Hetikiadás, 1940. január-december

1940-02-28 / 9 [1526]

1940.febr.28. 5 ÖHS£AG03 LEVÉLTÁR A kontraktus. , Kszekció Irta: Kisigmándi Géza. *-"Mit búsulsz kenyeases? - dobta bele a szót Szőcs Istók a szunnyadó éjszakába.- Ügy lóg a busa fejed, hogy bizony rálépnél, ha'véletlenül sétálgatnál ós nem ülnél itt velem szemközt a szakállszaritoban. Bornemissza Gergely ugyancsak egri lovas hadnagy füle mellett eliramlott kenyeres pajtásának álmos mondása. Szeme sem rebbent, amikor a várfalról beszitált hozzájuk a kapu alá'az ór dallamos, nyújtott kiáltása: - Szólalj virrasztó,.,! - Virrassz virrasztó - motyogta bele az úrrá lett csendbe a vitéz Gergő hadnagy és akkorát ütött csontos öklével az ághelyes, 'bicegő lábu asztalra, hogy most már Szőcs Istók hadnagy ur kapta fel a fejét, - No. Előbb még nem ezen a világon botorkáltál. Bornemissza Gergelynek megdobosodott a melle. Megpödörintette barna bajuszkáját, sőt a keze hátával még külön kétfelé is elsimította és amikor isp alkalmatos utat egyengetett a beszednek, kinyilt az ajka. Már a torkában volt a mondókája, amikor nagyot bicsaklott az ádámcsutkája ós lenyelte vele a szót - Hát ezt megértettom bólintott rá Istók, aki csodálkozva szem-" lelte barátja különös viselkedését. Azután meg nagyon unatkozott is. Az asztalon ott volt ugyan a mécses, do hideg volt a kanóca, mert a holdvilág szelid fénye sárgára meszelt kapualjat, phdot^'vakolatahagyott falat, sőt mogjuhászitotta még azt a pajkos szelőt isi mely örökké ott futkározott az őrség között és megzizegtotte volna a szakállat annak, aki a fehérnópekre való tekintettel~ nem borotválkozott szorgalmasan. De azért az egész kapualja csak szakállszáritó néven volt ismeretes az . • ogri várban, ao talán mindegyik hegyen, ahol magyar vitézek szolgáltak nagyari rendon ós vigyáztak arra', hogy a török ne nagyon csatangolion belo a bécsi magyar király országrészébe. A toronyban mozgolódtak a galambok. Haragos bugás szállongott le a magasból, de beleveszett a nagy csöndbe. - Min töröd a fejedet? Rossz végo leszen ennek a szörnyű búsulás* nak Gergő pajtás - vélekedett halkan Istók. ' - Vagy'jó! -kapta fel. a fejét a másik.- Gyere közelebb.. .Aztán nyisd ki a füledet. ' * Elhelyezkedtek, Gergő még keresztbe foktette a kardját az ölében. > - Nekem'pénz kell Istók. ' . /is. - NokenyMóg pedig sok - bólintott rá'a másik. - Hát áKkor egy csapáson indulunk meg. Nincs pénzünk, nert^a bécsi király nem ad a vitézeinek. Se nekünk egrieknek, se másoknak. Mi csak'őrizzük a várait, verekszünk a törökkel, pörlekedünk a sok némettol, vallonnal, csehvel ós a világ minden szemét népségével, amit Bécs' a_ nyakunkba zudit, de arra senM. nek sincs gondja, hogy odavessen érte- valamit. Pedig ha Eger elesik, akkor Tehetetlen dühében nagyot vágott bele a levegőbe. Még a pad is megroppant alatta, Istók nézte nyiladozó érmével ós megkeseredő szívvel. - Ugy igaz, Gergő, ahogyan mondtad. Csakhogy azt is tudja án a vil£ minden gyülevész nópo, hogy mi magyarok inkább egyűttlegelünk a rőten a lovtuk kai, do nem adjuk fel a végvárakat. - Hadnagy volnék -'Szőtte Gergő egyik szavát a másikba, amig'ki nem kerekedett belőle egész lo.lko.- Nevén van magyar, német és török részen,/mégis lyukas a csizmám, fakó a dolmányom ós lekívánkozik rólam a nadrág. Betevő fala ról csak gondoskodik Dobó István kapitány urunk, de pénzt nem tud adni. Nagyot hallgattak rá

6 Mogint Gergő szólalt meg: - Ha Bornemissza Gergely és Szőcs István egri lovas hadnagy összetenné a szivét, az eszét, meg a karaját, nem tehetne-e nagyobbat, mintha egyedül cselekedne? , V* , - Vagy igen! - biccentett rá Istók hadnagy akkorát, hogyjmöst már a másik sem fukarkodott a szóval, ' /Folyt.kov./