Hetikiadás, 1938. január-december
1938-10-26 / 43 [1524]
Hetikiadás, Ksakció 3.oldal* 1938.okt .26. — 43.szám. Cmpr Miklós, IrtaiKisigmándy Géza. A kastély széles tornácán olyan fázósan lépegetett a bénaszárnyu daru, mintha jeges vízből kapkodta volna ki bütykös térdű vörös lábát. A zsemlyeszínű agarak háromnegyed karikává gprbülve settenkedtek a konyha előtt. Beesett horpaszuk ugy járt,akár a kovács fujtatója. Szivták a jó Ínycsiklandozó illatot. Tölcseresen szállt ki a pára a lovak orrából az istálló előtt. A huszárok karjukra akasztották a kan tár sfe árat, ke z őket még belemélyesztették a zsebükbe. Negyedik órája tart az idegölő mozdulatlanságáé még most sem akar megnyílni az emeleti szobák ajtaja. -Kezdek a üasnd . éhes lenni - törte kerékbe a magyar nyelvet egy cifra ruhás ember,aki nyilván idegen lehetett a borsi kastélyban,mert ugy kapkodta a szemét,mint a kutya,ha dühös disznókondába került. - Mindennek elérkezett az ideje- ütötte oda nagy hölcsoséggcl az udvari inas,aki egyszerű magyar ruhában üldögélt szép faragású székén. - Tc som nom vagy egy magyar - fűzte ogyik szot a másikba az idegen. - Nom a nyelv teszi az embert,hanem a,lélck - sziszegte oda az inas. - Na ja - nyogléskodott a maskara. - Én sok fcláot megjártad, - Aztán mindenünnen elhozott egy darab gúnyát emlékbe - szólt vissza a másik és,nagyobb nyomaték okából megpödörte a bajuszát. - En megmondod,ki vagy - izgott-mozgott az idegen ós tótra fordította a szót,mert azt érozto ki az inas kiejtésé bői, hogy ez az anyanyelve - Mi a neved? -Cmór Miklós - dobálta vissza kevélyen az inas, - No 1 Vtod- kapott rajta a másik, - Ugy vagy te magyar,ahogyan én. A meghökkent inas vállára ütött vidáman,aki bizonyos undorral veregette le a keze nyomát sok - zsinóros dolmányáról. - Ezek vagytok ti - folytatta az idogon • - Valaki belétckb.azudta,hogy magyarok vagytok és elhiszitek. Hát miórt nem jó nektek a tót,vagy rutén nemzetiség? Mire kell nektek a magyar uraság? - Hallja az ur- állt fel Cmór Miklós olyan elszántsággal és keménységgel, hogy amásik csak mekegett, hápogott. Én nem nézem,hogy vendégként jött'ide az urával, azt som bánom,hogy ha az én nagyságos jó uram megneheztel érte,de ugy kihajítom innen,hogy kanállal som tudák összekaparni a társai,ha cl nem hallgat. Dc üstent...! Az idogon nem értett meg ugyan minden magyar szót,ami az inas fega között mogsaürvc csapódptt a fülébe de h'trált az ollcnkcző sarok fele. Miklós lába bclcgyökcrozott a bükkfa padlóba.Alig észrevehető lekicsinyléssel megmozdította a jobb kozo főjét és megint visszaült a helyérő. Felhallatszott ogy nyugtalai huszárló izgatott nyoritőso. - Kifélék azok a lovasok ott lent az udvaron? - kezdte halkan. - Huszárok - surrant ki Miklós bajusza alól csendesen,dc magyarul. - Magyar buszárok ? - firtatta az idegen tótul, " Vegye az ur tudomásul - futotta el a méreg az inast,dc a fegyelem hangfogót rakott a szavára,hogy a naeyságos fejedelemnek minden vitéze magyar, csaí az anyanyelve lehet más. Ezek itt lent,ha éppen tudni akarja a munkácsi rutén huszárok,Most tostorök ? ha nem hiszi cl milyen magyarok ^próbál ja meg. ^vastag tölgyfaajtó mögül nem szivárgott ki semmi abból,ami benn történt II. Rákóczi farenc iejodolom es a bácsi király követei között,podig már kora délolőtt érkezott meg a küldött só g, hogy zöH ágra vergődjék a kuruc nagyuraikkal. - Cmór Miklós, Cmór Miklós- ismételgette az idegen. Szinte forgatta,latolgat ta,izlolgctte a betűket,hogy kihámozhassa belőlük rejtett tartalmukat. -Te barátocskám rutén vagy. - Az! - villant az inas szemo,-Büszks vagyok rá. /folyt.köv./
