Hetikiadás, 1940. január-december

1940-01-31 / 5 [1526]

Korsós Pista. Irta: Jüsigmándi ü-éza , Zászlós volt,amikor megismertem a Tarhavason. Öles alakja messze kiemelkedett a felsorakozott menetzászlóalj fejlődött vonalából és amikor megtörtént az elosztás, akkorát rikoltott örömében, hogy mindenki feléje fordult, Nagy-nagy gyermeki kedély tanyázott Pista barátunkban, akinek mindig derült volt az arca és ugy ragyogott le róla a fiatalság lelkes tettrekészsege. hogy a zászlóaljparancsnokunK már kiküldte a tiszti megbeszélésekről is, mert mindig vállalkozott minden járőrözésre, rajtaütésre, fclderitésro. Az emberek rajongtak érte vidámsága miatt, de titokban örökké rettegtek. - Kellene nekem négy-öt markos és bátor fickó - vizsgálgatta a fiatalalb honvédeket.- Ez az előretolt muszka géppuska non tetszik a parancsnokságnak. Szeretném kifüstölni belőlo az ollensóget, ' Aaután ez is sikerült neki, mint minden, amihez hozzáfogott. * A fedezéke fenyőgorendás falára kiragasztotta a képeslapok százait. Csupa szép lcányfej mosolygott le rá. Ezeket nézegette és kiszínesedett képzelő erővel sorra olmondta mindegyikről, hogy milyen a családi élete, hány éves. hova jár hivatalba, kivel levelez a harctéren és titokban kinek szeretne a felesége lenni... Megfigyeltem, Sohasem tévesztette összo nég a neveket sem. pedg a leginkább idegen államban készült kópek eredeti példányait sohasem, láthatta. Mégis személyes ]ó viszonyban volt mindegyikkol. Ha összeverődtünk valamelyik tiszti fedezékben és síkoritettünk valahoifnan egy kis bor- vagy run italt. Korsós Pista volt a legduhajabb. Pedig a legkevesebbet itta valamennyi kőzött. ' - Csak ugy húzd'füstös - súgta a cigánynak - hogy ne hallja más. Hiszen angyalnak muzsikálsz. • • Nen restellte, amikor elfátyolosodott a sZöíie arra a nótára: - Ahogy én szeretokj nen szeret ugy senki... ' Egész nap tett-vott, Non tudott megülni egy éránál tovább egy helyben.' Az utász szakaszvezetővei szánkát barkácsolt össze ós azon száguldozott a rettentő meredek hegyoldalakon, Noha beleesett ogy-egy szakadékba és addig kiabálj anig ki nem húztuk. ' - Megöl a tétlenség - bugyogott ki belőle a tettvágy. Kiszemelt a másik zászlóaljból egy őrvozetőt, aki naidnen akkora volt, nint jómaga. Szépen megkérte, hogy ''ropogtassák m.og" egymás derekát. Levetkőztek os a fedezékben át- " nyaláboltak egymást. Felváltva hol az egyik fogta a nósik, hol meg anazí Recsegett minden bordájuk, kidülledt a szem.uk, de ésak álltak rendületlenül. Még a bakancsuk talpa sem mozdult el a helyéről soha. Külön látványosság volt oz a hangtalan erőpróba. Az egyszerű parasztlegény kellő tisztelettel ropogtatta a zászlós urat, aki'egyenlő ollenfolro találván, hasonló gavallérossággal viszonozta a figyolnot. utána pedig akkorákat kacagott rá tolcszájjal, akar a gyérei Ariikor kitavaszodott ós a rigók tolla megfényesedett, Korsós zászlós ur" szeméből is kicsapott a láng. Már non elógitotte ki az őrvezetővel való nőna"viaskodás, hanem félnapokat ásott. Olyan futóárkot sikoritett, hogy csodájára jártak. Csali az'volt a "műszaki" hibája, hogy nagyon nes3ze eldobálta a partjáról a földet. Dehát ha nen bírt a*z erejével! ' Amikor ::úx ezzel sem tudott bajmolódni, nekifogott a favágásnak. Egymaga kidöntött naponta annyi fenyőfát, amennyire az egész zászlóalj szakácsainak szükségük volt. de ez seri elégítette ki. Csak sóhajtozott és próbálgatta az izmait.Megemelte az apró hegyi lovacskát, melyen a kenyeret szállították" fol hozzánk ós amikor ezt is megszokta; akkor ugy ölelte át az..állatot \

t hogy nyolc-tíz lépést vitte terhével együtt. A történelmi hüsóg kedvéért azt son szabad elfelejtönünk, hogy közbon szerzett három vitézségi érmet. Bronzot, kis- és nagyezüstőt, Alikor a hadosztályparancsnok feltűzte a mellére, akkorát rikoltott^gyesmekdod jókedvében, hogy riog a tunya varjak is félrement^a^ftanyhák mellől.