Hetikiadás, 1938. január-december

1938-03-16 / 11 [1524]

Böjti szel. I rt a: Kisigmándy Oé za. Már a böjti szélben lappangott valsrni csodálatosan titokzatos ere,mert az Udineban allom'sozó magyar busz árok meg-megálltak az istálló előtt s beleszagoltak a langyos keleti szélbe. Kitágult szemük boga ra. Izmos, ne hé z testük mégkigyőzott a" császár gúnyájában, amikór m*ghullámzott a mellük. Kackiás bajuszkájük árnyékában nem termett pajkos szó és szerelmes nóta. Még napszállta után is. nagyokat hallgattak,pedig máskor majdnem felvetették énekükkel a várost. A szépséges signorina Alma,aki az Albergo al Friuliban uralkodott a magyar huszárok J' és egész vendégfogadója felett, leborgasztott fejjel ténfergett • tág~s ivóban. 'Hrszt*lan kérdezgette a nagyba iuszü Péry őrnagytól aki arra volt a"legbüszkébb,hogy nem is olyan r-'gen kapitány korában az Ölében d

r jkálta a hollófekete hajú, bogár szemű kis talián leányt,mégsem tudta meg a valóságot. - Ki láthatna bele a jövendőbe? - tűnődött el a medve morsásához hasonlatos sz

p

vu vén harcos.- Hogy ezek miért olyan szótlanok?... Hat, itt a t ava sz, hugo es kám... Ilyenkor minden fiatalt esz a penész... Szerelemnek is mond ják... Magyarul dobált-" feléje a szót,hiszen *~ leány ott növekedett fel köztük. H- nem azért nem tudta megnyugtatni. A nap már régen lepihent a. városháza csapott teteje mögött,és a hold is szeliden vigyorgott le az áprilisi melegben fürdő tájra,amikor Ács Ádám hadnagy belerúgott a k-rdjába.,hogy ne legyen ültében útjában és rátámaszkodott asztalra. Jobb tenyerébe hajtotta fejét és kicsordult belőle °

z ének: Akinek ellopták f szivét, Akinek ellopták mindenét, Jártaiban,keltében nincs nyugta Keresi,ki f

őle ellopta. A s zivét .mindenét... A többi önfeledten hallgatta, Mindegyiknek volt valakije. Legtöbbje a r'gen eliTTvo^t magyar földön,a'kácill°tos kis házban^a messze-ködbe vesző köfflárommegj?ei lankákon keres°tt valakit - szavával,a nótája sóvárgásával és melegsége

4- szomjúhozó lelke c?y enged ségé vei. - fíit mond

4 ám?- sugta *z őrnagy a sz-'p olasz lánynak.- Most már elhiszed...? A signorina megcsóválta fjét. - Nem. A magyar huszár mindig szerelmes - mondta meggyőződéssel. De ez a nagy hallgatás és" rábólintgatás mar nem szerelem... S aki a tolvaját megfogta, fi tőle^szivét ellopta

; Őrizi a naptól a széltől. Félti a megrontó ^szeméifl. Szerelmes tolvaját... Koccannak a kupák.Meg csörrent néhány kard az asztal alatt,ami azt jelentette,hogy mozgolódnak. Szőnyi Sándor főhadnagy,a

f

legnyalkább udinei huszár dőlt hátra a széken és megeresztette a fülbemászó,lagy baritonját: Kis ^kacsa fürdik fekete tóba: Anyjához készül bus magyar honba Mintha villámütés érte volna.ugy megrándította ez az átalakított együgyű szöveg az egész társaságot. /folyt.köv./