Hetikiadás, 1939. január-december

1939-10-31 / 44 [1525]

B&SJOfttgSÉki 1939.cktőbex 30. Még ebben a háborús Európában is felfigyel a müveit emberiség arra a káprázatos ünnepi összejövetelre, amelynek középpontja a független Szlovákia első köztársasági elnökének megválasztása volt Pozsonyban, Minden pártál lásu újság részletesen beszámol olvasóinak erről az eseményről,- amely természeténél fogva különösen érdekel bennünket, hiszen az ezer éves magyar föld egyik kihasított részen ^kezdi meg, önálló állami életét Szlovákia, Husz esztendővel ezelőtt kezdtük megtanulni ezt a szót, amely teljesen idegen fogalom volt a magyarságnak,^ bár ezer évig egy állam keretében a legnagyobb egyetértésben ólt a ket nép egymás mellett, sőt teljesen öszszekeveredve, amit a történelem minden lapja bizonyit, 1 nyelvtudósok pontosan meghatározták, hogy a magyar nyelvben hány százaléknyi a szláv - tót eredetű sző, viszont azt is kimutatták, hogy tót testvéreink bősedében még ennél több magyar kifejezés található. Azt meg fölösleges bővebben fejtegetnünk, hogy az egyes családok mennyiro házasodtak összo, mert a háború után annyira divatossá vált névolemzés mindent megmond. Még csak arra akarjuk fc: hivni a figyelmet, hogy Nagy-Magyarország történőimében a német származású magyarok mellott éppen a totság fiainak jutott a legnagyobb szerep a közéletben, Országnagyjaink, egyházi ós világi vezetőink nagy-nagy hányada tét szülők gyermeke volt, do soha senkinek som jutott volna eszébe, hogy ezt a tényt hátrányára használja fol, sőt ellenkezően a magyar gavallérosság még ösztönösen előnyben is rószcsitotte azokat, akik ebbol a nagyon ís megbecsült ós tisztelt népből küzdöttek fel magukat legjobbjaink Köze, Azután mi csodálkoztunk legjobban, amikor a világháború lezajlása '--yökorcson megváltoztatta viszonyunkat. Megbélyegző jelzővé süllyedt 1c a tot megkülönböztetés és meg kellett tanulnunk az addig teljesen ismeretlen szlovák kifejezést. Megtettük, bár éreztük, hogy tót testvéreink tévednek, mert az a soktizozor magyar, aki évszázadok óta a Tóth névre hallgat, cseppot ser tartja szégyennek, hogy ősei a Felvidékről származtak ós megőrizték utódaikban is népük elnevezését. Közös történelmünk majdnem mindegyik lapján egymás kezét fogva harcolt az életéért a magyarság és tótság. Meg emlékezünk rá, hogy 1918 havascsős, forradalmas napjaiban - éppen most huszonegy éve - tot testvércink egész sziwol, mámoros öntudattal ós dagadó reménnyel csatlakeztak ahhez az uj államhoz, amelynek nevében helyet kapott a szlovák szó is. G-örögtüzoson, gyermekes örömmel vigadoztak a nagy hegyek alján, - akárcsak most. Nem szeretnénk ünneprontók lenni. Lenyeltük a szánk keserű izét is, beletörődtünk ezer éves birodalmunk folaprózásába, mert senkit sem kényszenthetünk arra, hogy akarata és ösztöne ellenerő testvérünkké tesvük, így tehát a megtagadott testvér megbékélt nyugalmával és a nognunértésben megtisztult szeretetévol szemléljük uj elhelyezkedésüket. Az államalkotó és tiz évszázad viharaiban vezető szerepét megőrző magyarság nagy távolságokat előre látó nyugalmával várjuk, hogy miképpen tud" a társtalanná vált maroknyi tótság berendezkedni abban az Európában, amelyben most minden megmozdult, ahol ezer - sót nóg annál is naervobb - evos mult sem biztositók arra, hogy egy nép , r.jlj• pedig.-nár régebben, nemzetté vált, megállhasscn tartósan a Iában, ni lesz északi szomszédainkkal. nagy nekilendülés, a fiatalos tüz ós az ezzel egyet jelentő kisebb-nagyobb botlás - még a nagymultu állami alakulatok eresztékeit is próbára teszi, hátmég mennyire megrázkódtatja azt, amelynek nincs mibe kapaszkodnia Nem veheti tőlünk senki sem zokon - legkevésbé tét szomszédaink, na igy törődünk velük és kicsit aggódunk iő a sorsukért, mert a régi kapcsolatokat nem lehet nyomtalanul elszakítani. Ott fent az ő határukban minden talpalat nyi föld, szikla, erdő, szántó,, rét, viz, hegy, sőt még a levegő is éppen annyira összenőtt a magyarsággal, mint velük, /

tehát ezen az ősi jogon tartjuk számon elkövetkező napjaikat, amelyek - bármennyire kívánjuk is az ellenkezőjót - bizonyára sok csalódást rejtegetnek. Es na majd megint koro« sik az uj utat, ne arrafelőforduljanak, ahol csak közönyt találnak. KG