Hetikiadás, 1939. január-december

1939-02-01 / 5 [1525]

A Honvédelmi Tanács. Irta: vit é

z Uifalus

sv Gábor ny.altábornagy, orsz.gyül .képviselő. A parlamenti retortákon most átjutott,köztetszéssel átjutott uj honvédelmi törvényjavaslat,amely immár hamarosan törvényerőre is emelkedik, 'I a Honvédelmi Tanácsról is intézkedik:.Ezt a Honvédelmi Tanácsot én külpolitikailag, de főleg katonai szempontból elsőrendű alkotásnak tartom.Egy állandóan munkában lévő,állandóan résen lévő szervnek,amelynek kötelessége az összes "

tüitásokat megfigyelni és azután ezeket az újitásokat érvényesíteni

. Meg vagyok arról győződve ,iicgy ha "a régi Osztrák-Magyar monarchia hads öregében lett volna ilyen hadseregtanács, akkor'ma nem állnánk itt. A régi Osztrák-Magyar monarchiának az volt a hibája,nógy nem akart a korral haladjii,hogy egy kicsikét elmaradt.Ez nem'azt jelenti,mintba én csúfolódni akarnék a régi osztrák-magyar hadsereggel,mert életemnek legszebb ajándéka az volt,hogy a háború előtt nusz évvel,ő felsége I.Ferenc József hadseregében szolgálhattam.Ami kifogás .vagy észrevétel fölmerül.azt csak azért sorolom fel,nehogy a magyar Honvédelmi ián ács ugyanabba a hibába essék. Milyen hibákat láthattunk?íbak nagyon röviden akarom felemlitcni.Fiatal főhadnagy voltam,amikor itt,Pesten,a mostani honv&itiszti kaszinóban, cgy-í az orosz-.ianán háborúból visszatért vezérkari százados* előadást tartott az o ro sz - j apán had iára t eredménye irŐUEs mi - valljuk meg őszintén - a japánok harcmodorát nem vettük . át.Pár évvel később hosszabb ideig Bécsben szolgálhattam,és az a kitüntető szerencse jutott osztályrészemül,hogy a legfelső hadúr, ő felsége I.Ferenc József közelében, tartózkodhattam,amikor egy ilyen harcigyákorlat folyt le Bécs közelében.Soha-sem fele jtem el,amikor egy japán ezredes,katonai attasé,odafordult egy elöljáró tábornokhoz: - Ilyen harc-'-móddal nem lehet világháborúba menni. Erre a mi tábornokunk kikelve magából igy válaszolt: - Az osztrák-magyar hadseregnek patinája van! A ja pán azt felelte: - Ezt a patinát pedig maguk Irága pénzzel fogják megfizetni. A háború előtt, egy nappala mozgósít ás előtt, egy másik harc- : gy,álroTÍatöt láttam: egy gyalcjgezrednél a gyakorlatot intéző tábornok azt kifbgá§oltV,hogv,- a tartalék nem tart lépést. Es mi ilyen harceljárással indultunk' a vilaghaooruba!Sjai lett az eredmény? Nekünk,akik az első naptól ott voltunk, látnunk kellett, hogy a hadsereg színe-java elesett .Előttünk, az oro szok,amikDr mi tömeget vártunk,el voltak szórva.mint a magyar égbolton a csillagok,mi pedig tömegben montünk e Ilonok .Magunktól kellett a helyes harcmódot megtanulnunk. Mennyivel jobb lett volna

f

ha nem őrnagy-korombat,hanem hadnagy-koromban taníthattam volna meg huszárjaimat önnek a haromódnak az átvételére

1

. A habcru olőtt volt az osztrák-magyar had sor égnek egy kiváló hadügyminisztere,aki valóban törődött a hadseres; felszerelésével is.Ez volt néhai Auffenborg Móric táborszernagy,a komorovi vezér,aki majdncmt megcsinálta a második sedani csatát.EZ a kiváló vezér és hadügyminiszter megrendelte a 30.5 cemt iméteres mozsarakat

.de mert a parlament 'megkérdezóso nélkül tetto f elolősség

r ro vonták.A vizsgálat ugyan nem. történt HEg,de Damoklcs kardjaként lógott a fője fölött.Jötta-aJaghXbbru ás-czck a 30.5-esek egyengették a dieaő német hadseregne

k nyugaton a várrondsz ereken való áttörő sót. E rövid példák nyomán ne vádol járnak azzal, mintha csúfot .akarnék űzni a régi osztrák-magyar hadseregből.En csali fel szeretném btyui a Honvédelmi Tanács figyelmét arra a munkakörre és azokra a tapasztalatokra^,amelyeket munkája végzésénél tekintetbe kell vennie. •Kg