás lovazkat, melyek nehéz terhükkel alig haladtak^ vízmosásos kigyóuton.T^ , Rövidesen tisztázódott a helyzet., Tádé félig mámoros állapotában hátulról nekiszaladt egy gyanútlanul kocogó németnek, kii lelökött az"arokba. Közben v.laki ugy belerúgott az alattomos merénylőbe, hogy összeesett, Gó.bor^a többi tisztiszolga, néhány szakács és telefonos azonnal a kecske pártjára állt és bizony az utolsó pillanatban fékeztük meg az indulatokat. Még akkor este áVtsétáltam a nánet parancsnokságra, ahol a legkedvesebben fogadtak, mert már hallottak az éneklő"kecskéről. Csak ug£ eresztettek haza,ha megígérem, hogy előttük is bemutatom a* csodálatos állatot?, Gábornak is tetszett az /agy ilyen Kellemes fordulata es csavaros stókely eszével egy heti hale.dékot kért. Készülnünk is kell erre a megtiszteltetósreíaondotta, Apöld, Másnap észrevettem, hogy Tádé füle*-hegye véres. Sza.ba.lvszerüea kifúrta és piros feher£ valamint fekete,piros és fehér vékony zsinegből magyar és német //

kardboitot

//

mesterkedett^össze. Akkora volt mint egy raogyorészem. Egyiket a iob" a másikat meg a bal fülébe fűzte bele és ug£ vonultunk fel német barátaink Körzetébe, Olyan óriási sikere volt az"éneknek^ no meg a "fülönfüggőknek*, hogy mi is majdnem ugy becsicsentettünk, mint Tádé szokta... .JSrdély mejrsegi tó,sjL. A legegyszerűbb magyar, aki még a betűvetés titkait ^serc ismeri, tudja, vagy inkább erzi, hogy mit jelent nekünk Erdély, A magyar lélek, kitartás, estesseg, soha meg nem bicsaklás füződik^ehhez a szóhoz, amiben nagy része van a történelemnek, mert multunk legdicsőségesebb Lapjai Szent István birodalmának erre a részére vonatkoznak. A v

kis Magyar ország"* mindig szívbéli ügye volt nemzetünknek, A legnehezebb na-ookban, akar a tatár, a török, Bécs, vagy-a felbújtogatot

+ nemzetiségek rontottak ránk, Erdély volt es maradt a sziklavar, az a. fogalom,amelybe minden reményünket vetettük. Emlékezünk még arra a szivet összefaesaró hírre, ami 1918 karácsonyakor Jutott véjgig a fcrradaloraszag-titta országon: Kincses Kolozsvárra, bevonultak a románok, wsszecsuklásunknak ez volt legjellerazőüb kcrsze.ka. Még Kolozsvár ís,..!jajdultunk fel és araikor a nagymultu nemzetek ösztönével kerestük tal^raállásun

1

' útjait, kibuggyant ajkunkon az ének: Lesz^raég kikelet Kolozsvár felett.,.,! Lett, 1940.szeptemberében Horthy Miklós honvédjei visszaszerezték ősi jussunkat Erdély egy részével együtt. Azóta keményebb a járásunk, csillogóbb a szemünk ós jó szívvel a.djuk

? amink van, mert érezzük, hogy a kifosztott Erdély megsegítése önmagunk megortóse ós támogatása.. Ha erős a szikle.vár

r mi sem bukunk könnyen térdre. Ez az oka annak a megértésnek, arai Erdély ügyeivel kapcsolatbrn eltölt mindannyiunkat. 3rdély elválaszthatatlan a magyar életközösségtől, mert egymás nélkül csak sorvadunk. Most mi iparkodunk visszadni azt, amit évszázadok folyaraán e„dott az anyaors zágnak.