Hetikiadás, 1940. január-december

1940-11-06 / 45 [1526]

Dzaii-xia.ii a varjas. Irta:Ki sigmándi Géza. - Baltavárott mit végeztél? - dobta bele a csendbe a szot a brigadéros jaki ugy bámulta a köddel és felhővel összekeveredett eset,mintha a kibukkanó napot sóvárogta volna. - A pél bános ur csak annyit kötött a lelkemre - lihegte a legény hullámzó mellel - hogy a varjakat ne tévesszük szem elől..A var jak at, fiam, mert abból ért az okos ember. Hitetlenkedve randitott a vállán és amikor észrevette,hogy a vezér nem figyel rá,a keze hátával lopva kétfelé törölte a bajuszát ,amelyről len^eelüvelynyi jégcsapok csilingeltek a szája el őt.. Félszemmel a konyha felé pislot

ott , áh onnan az orrába csalódott a kemencéből éppen kiszedett meleg kenyér des illata, fagyot nyelt és ugy felszaladt az ádámcsutkája az álla alá,hogy visszhangosan kortyant a torka. - Köszönöm Istók - nyújtotta a kezét az ezredes. - Falj valamit és ereszd meg a lovad haslóját. Az udvarra behallat szot a Zala befagyó t vizén lékét nemi találó ludak csalódott gágogása. Az öreg komondor felemelte a fejét 4s fénylő fekete orrával kétszer beleszimatolt a párás novemberi ködbe. Talán csendes böffent és alakjában véleményét is nyilvánította,de erre már senki sem Ügyelt,mert Béri" Balogh Adám brigadéros ur csak ugy a szemével odavágott a vén Huszár-N?gy Andris felé,aki a következő pillanatban dagadt pofával fújta a kürtöt. - Lora kuruc,lóra! - pattintott az ujjával az ezredes és halkan dúdolta a vérforraló dallamot,aminek hatására szinte a földből nőttek ki a házak előtt sorakozó lovasok.A pihent paripák tölcséresen fújták ki a szürke párát, A dobogásba szinte beleveszett Herbszt Sebestyén főhadnagy talpasainak gyors sorakozása. Béri-Baloeh Adám ekkor már a temolom előtt cövegként ült bires Murza lován és egyre Baltavár felé vizsgálgatta az eget. Egy-két öreg embei is kiállt a kapu elé. Az alvégen a lányok szokns'ájának villódzása belekeveredett a letaposott hó szürkeségébe .a kis utca torkolatában meg egész csaeatnyi fiúgyerek verődött össze és élvezte csillogó szemmel a felsorakozó vitézeket. - Bus-Csapó hadnagy ur!- kiáltotta az ezredes az egyik lovasszázad felé,mire kivált a csapatból egy pejlovu.karcsú lepény és odamutatott a vezér elé.- Jides fiam.nagyon szertném,ha erre délre megnéznéd,hogy mit csinálnak a mieink Eger várban. Huszadmagaddal indulj azonnal. 'le meg Sándor, ugrass ki a Zala partjára. H'rom legényt küldj el keletnek o- entgrótffilé. - Látom már a varjakat - dörmögte HuszáriNi

agy „ndris a mellette álló úulyás Is nak.aki ugy nyeldeste a még langyos kenyér foszlós belét,mint a tyúk a kiöntött galuskát. - Nagy sora lesz ennek, meglátjátok... - Két hete tespedtünk - hagyta rá Tárcsái Gábor,a legnyalkább dőri legény,akinek mindig kevés volt a császári sereg,amióta Heister generális gránátosai felgyújtották a szérűjét. - Amig a legények igy váltogat' ák a szót,azalatt Léri-Btlo h Adám maga koré gyűjtötte a tisztjeit és kiosztotta kinek-k nek a dolgát. Először a talpasok t.ntek el Sebestyén vezetésével .aki igencsak, bizakodott,pedig Vasvár röl egy zászlóalj stájer gyalogos igyekezett a baltavári uton. -^Nem mondom,mi is vagyunk elegen - szitálta ki a bajusza alól Bejczi Lajos kapitány ur

? - e azért a" császáriak iK-g többen lesznek. - Ha háromszor annyi is ^megbírunk velük! - pattogott Béri-Balogh Adám. - Mi szivbol,azok meg köll-ból verekszenek. ,-No meg a mi lovasaink - léptetett közelebb a félfülű Gombás Benee, akit a császári seregből húzott ide a szive a Nagy ágos fejedelem hadai közé,-" Béri-Balogh Adám arról volt nevezetes,hogy"szemhunyásnyi idő alatt elkészült haditervével és vércseként csapott le ellenségére, /folyt.köv./