Hetikiadás, 1940. január-december

1940-07-03 / 27 [1526]

1^4o július 3. Heti kiadás . ' 4.oldal(ffl szám /Patti bácsi süvege folytatása/ Még a sót is "ügy kiszabják, mintha'cukor volna. Bode sepa'j, holtunkig csak elélünk, azután meg már nem a mi gondu.nl-:, hogy öl történik velünk, üapkodd a horgas inadat Békás, mert kihűl a,]aves, azután azt mondod, hogy lusták a szakácsok, nem aúcarnak fát vágni. Te meg vigyázz ott ecséin, mert még rálépsz az"'orrodra. Miért nem nvomod félre'a bakancsod útjából r Na"gyere te anyátlan, majd betö^m a szádat*.. Igy ni... Kell ráadás is?-ne panaszkodjál... *•' - '^udom, hogy áz embernek a hasa a legnagyobb ellense.ee mondogatta ebédosztás közben - ha kibékült vele, megnyugszik, felvidul"a kedve, ha pedig üres,"akkor olyan morgós-harapós lesz,"mint a gazdátlan eb Aki nem hiszi, annak nőj jön meg a füle és billegjen mmt a szamáré. %az-e kisfiam'/... Na lépi közelebb, tartsd feljebb a csajkádat, mert rá föcesenik ez/'a drága zsirös lé az uj nadrágodra és pecsétes lesz. kit szólnak majd a lányok, na otthon kiáli'tok sütkérezni a templom eló? ..." Kegyetlenül perzselt az olasz nap gs olyan forró volt a,kő, hegy még a bakanö's talpa is égette a lábunkat, gy elkeseredett pacsirta " fel "vágódó tt ugyan a magasba, de a hőség a torkáfa égette a obit. . Visszhangos csend telepedett a völgyre es a sok kiálló szikla között ugy elveszett a géoouska távolról odaszitalt kelepélése,,hogy az öreg szakács egysaavt BoörtclTődése dühös kiabál lássa torzült." De csak szomhunyásnyi ideig tartott es a visszás csend, mert már vijjogott a levegő, ösa 11ant-dbrdűlt a erapnell ós ugy kopogott a szikba, mintha légeso dobolt volna. Az ebédosztásra várakozó bakanép ösztönösen vágódott hasra, csak az öreg"'szak ács méreti t a levegőbe a robbanás helyére, ialan épprn átkot akart sz«rni az ellenség tüzéreire, amikor váratlanul h trabb úgrytt és"belerikkantctt az elhaló csendbe : ' «• Hijnye a vak apád! - lek pta a"'féltctt báránybőr süveget és" lehajolt. - Láttatok már ilyen diS znót...! '? iiern kiütötte a szilánkja a kondér oldalát!... Gyjiiietok már szaporán. mert igeíi mlcgedik a" süveg a kezembon... Féltér dre ereszkedett", mikpfifóén a balkezében összegyűrt süvegét odanyomta a kondér résére, hogy ki ne folyjon belőle a gulyás, a • jobbkezével peig osztotta, meregette a csajkákba az ínycsiklandozó levest.