Hetikiadás, 1940. január-december
1940-07-03 / 27 [1526]
Ul •OiüCUUt —— • mi| Patyi bács i" süvege. K S2ekció Irta: Kisigmándi Géza Patji bácsinak az volt a nevezetessége, hogy még a világháború első hetében a szerbiai-harctéren egy gránátszilánk- ugy"lenyisszantotta a bal fülét, mintno -pontosan erre a célra csinállak volna Valamelyik francia gyárben. Do nem azért volt Patyi jtfclazs a falu első legénye és nem azért kapott még tényleges szolgálata alatt két fehér csillagot a nyakára, hogy megkottyan ion neki az ilyen kis semmiség* -" r Mert bizalmas ellágyulásai alatt igy mondta."Semmiség« - Mi ez ahhoz a tengernyi szenvedéshez'mérten - merengett el pipa iát szutyoBgatva- ami rászakadt •: világra ebben a keserves háborúban? i + f H írassál tudta bizonyítani, hogy 1914 augusztusában önként jelentkezett katonának, mert akkor mar elmúlt negyvennyolc éves és non kellett neg a nagyszakállú'jóságos öreg Ferenc Jóskának Sem. Es is a szava járása volt, anikor 1918 nyarának elején /éppen a piavei csatára készülődtünk/ szokott mondogatni a mar non valami nagy kedvvel harcoló unka népség nek. - Mi lett belőletek fiaim?! - jajongott ki sűrű bajusza alól a rosszaias, anikor lattá a sok-sok kedvetlen arcot, kényszeredett mosolygást és elharapott tönérdek szitkot.- Hát nár nincs a magyar férfiban virtus? Hova koptatta el belőletek a sok pusmogás' a vitézséget? Hiszen ugy jöttök-mentek itt körülöttem, mintha egy szálig vén enberök volnátok. . Tfixkájaro löktü szinehaarott hosszú báránybőr süvegét és felfohászkodott a kot olasz, égre. J^eb kezűben volt az ételosztó kanál, a balkeze hátával neg kettőié simította kétujjnyi vastag bajuszát és eeáfe állt elszortorodot* összeroskadó tts agában. - Mi lott ebből a sok jó nagyar fibőlV- dobálta fel a szemrehányó ^°t. Senki sem felelt neki. A fiatalabbak nég neg is mosolyogták és"egyip.« kwsott azt mondogatták, hogy ^£hibbant az. öreg. Afeért is van a rekkenő blnikulaban mindig a fején á vastag báránybor süveg, nert azt hiszi, hogy felforr a víz is1etlen feiébea•' ' Mások bor fejűnek csúfolták, amire az öreg szép csöndesen <?*flk annyit mondott, hogy igaz. - Anikor a gránát laszolte a fülemet és kórházba vittök, rosszul gyógyítottak az orvosok. Ilire behegedt" a" seb, kihullott a hajam. Azóta nincs belőle egy szál se. Otthon a faluban nem egyszer mondtam már « borbélynak - toldotta ne: örökké nókás kedvvel - hogy keressen legalább egy szálat a régiből, amit levagdosott a fejemről husz és néhány esztendő^ aiatt, gie hasztalan, így azután még azfsp tuüongneg mutatni, hogy milyon v-it c .színe ' ]Jo do azért°van a süvegen, hogy feledtesse völem a l%as?é-v;ét. Amikor a kórházból kis zab a dúltam és jelentkeztem megint a nanotszazadba, csak azt kerten az alezredes úrtól, négy olhozaassam ide a harctérre is a süvegemet. 4feongedto f Már negyedik éve pusztítom, de"ugy kapja a szemen, hegy otthon is igoncsak'alkalmaVös lesz a cibil életben. " . ' Egyébként nagy tekintélye volt az öreg "önkéntesnek' 1 , a tisztek szorcttók és becsülték 0 nogbizhatósa ^aranyat éro humora és vitézsége miatt, ha jenen öl felejtet tan nogenliteniHiogy na .-yezüst vitézségi erne xs volt, amit még szintén a szerb negyek között szerzett fülének elvesztése plött, pedig a világháború első honjaiban kétszer akk-ra vitézséget követelt OK meg a nagy- . ezüstért, nint később az aranyért. Patyi bácsi büszke is volt erre a szén medál iára, mert nindig -tt Volt a mellén és amikor lekopott faSla^irós-feher osikczásu háronszögletes szalag, csak ugy könnyeden tűzte tol az érmet a ZUDbonyaiaa egyszerű; nagy biztosító tűvel. 1 -Megszolgátam érte, nem hagyom el, szalagot meg nem tudok szerezni, hát igy viselem.Sadig még egy tisztür sem kifogásolta. *' , " Egyébként mindenki ismerte, mert a zászlóalj legenvségi szakácsa volt es abban lelte^örömlt, ha jólakathatta a fiukat. *' ' « x - Tudnék éfi jobbat is*; ihletesebbet íft főzni, ha lenne miből.^gzt a szárított füvet elnevezték Hindenburg-fSzeleknek. /Folyt.köv./
