Hetikiadás, 1939. január-december

1939-02-01 / 5 [1525]

X^O J . 1 'JUiuax i.. JEL b JL n. & u u c at. t.uiuái, /Bölónyyadászát után./ Folytatás/ Az anyja is hasonlóm.*. Aztán a nult tava­szon, amikor b..törtük a kunok,ni nog rájukmentünk . Teke olcsctt a dési harc­ban. Kosály felől lopakodott ki az ellenség és hátbakapta Teke népét. Mi is hasztalan hajráztunk hatszor. Az lett a vége.hogy átgázoltak rajtunk. Annyi volt a kun,akár itt a parton a faszái. Jutott b.lőlük Koriésre is... Hely,ha ott lehettem volnál... A vad nép rárontott a szállásra és a vezére felkapta a ny c rgéb c GyP ngyí t... Tehetetlen dühében öklével belecsapott a levegőbe; - Vitte a kun vezér és előre vigyorgott* • • Tue oa ,én akkor sebbel kin­1 ód tan Désen. Gyötört a f orr óság, nert érez tori. hogy baj van... De nagy az Isten. Ncn hagyja el az árvát. Valahogyan arra fóvedt egy magyar sereg. Tiz lo­vas ha lehetett, mégis nekiment a kunnak .Rövid volt a harc,de a vezér megugrott Gyöngyivel. Huj a nemjóját! - rtég most is kimelegszem tőle. Hanem a magyar vezér is utána cr dt. Levágta a kunt és megmerítette a leányt... Az idegen levette a süvegét. Forgatta, nézegette. - Azóta - lihegte bele a forró csendbe Jáá', Gyöngyi csak"ül a hegyoldal­ban és várja megrí öntőjét. Ugy elmond ja, hogy milyen volt a haja, a bajusza, a vértje, a karja markolata és hogyan hallgatta a szive dobogását, amikor ret­tentő bajából megszabadulva a lovon odabujt mellére..! ' Jád szeme megakadt az ismeretlen, vitézen es tátvamaradt a szája.Csak hápogva,levegő után kapkodva vizsgálgatta az idegent'; - Mintha egészen : rád illene a szava... "Ken te vagy az a -? _ Kedves öcsén- tért ki a válasz elől - az a vitéz,aki megmentette a te Gyöngyidet,feleséges ember. Gyermekei is vannak. Ismerem. Azt a leányt neked teremtette az Isteni - Nagy uran" királyon,szem elől vesztettünk,köszönt rájuk három lovas­vitéz, akik "Jszrcvétlenül bukkantak ki az erdőből. - Majd Jád elvezet bennünket a menyasszonyához,noslygott László király, - Itt van nem messze a koriési hegyen. Azután papot is kori tünk. Ne essél két­ségbe öcsén. Elvállalsz-e az esküvődön egyik tanúnak? Béke. . _ . A szeretet édes testvére és a legszebb,legemberibb sajátosságok egyike, mégis kereken negyedszázada , hiányoljuk és ret : ::egve gondolunk arra a napra, iszonyodva várjuk azt a pillanatot', amikor ismét eldöre.ülnek az ágyuk .Nem a félelem mondatja velünk e szavakat,hiszen ezeréves multunk,különösen pedig a világháború eseményei azt bizonyítják,hogy nálunk jobban verekedni egy nemzet fia sem tud széles'e vil.gon. De éppen ezért nem kívánjuk a háborút,mert na­gyon ismerjük. A magyar soha senkit nem bántott. Mióta elfoglalta ezt a földet,csak azért harcolt,hogy megtarthassa, de bármai nyíre ülte a győzelmi tort ellenségei romlásán, sohasem "gondolt arra. hogy megkívánja azt,ami nem az övé. Ilyen <nyugodt lélekkel állunk a világ előtt és ez a tud at adja ne­künk azt a.hallá lanul nagy erőt, amely azt mondja, hogy fegyver nélkül is vi sz­aza szer ez zük ősi jussi nkat .mi nem háborgatunk senkit,de azt 33 káig már nem tűr­het jtik,hogy nyomorgassál véreinket és idegenek uraskodjanak abban,ami a mienk ezer esztendeje. n á ..' Nálunk jobban eay nemzet sem tudja megbecsülni a beket,,mert egyik sem hadakozott annyit a rablószándék el len, mint mi.Azon sem csodálkozhat ik senki, amikor őszintén kívánjuk a nyugati nagyhatalmak vezetőinek,hogy sikerüljön me­gint megmenteniük a bekét, a szeretet édes testvér ét ; a' legszebb és legemberibb sajátosságok egyikét,amoly azonban csak ott ver tanyát,ahol egy fedél alatt lehet az igazsággal. - - -

Next

/
Thumbnails
Contents