Hetikiadás, 1938. január-december
1938-08-24 / 34 [1524]
1938. augusztus. 25. Fegyverkezési egyenjogúság. A vilá;-háború utáni kényszerbékokötések a területi megcsonkításokon kivül a fegyveres túlsúly hatalmával támogatva sokféle kor-^ látozást róttak Németországra, Ausztriára. Magyarországra és Bulgár iára. Jóvátétel, pénzügyi és gazdasági ellenőrzés, á' fegyverkezés csökkentése egyaránt parancsoló fejezeteit alkották ezeknek a "békeszerződéseknek.Hosszú időre akarták a békediktátorok a másodrendűség állapotában megrögzíteni a hősies küzdelemben elbukott országokat és azok népét, de ahogyan "multak az esztendők mindig kevesebb és kevesebb maradt meg a korlátozásokból és az egykori győztes hatalmaknak egyre kevésbé állt módjukban, hogy megakadályozzák az igazságnak- érvényesülést kereső, sürgető szavát. S ma közéi busz éy után elérkeztünk oda, hogy Németország es a vele egyesült Ausztria .valamint Bulgária, ia visszanyerte minden jogát s a mi ügyeinkbe sincs hatékony beleszólás-; egyik országnak seniT A paris környéki békék egyebek között a fegyverkezés eltiltásával az önvédelemtől is megfosztottak bennünket és sorstársainkat. Az egészen al acsony létszámban engedélyezett hadseregek, amelyek kőszerű,hatékonyabb fegyverekkel sem rendelkezhettek, nem tölthették be hivatásukat, nem tudták volna megvédelmezni a támadás ellen országik népét. Az alatt pedig a többi ország óriási mértékben fejlesztette hadseregét, valóságos verseny alakult ki közöttük és ez a nagyszabású fegyverkezés üog csak fokozta a világháború veszteseinek védtelenségét* Sz a nagy egyenlőtlenség azonban ne m tarthatott sokáig. A védtelenségre kényszerit ét t államok sorra igyekeztek felszabadítani magukat a béklyókból, nem támadó szándék vezette okot ebben a törekvésükben, hanem az a legelsőrendű kötelességérzet, hogy bárhonnan jövő támadással szemben a lakosság életének és vagyonának megvédésére alkalmassá tegyék hadseregüket. S ez az önvédelmi törekvés tette ismét naggyá Németország haderejét épugy, mint ahogyan nálunk is nemzeti büszkeségünknek, a magyar honvédségnek fejlesztésé* re vezetett. S hogy a mi szándékaink ezen a téren is mannyire békések, legszebben mutat ják azok a tárgyalások,amely eket a magyar kormány szervei legutóbb a kisantant államaival foktattak. Ezek az áll-mok voltak eddig a legmerevebb ellenzői annak, hogy Magyarország visszanyerje katonai egyenjogúságát. Magyarország megtehette- volna azt is, hogy egyszerű nyilatkozattal hatálytalanítja a trianoni szerződésnek idevágó "rend elk ez'seit,de hogy példát nyújtson arra,hogy közös megegyezéssel, a tanácskozó asztalnál,milyen szén eredménnyel lehet orvosolni iga zságt n ianságoknt, a kisantant államaival folytatett tanácskozás utján hozta létre azt a megállapodást % amelynek érteimében- a kisantant elismeri Magyarország fegyverkezési egyonjo,gusrigát. A mi békés szándékainknak termesz e-tes követtezaenye azután a megállapodásnak az a pontja is, amely Magyarország é s- a kisantant hár om állama között mindennemű fegyveres erőszak: alkalmazásáról való lemondást tartalmazza. A f-gyverk ez és i egyenjogúság visszaszerzése azonban csak egy része azoknak a céloknak, amelyeket el -Karunk érni. A kisantant államaival folyó tanácskozások legfontosabb pontja a magyar kisebbségek érdekeinek megvédelmezése és sorsuk lényeges javítása. Ebben az ügyben a tárgyalások már annyira haladtak, hogy á kisantant országok kormányai előkészítették a magatartásukat leszögező nyilatkozatokat, de a részletes megvitatás, a nehézségek áthidalása még nem történhetett meg. A kölcsönös jóakarat .megteremtet e a megállapodást a fegyverkezési egyenjogúság kérdésében, s ha a dunai államok viszonyúnak kedvező irányba való fordítását célzó további tárgyalásokon a részünkről meglevő jóindulat hasonló jószándékkal találkozik, -okkor olyan megegyezés jönet létre, amely jelentős szolgálatot tenne az egész európai béke ügyének is.
