Hetikiadás, 1940. január-december

1940-01-31 / 5 [1526]

••• - - tmaotuus LEVÉLTÁR 5 szán. ' • hwtikiadás. Kszoköó 4 oldal. I940.ian.31, ' . /Korsós Pista folyt./ • - » Szop csendoson ballagtak a napok felettünk. Pistából hadnagy lett. Nagyon várhatta nár ezt a kinevezóst, mert rettentő jókedvében kiszaladt a pa^rancsnoki fedezékből ós nekiállt az enbernagasságnál hosszabb fenyőfák kité-~ pésónek. Percekig tartott, mig annyira meglazította a nehezen megfogható törzset ? hogy kiszakíthatta a sziklás földbál. Szinte negr:ánorosodott a sikertől ós mar a négynéteresokét sem kinélte. Aki hallotta a torkából felgurgulázó örőn harsány kitörését, arakor csapzott hajjal, nyitott zubbonygallorral fólkózzel diadalmasan forgatta az élettől megfosztott fenyőket, az sohasem tudja elfelejteni ezt a képet. 'Még most is enlókszom rá, hogy karácsony vasárnapián délben támadott az' orosz. Olyan tüzérségi záport zúdított ránk."hogy elállt tőle a lélekzetünk is. Jó tiz percig tarthatott ez a földreszabadult pokol, amikor a gyalogsági rohanok következtek. Négyet vertünk vissza egymásután. Estefelé szánbavottük a veszteségünket. Korsós István hadnagy urat nem ia láltuk. Azt hittük, fogságba esett, amikor a legénye váltig erősítgette, hogy lement'a fedezékbe, nert az egyik szakasza ott volt tartalékban. ' - Onnan nem jött ki - mondta a legény ós náris ásni kezdett. Segitettü:k neki, ahányan csak odafórtünk, nert éreztük, hogy az összelőtt építmény alatt emberek vannak, ' Nem csalódtunk. Kiástuk a betemetett szakaszt, melynek majdnem fele meghalt már, a többi meg megsebesült, nert a gránátsujtotta pszlopok összeroppantak'a szörnyű ütés alatt. Talán nyolc ember feküdt Korsós"István hadnagy'mellett', aki fóltérdrerogyva élőhalottként tartotta a vállán a legvastagabb gerendát, így mentette meg önmaga és emberei életét, -Kicsit nehéz volt - ösőválta busa fejét ós amikor kiegyenesedett szálfa alakja, ropogott a dereka.- Az a fontos, hogy megmaradtak azok, akik mellettem voltak. Megrázta az öklét az orosz állások feló és vérfagyasztó hahotával elfelejtette az egószet. ' / Nagyon nohéz husz esztendő ballagott el felettünk,- melyben"elmosódtak : az emlékek ós eltűntek az arcok. Azon az emlékezetes 1938 novemberi vasárnapon, amikor fehér lován bevonult Kassára • a legelső'magyar katona, valakinek a torkából kihördült a zokogásba fulladt férfiörön. Hatra sem kellett néznem. . " Megismerten Korsós István'főmérnök urat, akinek behavazták fejét az idegen uraIon alatt szenvedésben fogant óvek;/' ' Ujabb borzalmak? Ha lehet hinni a jósoknak és a szavak között is olvasni tudóknak, ak-' kor csak most fog igazában elkezdődni a világháború, noly belefulladt a hóba, neggénberedott a fagyba 03 belevakult a boröngós-ködös téli napokba. Majd ha ololvad a hó és lefut a folyókon az áradás - mondogatják uton-utfólen - akkor" lesz az igazi haddelhadd. Lehet. Mi ez ellen sen tehetünk semmit, mert hasztalan kapaszkodnánk bele az idő kerekébe, nen tudnánk megállítani a történelmi fordulatot. Hanem éppen erre a borotvaélen táncoló helyzetre való tekintettel ránk is fokozott felelősség és kötelesség hárul. Mi ne találgassunk, ne tüntessük fel saját vélekedésünket és kívánságokat ugy, nintha megbízható helyről származnának, hanem dolgozzék ki-ki ott 'egész emberként, ahova sorsa állította. Nem a mi feladatunk az ország sorsának igazgatása. Nekünk az a.-kötelességünk, hogy maradéktalanul elvégezzük a ránkszabott munkát és higyjünk azoknak, bízzunk azokban, akik tehetségük alapig és felelősségük tudat ab an helyettünk, értünk és a jobb magyar életért fáradoznak. Ha ebben a megértésben

1 egyek leszünk ezután is, akkor nem kell'rettegnünk, mert elég erősek vagyunx.