Hetikiadás, 1939. január-december

1939-02-01 / 5 [1525]

X^O J . 1 'JUiuax i.. JEL b JL n. & u u c at. t.uiuái, /Bölónyyadászát után./ Folytatás/ Az anyja is hasonlóm.*. Aztán a nult tavaszon, amikor b..törtük a kunok,ni nog rájukmentünk . Teke olcsctt a dési harcban. Kosály felől lopakodott ki az ellenség és hátbakapta Teke népét. Mi is hasztalan hajráztunk hatszor. Az lett a vége.hogy átgázoltak rajtunk. Annyi volt a kun,akár itt a parton a faszái. Jutott b.lőlük Koriésre is... Hely,ha ott lehettem volnál... A vad nép rárontott a szállásra és a vezére felkapta a ny c rgéb c GyP ngyí t... Tehetetlen dühében öklével belecsapott a levegőbe; - Vitte a kun vezér és előre vigyorgott* • • Tue oa ,én akkor sebbel kin1 ód tan Désen. Gyötört a f orr óság, nert érez tori. hogy baj van... De nagy az Isten. Ncn hagyja el az árvát. Valahogyan arra fóvedt egy magyar sereg. Tiz lovas ha lehetett, mégis nekiment a kunnak .Rövid volt a harc,de a vezér megugrott Gyöngyivel. Huj a nemjóját! - rtég most is kimelegszem tőle. Hanem a magyar vezér is utána cr dt. Levágta a kunt és megmerítette a leányt... Az idegen levette a süvegét. Forgatta, nézegette. - Azóta - lihegte bele a forró csendbe Jáá', Gyöngyi csak"ül a hegyoldalban és várja megrí öntőjét. Ugy elmond ja, hogy milyen volt a haja, a bajusza, a vértje, a karja markolata és hogyan hallgatta a szive dobogását, amikor rettentő bajából megszabadulva a lovon odabujt mellére..! ' Jád szeme megakadt az ismeretlen, vitézen es tátvamaradt a szája.Csak hápogva,levegő után kapkodva vizsgálgatta az idegent'; - Mintha egészen : rád illene a szava... "Ken te vagy az a -? _ Kedves öcsén- tért ki a válasz elől - az a vitéz,aki megmentette a te Gyöngyidet,feleséges ember. Gyermekei is vannak. Ismerem. Azt a leányt neked teremtette az Isteni - Nagy uran" királyon,szem elől vesztettünk,köszönt rájuk három lovasvitéz, akik "Jszrcvétlenül bukkantak ki az erdőből. - Majd Jád elvezet bennünket a menyasszonyához,noslygott László király, - Itt van nem messze a koriési hegyen. Azután papot is kori tünk. Ne essél kétségbe öcsén. Elvállalsz-e az esküvődön egyik tanúnak? Béke. . _ . A szeretet édes testvére és a legszebb,legemberibb sajátosságok egyike, mégis kereken negyedszázada , hiányoljuk és ret :

::egve gondolunk arra a napra, iszonyodva várjuk azt a pillanatot', amikor ismét eldöre.ülnek az ágyuk .Nem a félelem mondatja velünk e szavakat,hiszen ezeréves multunk,különösen pedig a világháború eseményei azt bizonyítják,hogy nálunk jobban verekedni egy nemzet fia sem tud széles'e vil.gon. De éppen ezért nem kívánjuk a háborút,mert nagyon ismerjük. A magyar soha senkit nem bántott. Mióta elfoglalta ezt a földet,csak azért harcolt,hogy megtarthassa, de bármai nyíre ülte a győzelmi tort ellenségei romlásán, sohasem "gondolt arra. hogy megkívánja azt,ami nem az övé. Ilyen <nyugodt lélekkel állunk a világ előtt és ez a tud at adja nekünk azt a.hallá lanul nagy erőt, amely azt mondja, hogy fegyver nélkül is vi szaza szer ez zük ősi jussi nkat .mi nem háborgatunk senkit,de azt 33 káig már nem tűrhet jtik,hogy nyomorgassál véreinket és idegenek uraskodjanak abban,ami a mienk ezer esztendeje. n

á ..' Nálunk jobban eay nemzet sem tudja megbecsülni a beket,,mert egyik sem hadakozott annyit a rablószándék el len, mint mi.Azon sem csodálkozhat ik senki, amikor őszintén kívánjuk a nyugati nagyhatalmak vezetőinek,hogy sikerüljön megint megmenteniük a bekét, a szeretet édes testvér ét ;

a' legszebb és legemberibb sajátosságok egyikét,amoly azonban csak ott ver tanyát,ahol egy fedél alatt lehet az igazsággal. - - -