Hetikiadás, 1940. január-december

1940-12-04 / 49 [1526]

1040-4 ecP

'

nDer 4

' Hetikiadas. 4.oldal. /Az ügyes tisztiszolga. Folytatás./ Pontosan annyit számláltam meg,pedig a kclykeket biztosan máshol őrzik. Igy szórakoztatott Kajászó János,miközben jóízűen falatoztam. Már a harmadik fogást ettem-, amikor villanásszerűen eszembeötlött valami. _ j^]«

Qn ünnep van ma,hogy ilyen remek vacsorát adtak a tiszti étkezdében? - kérdeztem. - Alázatosan jelentem - egyenesedett ki Kajászó János fölényes öntudattal - ezt a vacsorát nem a tiszti étkezdéből hoztam,hanem a méltóságos aszszonytól kértem. Megmondtam,hogyha már nem tud elmenni a gazdám,legalább a jó vacsorát viszem el a betegágyába. - Mit mondjak? Forgott vel°m a világ. Az a boldog alán Kajászó János hetekig mindent a tiszti étkezdéből hordott haza,csak most bicsaklott meg. Láttátok volna,milyen méltatlankodással vegyes megrökönyödés ritt le az arráról, amikor ráripakodtam. Hallgasu meg János! - sziszegtem feléje. Erre a névjegyre ráírom,bogy bocsánatot kérek a méltóságos asszony tol, mert végzetes félreértés történt. En nem tőle kértem a vacsorát! Itt van 10 korona. Ha a föld alól is,de kerits egy csokorra való virágot. Nyittasd ki a Eő-téren Terike üzlet ét, vagy tégy akármit, de kettéharaplak, ha nem intézed el rendesen. Elment. - Jó órába telt- fejezte be Béla a történetet, mire visszatért Meg • nyugodva érdeklődtem Elintéztel-e mindent? Vettél-e virágot? Mit mondott a méltóságos asszony? - zuditottam rá a kérdéseket .Keményen kihúzta magát és büszkén felelt. -Alázatosan jelentem,mindent el végeztem, ahogyan tetszett parancsolni, sőt a pénz még meg is fiadzott,mert amikor átadtam a csokrot és a méltóságos asszony egy koronát nyomott a markoba, én bizony őszintén megmondam.hogy 4 korona 50 fillérért vettem. Mosolygott és szó nélkül meeadta a négy ötvenet hiánytalanul. Parancsol jonl - Kis hijján kiestem az ágyból - intett Kászonyi Béla hadnagy lemondóan - amikor odatette az éjjeliszekrényre a félmaréknyi pénzt. - Belőlünk annyira kitört a hahot ázás,hogy felébresztet ,ük vele Sárkány Béla százados urat,aki álmosan pöntyögte: - Apropó Béla.hogy vagy megelégedve Kajászó Jánossal? Tudtam,hogy megfelel. Az én kezem alól került ki az á derék es okos fiu. Együtt barátainkkal

. A régi jó béke világban Magyarországot tejjel mézzel folyó kánaánnak szokták nevezni. Ahol ismertek bennünket,még a tengereken tul is,arról voltunk nevezetesekjhogy nálunk lehet legjobban enni és inni. A vidáman-lakasnak.szórakozásnak es vendégeskedésnek szinte leeendás magaslatára emelkedtünk. Álltuk is becsülettel és nemzeti sajátságunkká vált szép szokásunkra büszkék vagyunk ma is, Ránkszakadt azonban a második világháború és élet-halál harcukat vivó szövetségeseink helyzete tőlünk is megköveteli,hogy zabolázzuk meg az eddig korlátlanul szabadjára eresztett szórakozást,monajunk le néhány olyan élvezeti cikkről,ami nem múlhatlanul szükséges,sőt nyugodtan meglehetünk nélküle is. A termelés - bár mi nem vagyunk hadakozó fél - kisebb-nagyobb zökkenőkkel jár és nem tudja kielégíteni azokat az igényeket,amelyekhez hozzászoktunk, barátaink és szövetségeseink iránt egyébként olyan kötelezettségeink vannak,amelyeket már becsületből is meg kell tartanunk. Igy jutott el a kormány arra az elhatározásra,hogy korlátozza az élelmiszer fogyasztását. Néhány elsőrendű szükségleti cikkben már régebben jegyrendszerint élünk.de ez még nem elegendő,mert egyéb vonatkozásokban fölöslegesen fogyasztunk olyan t örményeket,amelyekre barátainknak különösen szükségük van. Ne zúgolódjunk tehát,ha ujabb megszorítások következnek,hanem gondoljunk arra, hogy a most kialakulóban levő jobb uj világért nekünk is áldoznunk kell a közös